A tanév vége általában már a szórakozásról, a közös élményszerzésről szól, ilyenkor jut idő a focikupákra, a közös kézműveskedésre és mindenre, amit a gyerekek igazán szeretnek. A Székács iskolában idén egy igazán különleges rendezvénnyel tették emlékezetessé az utolsó napot, amelynek középpontjában az érzékenyítés állt.
A mindennapok során megszokott arcok mellett rengeteg újjal találkozhattak tegnap a székácsos tanulók. A szervezők sok vendéget hívtak meg a DÖK-napra, mégpedig olyan különleges vendégeket, akik mind valamilyen fogyatékkal élik az életüket.
– Ez a diákönkormányzati napunk egy szemléletformáló nap – fogalmazott Fazekasné Jankov Ildikó főszervező. – Célunk, hogy érzékenyítsük a gyerekeket a körülöttünk élő és nehézségekkel küzdők iránt. Vendégünk a Vakok és Gyengénlátók helyi egyesülete, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének helyi szervezete, a Vadvirág Esély Klub fogyatékkal élő fiataljai és Nemes András Bence papírhajó-maketteket készítő autista fiú. Velük fogunk együtt dolgozni a mai nap folyamán azért, hogy közelebbről megismerhessük őket, és hogy kicsit beleláthassunk az életükbe. Mellettük meghívtuk a Mi-Értünk Prevenciós és Segítő Egyesület munkatársait is, akik interaktív előadásokat tartanak a fiataljainknak, majd a déli órákban megérkezik díszvendégünk, Osváth Richárd paralimpiai ezüstérmes kerekesszékes vívó is, akivel bemutatót tart Nagy Nándor, a Zsoldos Péter Orosházi Vívó Egyesület vezetőedzője.
Sok-sok állomás várt a székácsos osztályokra, mindegyiken az volt a cél, hogy a diákok testközelből találkozhassanak a fogyatékkal élőkkel. Az iskolások kipróbálhatták, milyen érzés vakon és siketen élni, és hogy milyen nehéz kerekesszékkel közlekedni. Megtanulták, hogyan lehet jelelve köszönni, hogy ha valahol egyszer majd sikettel találkoznak, tudjanak köszönni neki. Szemüket bekötve azt is megtapasztalták, hogyan élesedik ki „vakon” a többi érzékszervük, sőt, belekóstolhattak a Braille írás rejtelmeibe is.
Együtt, egymásért
Vadvirág Esély Klub tagjai három állomáson tevékenykedtek együtt a székácsosokkal. Az udvaron közös zumba party várta őket, amelyet Antaliné Elek Judit vezetett, a díszteremben örömfestéssel foglalatoskodhattak, amelyben Celuskáné Csepregi Alícia pedagógus és Kohut Béla absztrakt festő volt a segítségükre. A harmadik, különleges állomás az iskolában kialakított, ideiglenes kávézó volt, ahol a vadvirágosok és a székácsosok együtt szolgálták fel a kávét és a teát a hozzájuk érkezőknek, szabadidejükben pedig együtt csocsózhattak, billiárdozhattak és beszélgethettek. Az iskola egyik termében az a Nemes András Bence mutatta be precízen megalkotott, méretarányos papírhajó-makettjeit, akit nemrégiben mi is bemutattuk olvasóinknak. Bencének köszönhetően a diákok történelemtudása is bővült, az autista fiú ugyanis rengeteget tud a hadihajókról, és tudását szívesen meg is osztja másokkal.
A DÖK-nap után sok gyermekben átértékelődött a fogyatékkal élés fogalma. Így, hogy megtapasztalták, közelről látták, milyen érzés ilyen jellegű nehézségekkel együtt élni, nagyobb empátiával fordulnak majd siket, vak, mozgássérült, vagy épp autista társaik felé. Sőt, a főszervező szerint tanulhattak is a vendégektől a diákok.
– Mindnyájan Isten teremtményei vagyunk, és a szemében mi mind egyenlők vagyunk. Számomra különleges és figyelemreméltó, milyen boldog a fogyatékkal élők nagy része. Talán még boldogabbak is az ép emberek többségénél. Képesek megélni a pillanatot, örülni az apró dolgoknak. Szerintem ez követendő minta lehet mindannyiunk előtt – fűzte hozzá Fazekasné Jankov Ildikó.
Fotók: Horváth Bence
