Nemrégiben megismertettük kedves olvasóinkkal az orosházi szőlő történetét, és ezt tesszük most az orosházi banánnal is. Az előbbi – mint ahogyan azt a szőlőtől megszoktuk – valóban fürtökben lógott és bort készítettek belőle, az utóbbi viszont lisztből készült és a kemencében sütötték ki a helyi pékek.
Az orosházi banán az internetes fáma szerint Pável Bertalan sütőmester nevéhez fűződik. Pável Bertalan édesapjának köszönhetően sajátította el a szakma fortélyait, majd több helyütt tanult és dolgozott segédként. 1913-ban megnyitotta saját pékségét Szarvason, de aztán közbeszólt a háború. Harcolt az orosz fronton, ahol fogságba is esett, kiszabadulása után pedig Orosházán nyitott műhelyt. Itt készítette el különleges alakú briósát, amely azonnal a vevők kedvencévé vált. A péksüteményt nem ő, hanem a vásárlók nevezték el banánnak, amelynek formája hasonlít a kibontott déli gyümölcsre. Így született meg az orosházi banán, amelyet ma is számos üzem készít. Immáron 100 éve.
A péksütemény hozzávalói közt a búza finomliszt, a margarin, a cukor, a tej, az élesztő, a tojás és a só szerepel. Az összegyúrt majd kinyújtott tésztát előbb bevágják, majd szétnyitják és jellegzetes módon fonják, formázzák, végül cukorral megszórva kemencében sütik ki.
Az orosházi banán 2015-ben lett az Orosházi Települési Értéktár része, Asztalos László terjesztette fel azt az orosházi lakodalmas kulcsos kaláccsal együtt. A méltán híres pék-cukrász évtizedeken át készítette a gyerekek kedvenc uzsonnáját.
– 1970-től egészen 2015-ig sütöttem ezt a gyorsan és könnyen elkészíthető péksüteményt. Az elismert orosházi pékek, Bakos Feri bácsi és Molnár Feri bácsi nekünk úgy mesélték annak idején, hogy Rózsa Pali bácsi volt az orosházi banán megalkotója. Pali bácsi már a 40-es években is pékként dolgozott, az ötvenes években pedig három üzeme volt Orosházán – mondta Asztalos László, akiknek meséltem a Pável Bertalan-féle eredetverzióról is, ő azonban ezt a változatot korábban sosem hallotta.
Volt, hogy 3000 orosházi banánt is sütöttek egy nap annál a sütőipari vállalatnál, ahol fiatal pékként Asztalos László is dolgozott, akkoriban ugyanis a gyerekek gyakran kapták azt tízóraira vagy uzsonnára az iskolában.
A banán az ínyencségek közé tartozott, hisz a péksütik sorában a kis kifli, a nagy kifli és a szegedi vágott mellett néhány kalácsféle szerepelt csupán. De annak az időnek is megvolt a szépsége Laci bácsi szerint, hisz igaz, hogy üresek voltak ezek a pékáruk, de finom melegen árulták őket.
Aztán ahogy teltek az évek, bejöttek az újfajta sütemények, és velük együtt megváltoztak a fogyasztói szokások is. A kakaós csiga, a túrós vagy épp a lekváros táska erősen visszaszorította az orosházi banánt.
– Én ettől függetlenül folyamatosan sütöttem évtizedeken át. Még most is van legalább két olyan orosházi pékség, ahol megrendelésre biztosan készítenek. Aki szívesen megkóstolná, megteheti városunkban is, és az ország számos pontján. Mivel a pék-kataszterben is szerepel, szinte mindenfelé megtalálható, aki sütkérezni szeretne, elolvashatja az interneten is a receptjét. Nekem szerencsém van, hisz ha megéhezem rá, a feleségem – aki szintén pék –, bármikor szívesen elkészíti nekem – zárta Asztalos László.
