Mármint nem a ringben, hanem a politikai arénában. Erről is beszélt a Jobbik elnöke múlt heti orosházi látogatásán. De szó esett még többek között arról, mit tapasztalt Orosházán, miért nem szavazták meg az alaptörvény-módosítást, miért nem jó az országnak a multikulti, hogyan áll a “buzizós sztori”, miért nem játék az orosz medve, kell-e nekünk az EU tagság, hogy a kommunisták és a nácik ideje már lejárt, és hogy lehet-e bírálni Vona Gábort a Jobbikban. Nagyinterjú.
Azt mondta a minap, hogy “álruhás országjáráson” kívánja megismerni az ország pontos helyzetét. Ez az orosházi látogatás már ilyen “álruhásnak” minősül?
Nem. Azt már 2013 végén elkezdtem, és az a lényege, hogy egy napot eltöltök egy helyen. De nem úgy, mint ma, hogy eljövök egy településre, ahol politikai eseményeken veszek részt. Hanem egy teljes napot rászánva belekóstolok egy-egy ágazat mindennapi munkájába, mint munkatárs. Tehát ha kell, tényleg felveszem az ott előírt munkaruhát, és beállok én is dolgozni.
Említene példát?
Legalább 30 helyszínen jártam. Voltam már felszolgáló, közmunkás, favágó, kőműves segédmunkás, kisbolti eladó, csokigyárban munkás. A 2018-as választásokig minden hónapban szeretnék egy konkrét személyes vállalást bemutatni, és ehhez kapcsolódóan egy álruhás országjárási napot szervezni. Az első az volt, hogy se szegény migráns, se gazdag migráns ne jöjjön Magyarországra. Ehhez kapcsolódóan hamarosan Ásotthalomra utazom, és egy napot, mint mezőőr fogok eltölteni. Aztán ahogy jönnek az újabb programpontok, ahhoz kapcsolódva próbálom majd még alaposabban megismerni az adott ágazat működését.
Géplakatos, hegesztő, üvegleszedő volt már?
Parádon voltam már néhány órát egy üvegfúvónál. De a felsorolt szakmák közül még nem próbáltam ki egyet sem. Ajánlaná?
Stílusosan javasolnám, hiszen Orosházán ezen munkakörökben dolgoznak a legtöbben a nagy ipari üzemekben.
Ha kapok lehetőséget, szívesen kipróbálnám.
Nógrád megye után Békés megye van a legrosszabb helyzetben
Járt Gádoroson és a városban is beszélgetett az emberekkel. Mit tapasztalt nálunk?
Meglepett, hogy hétköznap délelőtt milyen sokan vártak rám és Szabó Ervin politikus társamra a piactéren. Ebből is látszik, érdeklődnek az emberek a Jobbik iránt.
Politikusi válasz, de azért azt tegyük hozzá, volt ott egy ruhaosztás is, vélhetően sok ember csak ezért jött.
Ezt nem lehet így kettévenni szerintem. A párt szervezte az eseményt, amin tényleg sokan voltak. Egyébként úgy vélem, ennek nincs jelentősége, ez nem számháború. Nekem az volt a fontos, hogy több tucat emberrel tudtam érdemben beszélgetni. És ők megerősítettek abban, hogy igenis változás kell ennek az országnak.
Migráció, letelepedési kötvények, Pharaon-ügy. Ezek most az országos sajtóban futó és önhöz köthető témák. Szó volt ezekről?
Ezek is szóba kerültek, de nem ez a legfontosabb az embereknek, hanem az, hogy ők maguk és családjuk hogyan és miből tudnak megélni. Az ön által említett témák a nagypolitika szintjén vannak jelen. Fontosak, de ezt nekünk, politikusoknak kell tolni előre. Sajnos azt láttam, hogy Nógrád megye után Békés megye van a legrosszabb helyzetben az országban. Nem jó ezt kimondani, de a szerzett tapasztalatok ezt mondatják velem. Az emberek panaszkodtak az egészségügyre, a munkahelyhiányra és arra, hogy nem látják túl fényesen a család fiataljai a jövőt.
