A magyarok emlékezetébe örökre beleégett az 1956-os forradalom. Mindenki szíve egyszerre dobban, ha annyit mondunk: ötvenhat. Bár a harcok java Budapesten zajlott, a forradalmi hangulat, a szabadság iránti vágy Orosházára is erős volt. Koszorús Oszkárral idézzük fel, mi is történt akkor városunkban.
A diktatúra iránti ellenszenv Orosházán is egyre erősebb volt. Az ÁVH mindenhol jelen volt, és nem kímélt senkit. Koszorús Oszkár elmondása alapján két kivégzésről lehet tudni Orosházán, de életfogytiglanra is ítéltek embereket, és sokakat több évre bebörtönöztek. Voltak olyan orosházi gazdaemberek is, akik a börtön rácsai között vesztették életüket. Az állandó rettegés cselekvésre ösztönözte a magyarokat. Orosháza népe a Rádióból értesült a fővárosi eseményekről, arról is, hogy október 24-én hajnalban Budapestre érkeztek a Székesfehérváron és a Cegléden állomásozó szovjet csapatok.
Orosházán október 28-án izzott fel igazán a levegő. 17 órától soha nem látott tömeg vonult a vasútállomástól a Kossuth-szobor elé. Koszorús Oszkár diáktársaival együtt szintén a felvonulók között volt.
– A nép felszabadult volt, valami nagy öröm áradt szét az emberekben. Egy – két hete még elképzelhetetlen lett volna, hogy óriási hangerővel ilyeneket skandáljunk: „Aki magyar, velünk tart, aki magyar, velünk tart!” A legnépszerűbbé vált követelés a „Ruszkik haza, ruszkik haza!” Emlékszem, az Állami Áruház előtt haladtunk, mikor valaki a járdán állók felé kiáltotta: „Magyarok a sorba!” Egy középkorú férfi óvatosan körülnézett, aztán beállt közénk. Az elmúlt évtized óvatossá tette, bizonyára félt. A jelenetet akkor elég mulatságosnak tartottam, később megértettem – emlékezett vissza Koszorús Oszkár. Nagyjából tízezren lehettek a tömegben beszédek és szavalatok hangzottak el a város központjában. 16 pontban foglalták össze követeléseiket, többek között a szovjet csapatok azonnali kivonását, a statárium eltörlését, teljes amnesztiát a forradalmi harcokban részt vevő hazafiak számára.
Miután a beszédek elhangzottak, a nép az Alföld Szállóba vonult, ahol megválasztották a forradalmi tanács vezetőségét. Koszorús Oszkár így emlékszik vissza:
– Rengetegen voltunk ott, én a szállodába már nem mentem be, a Kossuth – szobor mögötti pártbizottság épülete előtt viszont jelen voltam. Egy katona a sötétségben hangosan közölte a kapunál, a nép felé fordulva: ”Tudom, hogy bent vannak fegyveresek, én fegyver nélkül megyek be, megadásra szólítom föl őket.” Izgatottan vártunk, mi történik. Szerencsére a pártházat védők nem lőttek, majd pár perc múlva épségben kijött a katona és felszólította az ott várakozó sorkatonákat, hordják ki a fegyvereket az épületből, amit teherautóra raktak – emlékezett vissza.
Megválasztották az ideiglenes forradalmi tanácsot és az intéző bizottságot, amelynek elnöke Nagy Lajos, tagjai pedig dr. Balás Ambrus, Bánki Horváth Ferenc, Bencsik Elek, Benkő Sándor, Búza Nándor, Csepregi Lajos, Csizmadia Ferenc, Diószegi Pál, Farkas Lajos, Fekete Domokos, Géczi Béla, dr. Györgyi Antal, Huba Zoltán, Kiss József, Kovács Lajos, Kristóf Bertalan, Németh István, dr. Papp Károly, dr. Pótor Endre, Szarka Dániel, Szemenyei Ádám és Trausznitz Ferenc lettek.
– A Nagy Lajos vezette ideiglenes forradalmi tanács határozatot hozott a kommunisták lefegyverzéséről, az orosházi ÁVH-sok és körülbelül 25 fő helyi kommunista vezető védőőrizetbe vételéről. Intézkedtek a kenyérellátás és egyéb közszükségleti cikkek biztosításáról, a mentőszolgálat megszervezéséről – mondta Koszorús Oszkár.
