Egy sorozat, mely belülről egy kicsit megsimogat. Játszadozás a szavakkal, melyek mindannyiunknak jelenteknek valamit, mégis mindenkinek mást.
A Léleksimogató sorozatban első alkalommal Makuláné Gulicska Valéria osztotta meg velünk, milyen érzéseket, emlékeket idéznek elő benne a törődés, otthon, iskola, élet, fontos, magány szavak. Őt követően Kohut Béla mesélte el, milyen gondolatok támadnak benne, ha meghallja a függetlenség, képesség, elszántság, beilleszkedés, egyéniség, karma kifejezéseket. Ezen a héten Szilasi-Horváth Tiborné Sonkolyos Márta fogadta el a felkérést, így kapott hat szót, melyekről őszintén és személyes élményeiből táplálkozva vallott nekünk.
Mártát sokan férje által ismernek Orosházán, ő azonban legalább akkora figyelmet érdemel. Egyrészt mert csodás festményeket készít, másrészt pedig mert novelláival az utóbbi években több pályázaton szerepelt már figyelemre méltó eredménnyel.
A Mártának ajánlott eheti szavak: természet, illat, kalász, erezet, csorgadozó-csörgedező, fekete.
Aki szereti a szépirodalmat, az mindenképpen tartson velünk, és merüljön el a gondolatot rengetegében!
Természet
A természet szeszélyes szépség. Virágok kelyhében szorgoskodó méhecske, napsütötte rét, zöld bársonyba öltözött hegyoldal, ezüst szalagként kanyargó folyó, csicsergő madarak. Ez a szelíd arca. Aztán ha bedühödik, medrükből kilépett folyók, földrengések, vulkán kitörések, tomboló tengerek, járványok szegélyezik az útját, tudatva, hogy mi emberek csak parányi részei vagyunk ennek a nagy egységnek.
Eszembe jutnak Petőfi Sándor A Tisza című versének gyönyörű sorai:
„Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. – „
Illat
Gyermekkori emlékeimben a megélt pillanatokon kívül, sok illatot is őrzök. Ilyen a esti, téli utca lehelete. A szőlő városrészben az ötvenes években, az utcai lámpák még fehér lemez tányérok voltak. A fényük éppen csak annyi, hogy a járó-kelő lássa az utat a kapujáig, és ahhoz elég, hogy a friss hó úgy ragyogjon alatta, mintha tündérport szórna egy láthatatlan kéz, az arra igyekvő lába elé. Még most is orromban a szenes kályhák kéményen kígyóként kitekeredő füstjének illata, ami hozzátartozott ehhez a régi, téli világhoz, ahol minden olyan szépnek és egyszerűnek látszott.
Kalász
Szőkén ringó búzamező, kalászfejek bólogató tömege, a reménység, az élet igenlése jut eszembe róla. A búza, a belőle készült kenyér a mindennapi betevő falat ami a biztonság jelképe is. Ha valaki elveszíti a munkáját, azt mondjuk rá nem tud kenyeret adni a családnak. Naponta ott van az asztalunkon és nem unjuk meg. Most is elevenen él bennem az emlék, ahogy kislányként a konyhaasztalnál ülve néztem Édesanyámat, mielőtt megszegte a cipót, a kenyér talpára keresztet rajzolt. Volt ebben a mozdulatban valami ünnepélyes szertartás, tisztelet és szelíd megnyugvás.
Erezet
Gyermekkori emlékem. Egy zsámlin ülök nagyanyám mellett, figyelem a kicsit reszkető kezét, hogy megtanuljam Tőle, hogyan kell krepp-papírból virágot hajtogatni. Még most is látom rajta az ereket, a idő koptatta vékony bőr alatt kidudorodó kék ágakat és a zöld papírtól elszíneződött hüvelykujját. Sok év után értettem meg, hogy számára a túlélést jelentették a papírvirágok. Ezek segítettek Neki átvészelni a háborút. Akkor már özvegyen, egyedül élt. Kivitte a csokrokat a piacra, és amit kapott érte, abból tartotta fenn magát. Aztán újabb csokrokat csinált… és vitt a megélhetésért eladásra. De akkor kislányként még mindezt nem tudtam, csak a reszketeg kézen futó kék ereket láttam.
Csorgadozó-csörgedező
Fák leveleinek zöld homálya alatt, kövek között szelíden bukdácsoló víz. Fehér habok csipkéje, és egy pillanat múlva már el is tűnik, mint egy álom. Keskeny kis patak, ami nyári zápor után vadul vágtató víztömeggé nő, hogy könyörtelenül magával sodorjon letört gallyakat, hullott falevelet, mindent ami az útjába kerül. Majd ismét megszelídül és lelassul, hogy tovább símogassa medrében a gömbölyűre koptatott köveket.
Fekete
A fekete az egyik legizgalmasabb szín, hiszen egyaránt van pozitív és negatív hatása. Jelenthet erőt, eleganciát és komolyságot. Kiemelhet és felerősíthet más színeket. Rejthet titokzatosságot valamint
jelképezheti a gyászt. A feketének a különböző kultúrákban más és más üzenete van. Magát a szót, gyakran használjuk a mindennapi beszédben, utalva a sötét színre. Ha valakit kávéval kínálunk, azt mondjuk „hozom a feketét”, holott a kávé sötétbarna. Vagy ősszel elégedetten nyugtázzuk a szőlőtőkét vizsgálva, hogy „szépen beérett a fekete szőlő”, pedig sötétkék a fürt színe. De jelezhet egy nehéz időszak eljövetelét, amikor azt mondjuk, hogy „ ezután jön a feketeleves”. Ez csak néhány példa a „fekete” szó használatára, ami azt mutatja, milyen szép és gazdag a magyar nyelv, a MI ANYANYELVÜNK!
