Székácsos tanárok, irodai dolgozók, diákok és szülők közösen tűztek ki maguk elé egy hatalmas célt, mégpedig azt, hogy végigjárják együtt az Alföldi Kéktúra útvonalát, amely nem kevesebb, mint 870,8 kilométer.
A kéktúra hivatalos oldala szerint a 89 bélyegzőhelyes útvonalat durván 220 óra alatt teljesíti egy átlagember. A székácsosok azonban nem egyszeri nekifutásra, hanem hónapról hónapra, újabb és újabb szakaszt kijelölve teljesítik az óriási távot. Az alapötlet az iskola két Jánosának fejéből pattant ki, Patakfalvi János könyvtáros és cserkészrajvezető, valamint Oláh János földrajztanár közösen álmodta meg ezt a nem mindennapi kihívást. Ötletük sokaknak tetszett, így a pedagógusi kar és diákközösség néhány tagja is örömmel csatlakozott hozzájuk.
Fotók: Horváth Bence
– Tavaly október 9-én, a kéktúrázás világnapján indultunk el először együtt, a Szarvastól Mezőtúrig tartó szakaszon körülbelül húsz fő képviselte az iskolánkat – mesélte Patakfalvi János. – Azóta havi rendszerességgel teljesítünk egy-egy körülbelül 20 kilométeres szakaszt pecsételőhelytől pecsételőhelyig. Ehhez jön még a járulékos kilométerszám – amíg a vonattól vagy épp a busztól eljutnunk a kiindulópontig –, ez még átlagosan 4-5 kilométert jelent pluszban.
Kirángatni őket a letargiából
A kemény mag körülbelül 6-8 fő, hozzájuk csapódnak még változó létszámmal diákok és tanárok. Eddig 6 alkalommal túráztak együtt a székácsosok.
– A digitális oktatás időszakában mindenki begubózott egy kicsit – vette át a szót Oláh János. – Épp ezért gondoltunk arra, hogy kirángatjuk az embereket a letargiából, és felrázzuk az iskola közösségi életét. Nem könnyű a gyerekeket kimozdítani a komfortzónájukból, nagy kihívás eltávolítani őket az elektromos kütyüjeiktől, de igyekszünk. Szeretnénk, ha időről időre egyre többen csatlakoznának hozzánk, hogy együtt fedezzük fel Magyarország szépségeit. Mert erről is szól ez az egész, arról, hogy jobban megismerjük a hazánkat.
Fotók: Székács evangélikus iskola gyűjteménye
Komoly szervezést igényel egy-egy ilyen túra megvalósítása. Amellett, hogy meg kell szervezni az útvonalat, a csoportnak valahogyan el is kell jutnia a kiindulási ponthoz. Ebben van a két János segítségére Turuczkai Lydia, az iskola gazdasági vezetője, aki egy túraalkalmat sem hagy ki.
– Eddig olyan helyeket céloztunk meg, amelyek Orosházáról egy nap alatt elérhetők, ilyen módon eljutottunk már Mindszenttől egészen Túrkevéig. Most már viszont jönnek a többnapos túrák, amikor szállást is keresnünk kell magunknak. De nem vagyunk megijedve, hisz vannak turistaházak, sőt, a fiúk nagyon szeretnének egyszer sátorozni is – mesélte Lydia.
Ez a sorrend: cipő, zacskó, zokni
Károlyt, Lydia férjét a szép tájak, a friss levegő és a kellemes beszélgetések vonzzák a leginkább. De élvezi a kihívásokat is, neki is örök emlék marad az egy hónappal ezelőtti Eperjes és Szarvas közti sárdagasztós szakasz teljesítése, akárcsak a 14 éves Machan Zéténynek.
– Szinte végig sárban meneteltünk, nagyon rövid szakaszon volt csak alattunk aszfalt, és akkora eső esett, hogy cuppogott a cipőnk a malajban. A vízhatlannak hitt cipő egyáltalán nem volt az, sőt, teljesen átázott. Volt nálam száraz zokni, és hogy ne legyen az is vizes pillanatok alatt, zacskót húztam a közé és az átázott cipő közé. Legalább ezt a trükköt is megtanultam – jegyezte meg Zétény.
Erőt adott a székácsosoknak, hogy szembetalálkoztak a 4en a Kéken csapattal, akik jótékonysági céllal épp ezekben a napokban futották végig az Alföldi Kéktúrát. A túrázók őket látva új lendületet kaptak a maradék út megtételéhez.
Az őzcsorda már alap
– A legutóbbi túra alkalmával viszont nagyon kellemes időnk volt – Halászné Lázár Kitti irodai dolgozó. – A táj szépsége felülmúlhatatlan. A túrázásról a legtöbbeknek a hegyek jutnak eszébe, de itt nálunk, az Alföldön is rengeteg a látnivaló. Leírhatatlan érzés, amikor a virágos réten madárcsicsergésben sétálsz. Patakfalvi János rengeteg információval lát el minket útközben. Szinte minden madarat felismer a hangja alapján, és ha lát valamilyen érdekességet, biztosan megáll anekdotázni. Volt már szerencsénk megcsodálni egy parlagi sast, őzcsordát pedig minden alkalommal láttunk.
– A sok ülőmunka után jól esik olyat csinálni, ami kihívás a testnek – folytatta Kitti munkatársa, Machan Szilvia. – És sokat is tanulunk ezekből a túrákból. Én például a legutóbbiból azt, hogy milyen fontos a jó túracipő, és legalább annyira a jó túrazokni. Saját káromon tapasztaltam meg, mennyire.
Fotók: Székács evangélikus iskola gyűjteménye
Most egy kis pihenő vár a csapatra, az Alföldi Kéktúrát ugyanis nyáron nem ajánlják, hisz bizonyos szakaszokon kilométereken keresztül ugyanis nincs fa, nincs árnyék. Ősszel viszont folytatják a székácsosok megkezdett utat, céljuk teljesen körbejárni a túraútvonal 870 kilométerét. Ahogy egyre távolodnak a kiindulóponttól, egyre nehezebb és egyben izgalmasabb lesz ez a feladat.
(A Jánosok részt vettek a Millió lépés az életért nevet viselő versenyen is, amelyet a Magyar Szervátültetettek Szövetsége szervezett. A cél az volt, hogy az egészséges és a szervátültetett emberek együtt mozduljanak meg. Az országos megmérettetésen az Alföldi sétálók csapata végül 6. lett, Patakfalvi János pedig egyéniben az 1200-ból a 16. helyen végzett.)
