Magabiztos, céltudatos, lényegretörő és imádja a sportot. Így jellemzik közelebbi barátai az 5. danos karatemestert. Zsiga Zsolt gyerekkori álma már megvalósult azzal, hogy eredményes sportoló lett, de ahogy mondja, álmodni felnőtt korban is kell…
Amikor szerda nem sokkal ebéd után belépek a Könd utcai edzőterembe, nagy csend fogad. A délutáni edzések még nem kezdődtek el, de az egyesületi vezető már az irodájában ül. Int, hogy üljek le, közben fülén a telefon és bőszen jegyzetel. Pár perc beszélgetés után bontja a vonalat, és sűrűn elnézést kér, de egyik budapesti edző kollégája hívta.
– Ott is tartunk már edzéseket, így mindig van valami aktuális dolog, amiben dönteni kell. Sosem áll le a rendszer, minél előrébb jutsz, úgy érzed, annál hátrább vagy – mondja mosolyogva, majd azonnal hozzáteszi, egyébként is sűrűek a napjai, hiszen a hétvégi sportbál után is van még mit intézni, ráadásul másnap indul Madridba.
– Néhány napos edzőtáborba megyek Zsolt fiammal, készül a januári nagy versenyekre. Jót tesz ilyenkor egy kis levegő változás, könnyebb a felkészülés finisét végigcsinálni – mondja, és közben látszik a szemében, mennyire büszke nagyobb fiára, aki a nyomdokaiba lépett.
Ha már szóba hozta a sportbálat, rá is kérdezek: hova lehet ezt még fejleszteni, hiszen már így is 500 vendég volt az asztaloknál.
– A cél az ezer fő. Komolyan mondom, bár az tény, ehhez kellene egy új, nagyobb sportcsarnok. Remélem, mihamarabb lesz az is Orosházán. Ez a bál nem csak nekem, hanem az egész orosházi sport társadalomnak fontos. Egyrészt leeresztjük a gőzt a szezon végén, másrészt itt a lehetőség, hogy a sportvezetők, politikusok, döntéshozók, szponzorok egyszerre, egy időben legyenek egy helyen. Kötetlenül, szabadon lehet beszélgetni. Arról nem is beszélve, hogy idén is sok nemzetközileg ismert és elismert sportvezető és sportoló volt jelen, akik meghatározzák a kyokushin karate jelenét és jövőjét, így a bál sportdiplomácia része sem elhanyagolható.
Zsiga Zsolt jelenleg az Orosházi Kyokushin Karate Szabadidő Kör Egyesület elnöke. Az aktív sportolást 1971-ben, 5 évesen kezdte birkózóként, de 1981-ben, már serdülő válogatottként megsérült, és nem folytathatta a birkózást. Ekkor váltott a kyokushin karatéra, amit azóta is űz. Azt mondja, fiatalként mindig egy dolog motiválta, jobb lenni másoknál, ezért mindent beletett az edzésekbe. Az, hogy maga is tanítson, később jött.
– Amikor megszerzed a fekete övet, tulajdonképpen el is döntötted a saját sorsod. Szinte minden mester a rendszerben marad valamilyen szinten, a karate nem enged el. De ez így van rendjén, hiszen ezért hosszú éveket kell végigküzdeni. A fekete övet elérni rengeteg lemondással jár, de megéri. Sok célt elértem már, de egyik legnagyobb volt, amikor az 5. danra vizsgázhattam 2010-ben.
A dojoban nem csak karatéznak, hiszen felesége, Betti az aerobik csoport vezetője, ő is ott tartja edzéseit. De sokan járnak a terembe hobbiból sportolni, mozogni. Nem csak Orosházán tevékenykednek, csoportjuk van Budapesten, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Mezőkovácsházán, Pusztaföldváron, Békéscsabán és Gyulán is. Velük együtt összesen közel 300 igazolt versenyzőjük van a két sportágban.
– Ahogy más sportágakban, nálunk is igaz, töredékük lesz eredményes versenyző. De nem is az a célom, hogy mindenkiből élsportoló legyen, hiszen ez lehetetlen. A lényeg, hogy a gyerekek rendszeresen mozogjanak, és a karatén keresztül megtanulják a fegyelmet és az alázatos munkát.
Igazi sportcsalád az övék, két fia szintén karatézik. Zsolt az idősebb, neki már nagyon komoly nemzetközi eredményei is vannak, többek között ő az ország legfiatalabb 3. danos karatemestere. Bence pedig éppen a napokban szerezett magasabb öv fokozatot a nemzetközi edzőtábor végén. De hogyan tudja szétválasztani az apaságot és az edzői feladatokat, mikor mindkét fiának ő az edzője.
– Amikor otthon vagyunk nincsen shihan, nincsen mester, hanem apa van. Amikor viszont az edzőteremben vagyunk, előjönnek a játékszabályok, amiket be kell tartani, és amik alapján az egész élet működik. Nincs kivételezés. Amúgy egyik fiamat sem kell noszogatni, céltudatosak, és sok önálló edzésmunkát végeznek a fejlődésük érdekében.
Közben áttérünk a múltra. Mesél arról, fiatalkori önmagát látja fiaiban, hiszen őt sem lehetett kirobbantani a teremből, amikor csak lehetett edzett és készült. Ma már persze ez is másként van, a mennyiségi munkáról áttért a minőségire. Azért így hetente öt napot edz, hogy kondiban maradjon, de közben szervez, ügyeket intéz, és edzi tanítványait a kissrácoktól a felnőttekig.
– Ma már nem a saját eredményeim motiválnak. Az tölt el büszkeséggel, ha tanítványaim becsülettel végigcsinálják a napi kemény edzést, és a versenyen is kiadják minden tudásukat. Ha ez megvan, jól végeztem a munkámat.
Zsiga Zsolt komoly nemzetközi eredménysorral rendelkezik. A magyar Bajnoki címek mellett volt Európa bajnoki és világkupa helyezett, több nagy versenyen állt a dobogón, 1998-ban pedig a világranglista 5. helyén állt súlycsoportjában. Emellett éveken át volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya, jelenleg pedig kyokushin szervezetének utánpótlásáért felel.