Munkaerőhiány? A helyi cégek meg éppen azt panaszolják, hogy tele vannak állásajánlatokkal, de nem találnak megfelelően motivált és képzett dolgozókat.
Igen, ez valós probléma. Erről is beszélgettem az emberekkel, hogy furcsa a helyzet. De miért is maradna itthon, akár Orosházán a képzett fiatal munkaerő, ha nem fizetik és nem becsülik meg rendesen? Ez nem helyi, hanem országos probléma, amit kormányzati szinten kell kezelni. Erre készül a Jobbik, hogy 2018-tól nekilátunk ennek a területnek is, és megoldást találunk a problémára.
A magánéleti támadásokat nem kommentálja
A helyi ügyek után jöjjön az országos politika. Ön nyíltan szembement a Fidesszel, meggátolták a számukra oly fontos betelepítési kvótákról szóló alaptörvény-módosítást, és a letelepedési kötvények kivezetésének feltételéhez kötötték annak megszavazását. Nem is ment át. Aztán két héttel később önök adták be a javaslatot, immár a kötvényes tilalommal kiegészítve, de még a szavazásig sem jutott el, a Fidesz megakasztotta már a bizottságban. Régen volt ilyen parázs politikai vita a parlamentben és a Fidesz körül, meg is kapta a nyakába azonnal a kormányközeli médiából, hogy ön homoszexuális. Hogy áll most ez a sztori?
A bíróságon folytatódik, és amennyire tudom, talán a médiahatóság is vizsgálja az ügyet.
A magánéletem érintő támadásokat nem akarom kommentálni, mert méltatlannak érzem. Ez a magyar politikai kultúra egyik mélypontja.
A jelenség viszont annyiból érdekes, hogy mennyire összekapcsolható az alaptörvény körül kialakult vitával. Miután ebben egyértelművé tettem az álláspontunkat a miniszterelnöknél, azóta napi szinten támadnak. De ez azt igazolja vissza, hogy a Jobbik jó úton jár, a kormánypárt riválist lát benne és fél tőle.
A Jobbik is kiállt a betelepítési kvóta ellen, aztán mégsem szavazta meg az alaptörvény-módosítást. Az tény, hogy a Fidesz migrációs népszavazási kampánya mindent vitt ezen a téren, a Jobbiknak nem jutott levegő ebben a kérdésben. A kampány el is érte a hatását, hiszen a legújabb felmérések szerint a magyarok többsége a migránsoktól fél a legjobban. Vélhetően igaz ez Orosházára is, holott például az itt élők nem is találkoztak menekültekkel, nincs velük személyes tapasztalatuk, mégis tartanak tőlük. Ön szerint ez nem furcsa helyzet?
A migráció és a bevándorlás valódi probléma, amit meg kell oldani. A kormány politikájában azonban azt véltem felfedezni az elmúlt másfél évben, hogy számukra ez nem megoldandó probléma, hanem olyan, amit a kommunikációs térben fent kell tartani, körbe kell hordozni és ezzel a hideg frászt lehessen hozni a magyar emberekre. Mert ez lényegében helyettesíti a kormányzás szakpolitikai munkáját. Amíg az emberek félnek, nem kérdezik meg mi a helyzet az egészségügyben, az oktatásban vagy a nyugdíjak vásárló értékével. Az, hogy a Fidesz a béremeléssel és a nyugdíjak helyzetével elkezdett foglalkozni, már azt mutatja, másfél év alatt sok ember rájött, hogy a migráció kapcsán kétkulacsos politikát folytat a kormány: küzd ellene, de felhasználja mint belpolitikai eszközt. Mi azért szeretnénk ezt az alaptörvény-módosítást, hogy amit Magyarország megtehet ez ügyben a jogrendjében, azt megtegye, de amellett foglalkozzunk a többi problémával is érdemben.
Egy korábbi megszólalásában úgy fogalmazott, hogy Nyugat-Európa már döntött a multikulturalizmus mellett, és ott most az a dilemma, hogyan lehet ezzel együtt élni, azonban a közép-európai régió még megőrizheti történelmileg örökölt berendezkedését. Ezt hogyan érné el? Ön szerint egy törvénnyel kizárhatjuk a világ történéseit?
