Egyfajta szerelem, gyermekkorba visszanyúló szenvedély – így lehetne leírni a legjobban Bereczki Bianka és az irodalom kapcsolatát. Már diákként is bebizonyította, hogy a versek, a szép magyar beszéd különleges helyet foglalnak el a szívében. Miért lett volna ez másként a Magyar Kultúra Napján és a Himnusz 200. évfordulóján?
Bereczki Bianka nevével az elmúlt hónapok során már többször is találkozhattak olvasóink. A fiatal lány tavaly év végén ismét részt vett a Nemzeti VERSenyen, melyhez Fehér Renátó Néma Köztársaság című művéből készített versklipet. A zsűri döntése alapján egyenes ágon jutott be az októberi szuperdöntőbe, amit a Nemzeti Színházban, azon belül is a Gobbi Hilda teremben rendeztek meg.
Az első napon a videóklipeket mutatták be, rögtön utána pedig egy verssel kellett fellépniük, itt Rakovszky Zsuzsa Narkomán című versét választotta. A második napon pedig a harmadik választott versüket kellett előadniuk az indulóknak, itt Wass Albert Mikor a bujdosó az Istennel beszél című költeményét szavalta el. Végül ezüst minősítéssel zárta a hétvégét.
A Magyar Kultúra Napján Youtube-csatornáján a Himnusz elszavalásával jelentkezett. A választás nem véletlenül esett éppen nemzeti imádságunkra, hiszen Kölcsey Ferenc legismertebb műve is aznap lett 200 éves. Ráadásul születésnapja is erre a napra esik, mint mondta, ez nem lehet véletlen.
– Január 22-én születtem és mindig kiemelt szerepet játszott nálam a kultúra szeretete, ismerete. Gyermekkoromtól kezdve szeretem a verseket, az irodalmat és ez csak fokozódott, mikor megtudtam, hogy a Himnuszt pont aznap írta meg Kölcsey. Többször szavaltam már különböző rendezvényeken. Orosházán az Evangélikus iskolában rendeztek szavalóversenyt, melyben az egyik vers volt csak szabadon választott, a kötelező pedig a Himnusz. Én legutóbb Csorváson, az augusztus 20-i ünnepségen szavaltam el – mesélte.
