Csepregi Lajos Péter emléktáblájánál emlékezett az 1956-os forradalom leverésére a Fidelitas és a Pofosz helyi szervezete.
Hagyományosan gyertyagyújtással, és koszorúzással emlékeztek az összegyűltek az 1956-os forradalmárokra és elesettekre november 4-én este Csepregi Lajos Péter emléktáblája mellett a Táncsics gimnáziumnál. Beszédet Elekes Lajos társadalmi alpolgármester mondott a közel 40 összegyűltnek. Az alpolgármester szónoklatában történelmi kitekintést adott, s felelevenítette azokat az eseményeket, melyek a forradalom kitöréséhez vezettek.
– A történelemben számtalan olyan példát találunk, amely arról tanúskodik, hogy a magyar nép szabadságát meg lehet próbálni korlátozni, csak nem érdemes. Mert a magyar a függetlenségét nem adja, sem ingyen, sem pénzért – hangsúlyozta Elekes Lajos. Az 1956-os hősöket olyan a szabadságért küzdő alakok közé emelte, mint IV. Béla, Hunyadi János és Mátyás, Dobó István, Szapolyai, Bocskai, Zrínyi, Rákóczi, vagy Wesselényi, majd orosházi példával is kiegészítette a sort.
– Ebbe a neves panthenonba illenek bele az 56-os hősök, a corvin-közi srácok, Potyka bácsi, Mansfeld Péter, akit gyermekként küldtek bitóra. A sok névtelen hős, akiket dróttal hátrakötött kézzel, kátránypapírba dobva, arccal lefelé temettek jeltelen sírba a nemzet hóhérai, és akikre emigráció vagy börtön várt mint városunk szülöttjére, Csepregi Lajos Péterre.
A szónok azt is kiemelte: ma a szabadságot nem tankokkal, hanem bankokkal szemben kell kivívni. Mint hozzátette, Magyarország jelenlegi kormánya mindent elkövet annak érdekében, hogy a 24 évvel ezelőtt megkezdődött rendszerváltást méltóképpen fejezhesse be.
– A magyarokat a másik ember tisztelete, az ebből fakadó vallási tolerancia jellemzi. Az, hogy történelmünket elkerülték az erőszakos hódítások, nem ismertük a rabszolgaság, vagy éppen a gyarmat szavak jelentését. Sokszínűségünkre való tekintettel mindig védtük és segítettük az országunk területén élő kisebbségeket. Jómagam vallásosan hiszek abban, hogy a magyarságnak elhivatott küldetéstudata van, és nem sajnál áldozatot sem vállalni másokért. Ezeket az áldozatokat ma is vállalnunk kell, mert a hazánkat megfojtani igyekvők utódainak kellékei megváltoztak ugyan, de céljaik, ugyanazok, mint voltak az elmúlt évszázadokban – összegzett az alpolgármester.
A beszédet követően a Pofosz orosházi tagja, Csizmadia Ferencné szavalata, majd Szalkay Róbert református lelkész áhítata következett. A megemlékezés zárásaként az egybegyűltek koszorúkat, és az emlékezés mécseseit helyezték el az emléktáblánál.