Egyszerre szerencsés és szerencsétlen is a helyzetünk. Közép-Európa még nem célterülete a migrációnak, tavaly rajtunk is csak átgázoltak, de nem ide akartak jönni.
Nekünk még van lehetőségünk dönteni, hogy a keresztény kultúrkörre épülő társadalmi, szociális szövetünket megőrizzük, vagy mi is elindulunk Nyugat-Európa irányába, ahol a multikulturális hagyományok egyenlőséget kaptak, így a történelmileg örökölt kultúra elveszíti jelentőségét.
Mi ne induljunk el ebbe az iránya, őrizzük meg a keresztény, magyar hagyományainkat. És ezt én nem vallási szempontból értékelem elsősorban. A kereszténység Európa számára nem pusztán egy vallás, hanem egy kultúrképző hagyomány, amit meg kell őrizni. Az más, hogy ez felveti demográfiailag, gazdaságilag, szociálisan hogyan működtethető Európa. Ezek fontos kérdések, de szerintem már biztos, hogy Nyugat-Európa válasza a multikultira nem volt jó. Olcsó munkaerő miatt, vagy demográfiai okokból a nyugat lényegében behívta – elsősorban az iszlám világból – az embereket, de nem tudta elérni, hogy beilleszkedjenek. Így a kultúrák összeütköztek, nem szeretném, hogy nálunk is ez legyen.
Ha az EU egészét nézem, az összlakosság nagyjából 500 millió, ebből az iszlám vallásúak körülbelül 6-7%-ot tesznek ki. Ennyire kell félnünk ennyi embertől?
Ez főképp a nagyvárosokban van jelen egyébként, a vidéki falvakban, kisvárosokban ez a probléma jóval kisebb. De ha valaki jár Brüsszelben, Bécsben, Berlinben vagy más nyugati nagyvárosban az már láthatja, hogy a helyzet azon a határon van, ami nem biztos, hogy kezelhető. Szerintem van egy érzékeny határ, hogy egy többségi társadalom hány százaléknyi idegen kultúrájú személlyel tud együtt élni. Ha ez 10-15% fölé nő, akkor ez olyan irányt vesz, hogy elindul egyfajta versengés.
A versengés alapvetően pedig nem rossz dolog, előre visz.
Akkor pontosítok: lesz egy ütközéspont, amikor előjönnek a konfliktusok. Ha nem sikerül olyan közös pontokat találni, ami integrációt eredményez, megvan a baj. És Nyugat-Európában ez van. Ha nekik sokkal nagyobb gazdasági teljesítménnyel, jobb feltételekkel nem sikerült megtalálni erre a megoldást, akkor vélhetően ez nekünk sem fog. Azzal pedig szembesülni kell, hogy a magyar társadalom tart ettől. A magyar befogadó, toleráns nép, de azért akiket korábban befogadtunk, nagyrészt a keresztény kultúrkörből érkeztek. Arra a magyar társadalom történelmileg és mentálisan sincs felkészülve, hogy nagy tömegű és egészen más kultúrkörből érkező társadalmi csoporttal kényszerűen, vagy akár brüsszeli utasításra együtt kelljen élnie.
Készül a kihívó szerepére Orbán ellen
Orbán Viktornak Gyurcsány Ferenc óta nem volt igazán komolyan vehető riválisa. Most egyes elemzők azt mondják, hogy ön lehet az. Legalábbis ha az alaptörvény-módosítás és a letelepedési kötvények körül kialakult politikai izmozást vesszük alapul. Ön hogyan látja ezt?
Nehéz a kérdés, mert most magamat kellene dicsérnem, hogy én lehetek az új kihívó. De minden nagyképűség nélkül vállalom, én erre készülök.
Ha a Jobbik választási győzelemre készül, nem csak a Jobbiknak kell megverni a Fideszt, hanem Vona Gábornak is Orbán Viktort.
Nem fizikai értelemben persze, hanem a politikai arénában. Én arra készülök, hogy bebizonyítsam, Orbán Viktor kormányánál a Jobbik és én tisztességesebb, szabadabb és demokratikusabb országot tudnánk teremteni.
