Patakfalvi János 11 éve kapott új életet, az evangélikus iskola pedagógusa ekkor esett át életmentő májtranszplantáción. Idén ő és négy barátja összefogtak, hogy közösen mozduljanak egy jó ügyért: az egészségükért. Büszkén mesélték, hogy a Millió lépés az életért nevet viselő kihívásban ma reggel az Alföldi sétálók csapata a 218 nevező ötösből az első helyen állt.
– Per pillanat az elsők vagyunk, de ez óráról-órára változhat. Egyébként a 10. hely környékén szoktunk tanyázni – mesélte Patakfalvi János. – Az alkalmazás a napi lépéseket is összegzi, illetve a heti lépésszámot is jelzi, de nemcsak a séta vagy a futás pörgeti fel a számokat, hanem ezeken kívül még több mint százféle különböző mozgásforma a kerékpározástól az úszáson át a táncig.
A Magyar Szervátültetettek Szövetsége által szervezett program célja, hogy az egészséges és a szervátültetett emberek együtt mozduljanak. A korábbi években János már részt vett egy hasonló, de jóval nagyobb, világméretű kihíváson, mely a Milliárd lépés az életért! nevet viselte. Akkor is öt fős csapatok méretettek meg, ezen a versenyen Magyarország végül a második helyen végzett.
– Nekem, szervátültetettnek többet kellene mozognom, de kicsit lusta vagyok hozzá. Viszont a kihívásokat nagyon szeretem, így ez a játék ösztönöz arra, hogy minden nap meglegyen a minimum húszezer lépésem. A versenyszellem visz előre napról napra, és persze a többiek teljesítménye. Három kollégám, Szőke-Kilián Szilvia, Oláh Rita és Oláh János, valamint az egyik kollégánk férje, Bánki-Horváth Antal alkotja az Alföldi sétálók csapatát. Nagy szerencsénk van Antival. Ő a csapat húzóereje.
– Épp a maratonra készülök, jövő hétvégén vágok neki a 42 kilométernek. Az, hogy hozzá tudok adni ezáltal a csapat teljesítményéhez, számomra örömet jelent. A napi 10 ezer lépés nálam mindig megvan, de az sem ritka, hogy napi 40-50 ezret teljesítek – mesélte Bánki-Horváth Antal.
– Ilyenkor szembesülsz csak igazán azzal, hogy egészséges emberként mennyire szerencsés vagy – vette át a szót Oláh János. – Van, akiknek az egészsége sajnos nincs mindig a topon. Épp ezért is motivál ez a kihívás. Ha druszám, János képes arra, hogy naponta akár 15-20 kilométert is legyalogoljon, akkor én is képes vagyok kilépni a komfortzónámból, és többet tenni az egészségemért – fűzte hozzá.
– Én az egészet egy játéknak fogom fel – folytatta Szőke-Kilián Szilvia. – Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, mindennap nézzük, hol állunk épp a mezőnyben. Mind húzzuk egymást előre, nézzük a másik teljesítményét, felhívjuk a csapattársunkat, ha azt látjuk, hogy aznap még csak néhány lépést tett meg, hogy biztatjuk, hogy: „Cipőt fel! Menj sétálni vagy futni!” A kihívás a Tokiói Paralimpia első napján, augusztus 23-án kezdődött és október végén lesz meg az eredményhirdetés. Nem mondom, hogy a győzelemre hajtunk, de azért az első tízben szeretnénk benne lenni.
A versenyző csapatok kihívója Berente Judit, az év veseátültetett parasportolója. A játék győztese az a csapat lesz, aki összesítésben a 10 hét alatt a legtöbb lépést teszi meg. A fődíj Berente Judit világbajnoki aranyérme, egy vele töltött közös vacsora és egy meglepetés ajándék lesz.
– Az immunrendszerem a transzplantáció óta mesterségesen gyengítve van, naponta szedek gyógyszert, hogy ki ne lökődjön az idegen szerv – vette vissza a szót Patakfalvi János. – Emiatt könnyebben elkaphatok bizonyos betegségeket, és sajnos azóta volt is egy nyirokdaganatom. De azon is túl lettem. Számomra fontos, hogy új célokat tűzzek ki magam elé. Mindig is szerettem a természetben túrázni, a műtét előtt és után rendszeresen vezettem iskolai táborokat. Most, hogy betöltöttem az ötvenet, szeretném teljesíteni a Kéktúrát az iskolai túraszakkörrel. A Kéktúrázás napján, október 9-én Szarvasról átsétálunk Mezőtúrra a gyerekekkel és kollégákkal, úgyhogy ez is hozzáad majd a napi lépésszámhoz egy keveset. Elmondhatom az iskolánkban dolgozókról és a transzplantáltakról is, hogy összetartó közösséget alkotnak. Köszönöm a barátaimnak, hogy csatlakoztak hozzám, és mindennap megteszik a tőlük telhetőt – zárta.
