Élete a zene. Diszkós, ceremóniamester. Ha jobb buli van a környéken, akkor ott szerepel a neve a plakátokon. Legutóbb a jótékonysági kézilabda bálon volt hangulatfelelős. Régi csibészek sorozatunkban Gógán Norbert mesél a gyermekévekről.
Norbi Orosházán született 1980-ban, a család egyetlen gyermekeként. A szülei mindketten vendéglátósok voltak, ami – mint mondja – azzal is járt, hogy szinte állandóan dolgoztak. A Liget utcán, az akkoriban új lakótelepen laktak, ahol a nyolcvanas években nagyon sok hozzá hasonló korú gyermek cseperedett.
– Ott a Liget utcán volt vagy harminc, negyven gyerek. Úgy mentünk suliba harmincasával. Ez a környezet az egész életemet meghatározta. Sok olyan barátom van – most már szerte a világban – akikkel együtt gyerekeskedtünk, barátkoztunk össze. Sokat voltam egyedül, mert a szüleim dolgoztak. A lakótelep mögött volt az a kis tó, amiben volt víz, hal, lehetett játszani, pecázni, meg mindenfélét. Ott fociztunk, pecáztunk, bicikliztünk, vagy össze-vissza vertük egymást. Rendszeresen harcok voltak, hogy a tó a Gyopár utcáé, vagy a Liget utcáé. Napirenden voltak a verekedések. Akkoriban voltak divatban a nindzsás filmek. Komoly nindzsa-háborúk folytak a tóért, mint a Pál utcai fiúkban a grundért. Rendes zászlók voltak és mikor kié volt kitűzve. Ha ott Gyopár utcai játszott, akkor azt vagy elvertük, vagy beledobtuk a vízbe, ha meg úgy esett akkor minket vertek el. Volt a Liget utcaiaknak egy füttyjele, amire hirtelen összeverődött harminc gyerek. Mindent együtt csináltunk. Príma gyerekkor volt, aztán nekem még e mellé ott volt a zene. A többi, hozzám hasonló kölyök ment mathsbox kisautót venni, én meg mentem a tizesek alá, Koszorús Oszkár bácsi boltjába, mert megjelent a Modern Talking új lemeze. Hatalmas zenei gyűjteményem van, ami ott kezdődött ’85-ben, az ötven forintért vásárolt Modern Talking lemezzel. Akkor fertőzött meg a diszkó zene – kezdi a történetet Norbi.
Az akkori József Attila iskolába járt általánosba. Mint mondja ott még, nem nagyon feszegette a határokat, nem voltak különösebben meredek húzásai. Azok később, középiskolás korban jöttek. Mint elmesélte, majdnem közgazdász lett, de elaludta a makói felvételit és itt kezdődtek a problémák.
– Közgés lettem volna, Makón, de elaludtam a felvételit. Akkor már tini diszkókat csináltam és előző este buli volt, ami után nem tudtam felkelni. Maradt a Táncsics. Ott kezdtem nagyon rossz gyerek lenni. Se a magatartás, se a szorgalom nem volt az erősségem. Már egy héten háromszor zenéltem. Fontosabb volt számomra, mint maga az iskola, ahová nem nagyon jártam be. Ki is rúgtak annak rendje és módja szerint a sok hiányzás, meg a rossz magatartás miatt. Ezt anyámék nem tudták. Szűcs Laci barátommal – akit a Mezgéből menesztettek – összedugtuk a fejünket, hogy mi legyen. Kitaláltuk, hogy a szülők tudta nélkül átiratkozunk Tótkomlósra a gimibe. A szülők helyett szépen aláírtuk a szükséges dokumentumokat és átmentünk beiratkozni. Kocsival. Jogosítványunk még nem volt, 16 évesen nem is lehetett, de Laci kihozta a szülei Suzukiját és azzal mentünk, mint két úr. Persze nem maradt titokban a dolog. Laci szülei az első nap megtudták. Ki is vették a barátomat, mert annak nem lesz jó vége, ha mi egy suliba járunk és persze elmondták apáméknak is a dolgot. Hát mit mondjak, meglepődtek a szüleim. Érdekes módon nem volt belőle nagyobb baj. Az én szüleim feltétel nélkül bíztak bennem, azt mondták: – fiam úgy csináld, hogy a vége jó legyen. A komlósi gimit aztán el is végeztem, különösebb gondok nem is voltak velem, sőt, miután nem voltak csibész társak, kimondottan jó tanuló lettem. Ekkor pedig már dolgoztam mellette. Kohári Norbival csináltuk a diszkókat – meséli.
A diszkózás, a szereplés már elég korán, ötödikes korában fertőzte meg főhősünket. Egy általános iskolai farsangon megcsináltak egy komplett TV híradó paródiát, ahol Norbi írta az osztálytársai szerepét és ő volt az egésznek a műsorvezetője. Igazából ekkor fogott először nagy közönség előtt mikrofont. Jól sikerült a dolog, mások is dicsérték.
– Egyszer, 13 éves koromban történt a diszkó pult mögötti éles bemutatkozásom. Kohári Norbi, aki akkor már menő diszkós volt, azt mondta: „Figyelj kicsi. Te gyűjtöd a zenéket, ismer mindenki, beszélni is tudsz. Nekem egy órára el kellene ugornom, állj be helyettem a pult mögé.” Elvállaltam és mire visszajött nem lettek kevesebben. Akkor mondta, hogy jövő héten is álljak be egy órára. Elkezdtünk barátkozni, én segítettem neki, vittem a lemezes ládáját és a szárnyai alatt kitanultam a szakmát. Sokat köszönhetek Norbinak. Később elvitt nagyobb bulikba, kaptam tőle negyedórákat, félórákat, mellette pedig figyeltem, hogyan dolgozik, miket mond, milyen zenéket játszik – mondja a diszkós karrierről.
A gimnáziumi évek alatt tudatosult benne, hogy diszkós, műsorvezető, hangmérnök, rádiós akar lenni és ennek érdekében tanulnia kell. A gimnázium után először programozást kezdet tanulni, de hamar rájött, hogy ez nem igazán az ő világa. Hogy hogyan került be és mit csinált a Kossuth Rádiónál, utána hogyan lett belőle még lakodalmak ceremóniamestere is, az már egy másik történet…