Sok helyen azt beszélik, hogy csalódott önben és a Jobbik vezetésében a párt szellemi holdudvara, mert feltételek nélkül meg kellett volna szavazni a betelepítési kvóta elleni alaptörvény-módosítást. Ön mit érzékelt ebből?
A Fideszes médiában hallottam ezeket, de én nem tapasztaltam. De azt el tudom fogadni, hogy az alaptörvény körüli vita nehéz volt. Azt szeretném, hogy el legyen fogadva, ezért is nyújtottuk be egy mondat eltéréssel ugyanazt a javaslatot, mint a Fidesz. Nyugodt a lelkiismeretem ebben a kérdésben, és biztos vagyok abban, hogy az idő igazolja majd azt az álláspontunkat, hogy se a szegény, se a gazdag migráns ne jöhessen Magyarországra tömegével.
Ha megnézzük a számokat – amik ugye makacs dolgok – akkor látjuk, hogy a letelepedési kötvény révén jóval nagyobb azok száma, akik már Magyarországra jöttek, mint akiket eddig Brüsszel kvótaként ide szeretett volna küldeni. És azt se felejtsük el, hogy a kötvényes embereknek a pénzt nekünk majd vissza kell fizetni kamatostól. Tehát nem a kvóta jelenti a legnagyobb veszélyt jelenleg az országra, hanem a letelepedési kötvény. Nem beszélve ennek az egésznek a korrupciós hátteréről, az offshore részéről, a nemzetbiztonsági kockázatairól.
“Hagyjuk már ezt a kommunista és náci szöveget”
Egy párt nem lehet kormányzóképes, ha nincs mögötte a megfelelő gazdasági és szellemi holdudvar.
Ez egyértelmű.
A helyi Jobbikos szimpatizánsok egy része is úgy véli, Orosházán nincs meg a párt körül az az értelmiség, akik egy esetleges választási győzelem után ténylegesen el tudják irányítani a helyi közigazgatást. Hogyan tudja meggyőzni a Jobbik ezeket az embereket, hogy a pártot támogassák tudásukkal?
Eddig az értelmiség és a társadalmi elit a politikai szekértáborokhoz igazodott: volt MSZP-s, baloldali és Fideszes, jobboldali államigazgatási vagy értelmiségi kör. Nekünk nem az a feladatunk, hogy legyen egy harmadik is. Nekünk túl kell lépni ezen a logikán.
Akinek hasznos tudása van akár az orosházi vagy az országos közéletben, arra mi számítunk. Legyen akármilyen gondolkodású. Az ország ügyeinek 80%-a nem politikai ügy.
Szerintem a jobb és baloldal sem irányadó, ezen már túllépett az élet. Ha a Jobbik Orosházán vagy az országban választást nyer, nem azt nézzük, ki volt MSZP-s, Fideszes vagy Jobbikos, hanem azt kell keresni, ki az aki hajlandó együtt dolgozni az ország megerősítéséért, és ki az, akinek megvan ehhez a megfelelő tudása. Az államigazgatásban nagyon sok olyan ember van most is, aki nem a pártnak, hanem a hazájának szeretne dolgozni. Én ezeket az embereket keresem.
Pártelnökként ezt mondja, mert nyilván ezt is kell mondania.
Persze, hiszen nem tudok kibújni a bőrömből. De komolyan is gondolom, mert az országnak arra van szüksége, hogy végre ebből a mostani világból kilépjünk. Egy példa erre a korábban már szóba hozott ellenem irányuló magánéleti támadásokról. Ha pártlogikában gondolkodnék, elkezdenék Fideszes vagy KDNP-s politikusok után kutatni. De akkor lemennék én is kutyába, ezért nem teszem, mert az országnak ebből ki kell lépni. Ez a baj ezzel az értelmiségi “polgárháborúval is”, de ennek nincs értelme. Ha a Jobbiknak ez a történelmi küldetése, hogy a társadalmat kivezesse ebből a logikából, akkor már sokat elértünk.
De mennyire venné be a gyomra azt a helyi alapszervezet jobbikos tagjainak, ha netán egy vállalt és ismert baloldali, vagy fideszes, akár kommunista ember dolgozna a párt körül?
