A XXI. század embere gyakran örömmel tekint szét ebben a multikulturális világban. Jó látni azt a sokszínűséget, ami körülvesz minket, mondhatni, az elfogadást és a nyitottságot szinte már az anyatejjel szívják magukba az új generáció tagjai. A következőkben Dávid Zoltán polgármester szavait olvashatják.
Ezek után felmerül a kérdés: van-e még jelentősége egy nemzet kulturális örökségének. Fontos-e őrizni a ránk hagyott értékek sokaságát, a magyar kincseket? Vagy inkább haladjunk mi is a könnyebb, simább úton, és sorakozzunk fel a világtrendet követők mögött? Úgy vélem, nekünk, magyaroknak olyan szép és olyannyira egyedülálló a kulturális hagyatékunk, hogy azt semmiképp sem hagyhatjuk veszni. Épp ezért tölt el örömmel, ha szétnézek Orosházán, és látom, milyen sokan végzik elszántan ezt a nehéz, de annál nemesebb munkát: a magyar kultúra ápolását. Sőt, sokan nemcsak ápolják, hanem terjesztik is azt, büszkén vállalva hovatartozásukat. Amit rájuk hagytak őseink, arra értékként tekintenek, és feladatul tűzték ki maguk elé, hogy másokkal, a fiatalokkal is megismertessék azokat.
A mi kis városunk is számos kulturális kinccsel büszkélkedhet. Azonnal megdobban az orosháziak szíve, ha meghallják az orosházi libamáj, a Pipitér, a lakodalmas kulcsos kalács vagy a csíramálé szavakat. A gasztronómiánk mellett ott vannak városunk felejthetetlen képzőművészeti alkotásai, úgy mint Rajki László szobrászművész domborművei, Csáki-Maronyák József és Boldizsár István országszinten elismert festményei, vagy épp Müller Miklós fotóművész világhíres fényképei. Van saját hímzésünk, az orosházi szálánvarrott szőrhímzés, saját szappanunk, az Oros-háziszappan, és magyar válogatott futballistánk is Mátrai Sándor személyében. A kultúra szerteágazó, mindenki mást lát meg, mást szeret meg benne, de talán épp ez benne a jó, hogy mindenki megtalálhatja benne a hozzá leginkább illő szegmenst.
Köszönöm mindenkinek, aki fáradságot nem kímélve nap mint nap azon dolgozik, hogy ezek az értékek ne vesszenek el. Köszönöm munkáját a Petőfi Művelődési Központ, a Justh Zsigmond Városi Könyvtár és a Nagy Gyula Területi Múzeum dolgozóinak, a helyi pedagógusközösség tagjainak, akik szintén hatalmas részt vállalnak ebből a nem kis feladatból. Köszönöm a média munkatársainak, akik napról napra azért munkálkodnak, hogy az aktualitások tudósítása mellett értékeket közvetítsenek az itt élők számára. A magyar kultúra napján hálás szívvel mondok köszönetet mindazoknak, akik az országunk, azon belül pedig a városunk teremtett szellemi és anyagi értékeit becsülettel óvják és örökítik tovább.
