Harminckét kép a Táncsics Mihály Gimnázium Primus Inter Pares Díjjal rendelkezők falán. A sikeres életpályával rendelkezők névsora, és ezzel fala egészült ki április 11-én Szilasi-Horváth Tiborral, a gimnázium egykori igazgatóhelyettesével. Szilasi-Horváth Tibor lokálpatrióta, élete során már rengeteg mindent tett a városért, többek között megalapította a Nyugdíjas Pedagógusok Orosházi Egyesületét, megkapta az Orosháza városáért kitüntetést, a SCHOLA PRO SCHOLA Díjat, idén pedig harmincharmadikként tették fel fotóját a Primus Inter Pares Díjasok közé.
„Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.” Vörösmarty Mihály alkotásával tudta igazán szemléltetni Szilasi-Horváth Tibor, mit is érez pontosan. Az egykori igazgatóhelyettes számára igazi megtiszteltetés volt, hogy az Öregdiák Baráti Kör Vinculum Egyesülete úgy döntött, ő lesz a 33. Primus Inter Pares Díjjal kitüntetett személy, akinek képe felkerülhet a falra.
– Nem is mertem remélni, hogy a Vinculum Egyesület engem méltónak talál erre a kitüntetésre. Még valamikor novemberben, miután a grémium döntött erről, dr. Blahó János tudatta velem a hírt. Nem akartam elhinni, és még most is felfoghatatlan. Nem hiszem, hogy messzire állok az igazságtól, amikor azt mondom, hogy diákként, pedagógusként, majd férjként és nagyapaként is a Táncsics a szívem csücske. Rengeteg emlék köt engem ide, hisz nagyon sok mindent kaptam az iskolától: emberséget, kitartást, szorgalmat, becsületességet, a táncsicsisták közösségét – nyilatkozta a díjazott, Szilasi-Horváth Tibor.
Az ünnepélyes díjátadót a Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola diákja nyitotta meg, majd Árusné Erős Krisztina, a gimnázium igazgatója kérte fel dr. Blahó Jánost, hogy kezdje meg a méltatások sorát.
– A Primus Inter Pares Díj még 2005-ben jött létre. Jelentése: első az egyenlők között. Ezt azok a sikeres életpályát bejáró emberek kapják, akik alkotó tevékenységükkel hozzájárultak a közösség, a város gyarapodásához – ismertette mindenek előtt a címzetes igazgató. – Szilasi-Horváth Tibor életéből néhány személyes történetet is elmondok, kezdve a gyermekkorától. Már akkor látszott, szunnyad benne a mérnöki tehetség, az anyagismeret utáni kíváncsiság, hiszen, a korcsolyás képen látható, ha a jégnek recsegő hangja van, akkor beszakadhat. Így udvariasságból, valamint empirikus tapasztalatgyűjtés miatt előreengedte húgát – idézte a fel humoros módon a kezdeti éveket dr. Blahó János.
Szilasi-Horváth Tibor általános iskoláit Orosházán kezdte, majd édesapja áthelyezése miatt Mezőkovácsházán fejezte be azt. A középiskolás pályaválasztás során nem volt kérdés, hogy a Táncsics Mihály Gimnáziumot választja. Ezzel kapcsolatban Keller József az akkori igazgató azt mondta Tibor édesanyjának: Ha ide akar jönni, idejöhet, valamelyik szakközépiskolai osztályba befér.” Az egykori igazgatóhelyettes végül a géplakatos osztályban kezdte meg a tanévet, osztályfőnöke dr. Tömböly János volt. A középiskola után Kecskeméten folytatta tanulmányait, majd 1975-ben jött vissza Orosházára, amikor a Táncsics Mihály Gimnázium igazgatóhelyettesként kezdett dolgozni.
Élete rövid bemutatása után az egykori kollégák és diákok vették a szót. – A történetünk még az elmúlt évezredben kezdődött. Nem csak egy osztályfőnököt kaptunk, de ő volt a nagytestvér, aki mindenkire figyelt, és mindent látott is. Azt is, melyik mellékhelyiség fülkéjében volt telt ház, honnan szállt ki rengeteg füst – idézte fel Kovács Zoltán, majd Szilasi-Horváth Tibor második osztályának tagjai is megosztották emlékeiket a családlátogatásokról, a csípős kolbászról, és arról, hogyan küldte ki Zsiga Zsolt édesanyját a szobából, amikor ő védeni akarta csíntalan kisfiát.
A méltatások után Szilasi-Horváth Tibor megköszönte, hogy ennyien eljöttek, majd átadta dr. Blahó Jánosnak és Árusné Erős Krisztinának azt a kulcsot, melyet még dr. Tömböly János bízott rá, amikor diákkönyvtáros volt. Végül az ünnepség legfontosabb pillanata következett, a kitüntetett pedig meghatódva nézte, ahogy képét elhelyezik a sikeres életpályát bejárók falán.
Fotók: Nagy Kristóf