Eddig úgy működött a politika, hogy a jobboldal azt mondta a baloldalra, hogy kommunista, a baloldal meg a jobboldalra, hogy náci. És ezzel mindenki el volt, olyan langyos lábvízzé vált. Ha valaki mondott valamit, a másik oldalról azonnal felmondták a leckét, hogy ez kommunista, ez meg náci. Hagyjuk már ezt a kommunista és náci szöveget, részben ez vezette ide az országot. De hogy a kérdésére is válaszoljak: én a sajátjaimmal is vállalom a vitát ha kell. Ha egy adott feladatra egy olyan szakember a jó, aki akár vállaltan baloldali, akkor is azt mondom, ő menjen oda. Mert ha ő alkalmas a feladatra mondjuk az egészségügyben, a határvédelemben, az oktatásban, akkor nekünk ő kell. Mert ő adja hozzá a legtöbb tudást. A piactéren is szóba kerültek hasonló kérdések. Ott elmondtam – amit eddig egyébként nem is nagyon propagáltam, de vállalom – hogy
nem is biztos hogy szükség van helyi szinten pártokra.
Szűnjenek meg a városi pártszervezetek?
Nem így gondoltam. Én hajlok afelé, hogy önkormányzati szinten újra kellene gondolni a rendszert, és nem kéne hagyni, hogy politikai pártok irányítsanak, mert inkább károsak, mint hasznosak a helyi közéletben. A parlamentben folytassák a maguk pártlogikai vagy ideológiai vitájukat. Szükség van arra, hogy értékrendek ütközzenek és vitázzanak. De nem helyi szinten, hiszen ott 90% fölött van azon kérdések aránya, ami nem pártpolitikai dilemma.
Ez alapvetően borítaná fel az önkormányzatiságot. Hirtelen el sem tudom képzelni, hogy akkor kire is kellene szavaznunk helyi szinten 5 évente.
Nagy változás lenne, az biztos. De képzeljük el: nem a pártlogika számítana helyi szinten, így a fejlesztési döntéseknél nem az lenne a döntő, hogy ki a csókos a kormánynál, hanem a józan ész és a szükség döntene. Ez egy ideális vízió, és persze én sem vagyok naiv, tudom, nincs tökéletes rendszer. De ami most van, az nem jó. Ez azonban most csak egy gondolatkísérlet volt, és lehet, hogy meggyőznének róla, nem jó az elképzelésem. De azt vallom, hogy a pártalapon működő logika mételyezi az országot.
Mondja ezt egy pártelnök…
Bevallom, faramuci helyzet. De én pártelnökként is így látom. Ki kellene vonulnia a pártoknak az emberek magánéletéből, jobb lenne az ország.
A medve nem játék!
Jöjjön a világpolitika. A Fidesszel megvan a maguk vitája, de van olyan terület, ahol egyetértés mutatkozik. Ilyen például az oroszbarátság. A környező EU-s országok hűvös távolságtartással viseltetnek a Putyini Oroszország iránt, és inkább az EU-s és a nyugati kapcsolatokban bíznak. A Fidesz és a Jobbik azonban nem bírálja élesen az oroszok térnyerését. Egyre többen nyíltan vádolják a Jobbikot azzal is, hogy az orosz befolyás erős a pártban, ezzel is éket akarnak verni az EU működésébe.
Legfőképpen a Fidesz vádol bennünket Oroszpártisággal, pedig nem mi kötöttük a paksi atomerőmű szerződést mindenféle felhatalmazás vagy komoly társadalmi vita nélkül.
Emlékeim szerint a Jobbik is támogatja az atomerőmű bővítését.
Ez így van. Szerintem még az sem ördögtől való, sőt inkább logikus, hogy Oroszország legyen a beruházó. De az már zavar, hogy a pénzügyi és a gazdasági szerződést titkosította a kormány. Követeljük is, hogy ezeket hozzák nyilvánosságra! Ha minket Oroszországból pénzelnének, nem lenne ilyen követelésünk. De hogy egy szimbolikus ügyet is mondjak, ami az oroszok számára fájó pont: a szovjet emlékmű Budapesten a Szabadság téren. Folyamatosan hangoztatjuk, hogy ezt az emlékművet vigyük egy másik, az orosz fél számára is méltányos helyre, de ne ott legyen ahol most. Ha vannak ügyek, amivel vitába kell szállni az oroszokkal, mi azt felvállaljuk. De azt is ki lehet mondani a történelmi tapasztalatok alapján, hogy a medve nem játék! Oroszország itt van, érdekei vannak a Kárpát-medencében, és Kelet-Közép Európában. Ezt lehet nem szeretni, de így van. Ezért meg kell próbálni Oroszországgal kellő távolsággal, de partneri viszonyt kialakítani. Nem szabad ellenséggé tenni az oroszokat.
Trump győzelme jól jöhet, de baj is lehet belőle
Az oroszokat kiveséztük, jöjjenek az amerikaiak. Mit szól Donald Trump elnöki győzelméhez?
Ugyanazt, mint az oroszokkal kapcsolatban. Velük sem jó rosszban lenni, ugyanúgy korrekt kapcsolat kell, de kellő távolságból. Erre van az a mondás: ahol az elefántok szeretkeznek, ott nem jó fűnek lenni. És ebben az Egyesült Államok és Oroszország között mi vagyunk a fű. Lássuk be a magunk geopolitikai súlyát, és próbáljunk lavírozni a legjobb tudásunk szerint.
Trump győzelmétől egyébként sokat várok, de óvatos is vagyok. Nem tudjuk, mi a van a fejében Kelet-közép Európával, vagy Magyarországgal kapcsolatban.
Ez egy lehetőség, hogy javuljon a két ország helyzete.
Trump kampányában többször elhangzott, nem érdekli különösebben a mi régiónk. Ez jelentheti azt, hogy tálcán kínálja a nagyobb befolyást az oroszoknak. Nem tart ettől?
Más a kampány, és más a kormányzás. Trump érdekes figurája az amerikai politikának, sok mindent mondott már. De azt ne feledjük, hogy mégis csak a republikánusok elnökjelöltje, akiknél mindig is erős volt az oroszokkal való konfrontáció. Majd látjuk, milyen lesz a külpolitikai vonaluk. Az látszik, hogy Trump Putyinnal barátibb politikát akar folytatni, de hogy ezt miként egyensúlyozza ki a pártjában, majd kiderül. Ez lehet nekünk jó is, és rossz is.
Kell az uniós tagság, de nem lehetünk a nyugat gyarmata
Térjünk át az Európai Unióra. Az teljesen nyilvánvaló, hogy az ország jelenleg nagyon is függ az EU-s pénzektől. Ön hogyan látja: kell nekünk az EU tagság vagy sem?
Szerintem kell. Mondom ezt úgy, hogy nagyon kritikus vagyok az EU-val szemben. Nyugat-Európa az uniós csatlakozásunk után bizonyos értelemben gyarmatosította a keleti régiót, mint piacot és olcsó munkaerő bázist használja fel a saját gazdaságának megerősítésére. De most Európában is zajlik egy komoly változás, aminek a migrációs krízis lökést is adott. Új politikai erők, politikai célok és új politikusok jelennek meg.
10 éven belül teljesen más lesz Európa. Hogy jobb vagy rosszabb még nem tudjuk, de Magyarországnak az a feladata – akárki is van kormányon – hogy ebben a vitában részt vegyen és hatékonyan képviselje az érdekeket, próbáljon erősebb pozíciót kiharcolni a EU-n belül.
Ebben egyet kell érteni az összes pártnak, és a Visegrádi Négyeknek is közös erőt kell felmutatni.
Tehát kell egy erős EU. De mit várna el az uniótól?
Több igazságot és kiegyensúlyozottságot. Nézzük például a béreket: óriási különbségek vannak a fizetések között, pedig elvileg egy gazdasági közösség vagyunk. Ezt nehéz megmagyarázni, maximum úgy, hogy bevallják, nálunk ilyen félgyarmati státusz van.
A korrupciót ki kell venni a rendszerből
És mit mond arra, hogy a Fidesz épp a napokban jelentette be a minimálbér és a garantált bérminimum emelését. Ez már az az irány, amit ön is kért az előbb.
Nem is lehet másként. Örülök neki, hogy a kormány végre ezzel is foglalkozik. De van ennek egy másik vetülete is. Ahhoz, hogy a magyar gazdaság tényleg beinduljon, a korrupciót és ennek a terheit ki kellene már venni a rendszerből. Olyan tehertétel ez, annyira szelektálja a vállalkozókat, hogy így nem lehet versenyképes országot építeni. Mert minden innovatív, versenyképes vállalkozó vagy tönkremegy, vagy elmenekül az országból. A másik, hogy bármilyen pozitív intézkedéseket hoz is a kormány, Kelet-Közép-Európa csak együtt tudja megoldani ezt a problémát. Hiába hoz egy kormány adócsökkentő intézkedéseket, ha a regionális politika nem tud közösen fellépni a bérszínvonal emelésért, akkor ezek csak ilyen sebtapaszok lesznek.
Fiatalként radikálisok voltunk, de rájöttünk, nem minden fekete meg fehér
A végére egy kicsit a Jobbikról. Az látszik kintről, hogy a párt tudatosan távolodik a szélsőségektől, ami az elemzők szerint az alapvető feltétele annak, hogy valaha is kormányzóképes erővé nőjön. Valóban így van? A korábbi szélsőjobbos narratíva már nem a Jobbik sajátja?
Sok olyan kritikát kapunk, hogy ez mennyire hiteles. Szerintem ez olyan, mint amikor a kamaszkorból átlépünk a felnőttkorba. A kamasz felelőtlen, meggondolatlan, zabolátlan. Felnőttként már a felelősség, átgondoltság veszi át a szerepet. Nálunk ez zajlott le. Nemzeti gondolkodású fiatalokként létrehoztuk a Jobbikot, bekerültünk egy politikai erőtérbe, ahol működött a korábban is emlegetett te kommunista vagy, te meg náci logika. Fiatalként radikálisok voltunk, és ahogy értünk, tapasztaltunk, rájöttünk, hogy nem minden fekete meg fehér.
Tehát nem mindenki kommunista és náci?
Nagyon nem. Magyarországon annyira kevés hithű igazi kommunista és náci van, hogy az politikailag nem is releváns. Rájöttünk, hogy sokkal több az árnyalat annál, mint amit hittünk, és szépen lassan magunkba szívtuk. Ez egy organikus folyamat. Persze az ellenfelek igyekeznek ezt politikai számításnak vagy trükknek beállítani.
De nézzük csak meg: mi egy nemzeti radikális pártból nemzeti néppárttá váltunk. Az MSZP egy kommunista ideológiából kiindulva szociáldemokratává, a Fidesz meg egy liberális pártból nemzetivé lett, most meg már sokszor inkább baloldalinak tűnik. Mi nem cseréltünk ideológiát, csak változtunk.
Én vállalom a 10 évvel ezelőtti gondolataimat is, az más kérdés, hogy a stílusunkban, mondatainkban ez a kamaszkori felelőtlenség sokszor előjött. Ennek isszuk ma a levét, de jellemző, hogy politikai ellenfeleink támadásai nem az elmúlt 3-4 év Jobbikjáról szólnak, hanem a régebbiről.
Majd a választáson eldől, mennyi ember támogat bennünket
Egy közelmúltbeli sajtótájékoztatón úgy fogalmazott: Két nagyobb feladattal kelek és fekszem. Ezek egyike a kormányváltás mikéntje, a másik pedig az, hogyan lehet hidakat építeni a szétszabdalt társadalomban. Ennyire biztos abban, hogy leváltják a Fideszt 2018-ban? A közvélemény kutatási adatok szerint jelenleg nagyon messzire van a Jobbik a győzelemtől, 10%-ot mértek neki.
Azért nem szeretem kommentálni a kutatási adatokat, mert amikor jót hoznak ki, a pártok azt mondják, hogy na ugye tessék, amikor meg rosszat, akkor biztos félremérnek bennünket.
Akkor most félremérték önöket?
Ezen logika szerint nyilván ez történt. De félre a viccet: majd a választáson eldől, mennyi ember támogat bennünket. Én úgy érzem, soha nem voltunk még ennyire közel a kormányváltáshoz, és 2018-ban meg is tudjuk csinálni. Az a fajta néppártosodás, amely végbement, komoly mutatókat hozott. Egy nemzetközi felmérés nemrégiben azt mutatta ki, hogy a 35 év alattiak körében Magyarországon 53%-on áll a Jobbik és a többin osztozik a többi párt. Egy másik, immár hazai felmérés szerint pedig a nagy pártok, Fidesz, MSZP, Jobbik közül a Jobbik a legkevésbé elutasított. Ez még nem jelent szavazatot, ők a bizonytalanok, őket kell meggyőzni. Aki MSZP-s vagy Fideszes volt, nem lesz azonnal Jobbikos. Először az elutasítás szűnik meg benne, majd feljövünk nála a második pártnak, és innen már csak egy lépés. Ezt kell erősíteni az emberekben. Mivel mi még nem kaptunk bizalmat kormányon, rólunk igazán akkor lehet majd érdemben bármit mondani, ha megkaptuk a lehetőséget, hogy bizonyítsunk. Nem mi tettük tönkre az országot, nem miattunk mennek el a fiatalok.
A Jobbik elindította a Valódi Nemzeti Konzultációt. Láttunk már ilyet az elmúlt években a Fidesztől is, ez valami koppintás lenne? Mitől lesz az önöké valódi?
A Fidesz nemzeti konzultációi szerintem a Kubatov-listák frissítéséhez kellettek. Olyan kérdések voltak benne, mint ha azt kérdeznénk, felkeljen-e reggel a nap és lenyugodjon-e este? Ha az állampolgár azt mondta erre, hogy igen, akkor azt kommunikálták, hogy lám, az emberek egyetértenek a kormány politikájával és a reformok működnek. Ez nem nemzeti konzultáció. A műfaj amúgy nem rossz, ezért alkalmaztuk is az egészsgégügy, oktatás, korrupció kérdéskörben.
Van már valamilyen eredménye ennek?
November 30-a után kezdjük majd feldolgozni. Egyébként anonim módon kezeljük a visszaérkezett íveket, nem kell félni attól, hogy bárki bármilyen listára kerül. Egy külön szervezet dolgozza fel a válaszokat, nem a párt. És örülök, hogy nagyon sokan válaszoltak már.
Mennyi ez a nagyon sok?
Pontos számot nem tudok.
Akkor megközelítőleg.
Olyan 100 ezres nagyságrend, ami szerintem jó eredmény.
Engem lehet bírálni a pártban
A Fideszről az a kép él az emberekben, hogy belül lehet vitázni, de kifelé ezt nem lehet megmutatni, és Orbánt egyáltalán nem lehet bírálni. Ön az elmúlt hónapokban az egyik erős embert, Novák Elődöt a háttérbe szorította a párton belül. Most akkor Vonát sem lehet bírálni a Jobbikban, ez is egy vezetőközpontú párt lesz?
Jó kérdés. Szerintem a Jobbik demokratikus párt, lehet engem és a politikai irányt is bírálni. De ezek a viták nem rólam szólnak, hanem szakpolitikai kérdésekről.
Én nagyon szeretem a vitát, amikor kompetens emberek adott kérdésben összeülnek, megvitatják a problémát, és a végén kialakul egy olyan konszenzus, ami megoldást jelent. A magyar közéletben általában nincsenek ilyen viták, inkompetens emberek veszekednek.
Az is jellemző, és elgondolkodtató, hogy a Gyurcsány-Orbán tévévita óta Orbán Viktor nem folytat nyílt vitát senkivel. Akkor Gyurcsány legyőzte, és vélhetően ezért is menekül a vita elöl, ő magát egy másik ligában képzeli el. Pedig a vitában alulmaradni nem tragédia. Aki elkerüli a vitát, az nem fejlődik, nem tanul. Egy idő után elhiszi magáról, hogy mindenhez ő ért a legjobban, ő a legokosabb, ő a legbölcsebb. És Isten ments, hogy az országot hosszú távon ilyen ember vezesse.