A honvédség mellett a rendőrség is a forradalom oldalára állt, több munkahelyen pedig célul tűzték ki célul az üzemek önigazgatásának megszervezését és a munkástanácsok megalakítását.
Október 29-én forradalmi lázban égett Orosháza, amikor a rádióban bejelentették, hogy a szovjet katonai vezetés ígéretet tett arra, hogy kivonja a Budapesten állomásozó csapatait a fővárosból. Aznap délelőtt a Táncsics Gimnáziumban több százan vettek részt egy gyűlésen, a diákság pedig elégette orosz tankönyveiket. Délután több ezres tömeg vonult a Kossuth-szobor elé, ahol egy hatalmas népgyűlést tartottak. A tömeg közfelkiáltással véglegesítette az előző este megválasztott ideiglenes forradalmi tanácsot. Az intéző bizottságba delegálták még Holecska Gyula tanárt és Varga Bélát.
Javaslatot tettek 80 tagú Orosházi Nemzeti Forradalmi Bizottság összehívására, a város lakossága nevében, Nagy Lajos elnök aláírásával 20 pontból álló követelést fogalmaztak meg és juttatták el Nagy Imre miniszterelnökhöz, és megszervezték a nemzetőrséget az üzemi tanácsok segítségével, melynek székhelye az Alföld Szállodában volt.
Orosházán újabb üzemi, forradalmi munkástanácsok alakultak. A helyi honvédség és nemzetőrség őrizte a vasút, a bank, a járási tanács és a pártház épületét. A Petőfi Kultúrházban az üzemek és vállalatok képviselői közül 400 küldött gyülekezett össze, akik 95 tagú vezetőséget és 12 tagú intézőbizottságot választottak.
Orosházán az esetleges önbíráskodás megelőzésére 25 főt, főként pártfunkcionáriusokat vettek védőőrizetbe. Számukra a laktanya tiszti étkezdéjében alakítottak ki szálláshelyet. Az evangélikus templom a reformáció emlékünnepén kétszer is megtelt. A délelőtti istentiszteleten 1500 fő, az ifjúsági istentiszteleten 1400 fő vett részt.
November 4-én, hajnali 4 órakor megindult a szovjet csapatok általános támadása. Nagy Imre nem adott parancsot az ellenállásra, hanem 5 óra 20 perckor elhangzott segélykérő drámai beszéde, a szovjet támadás megindulásáról: „ a kormány a helyén van, csapataink harcban állnak”.
A Magyar Rádióban bejelentették a Forradalmi Munkás – Paraszt Kormány megalakulását, a szovjet csapatok még aznap elfoglalták szinte egész Magyarországot. Megkezdődött Orosháza védelmének szervezése, a Békéscsabára érkező szovjet parancsnokság azonnal behívta az orosházi honvédség küldöttjeit, és meggyőzték őket, esztelenség lenne bármilyen ellenállás a hatalmas túlerőben lévő szovjet hadsereggel szemben. Délután úgy határozott a helyi forradalmi tanács, hogy a harcot nem veszik fel, nem teszik ki Orosháza városát a pusztulásnak.
– Ezzel elérkeztünk 1956. november 5-hez, amikor hajnalban Orosházára érkeztek a szovjet katonák. A forradalom elbukott. Nagy Lajost, a forradalmi tanács elnökét a szovjetek is megerősítették tisztségében, ugyanakkor Csík János tanácselnök újra elfoglalta helyét a városházán. A helyi forradalmi tanácsot minden intézkedésében gátolták, már nem a saját akarata szerint cselekedett. Orosházán a Város Forradalmi Tanácsa és a Magyar Szocialista Munkáspárt Városi Intéző Bizottsága együttes ülést tartott. Ismételten köszönetet mondtak Nagy Lajosnak, hogy Orosházán a forradalmi napok alatt mindvégig rend és fegyelem volt. Az ügyek intézését átadták a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának – vázolta Koszorús Oszkár.
November végén megszüntették az orosházi forradalmi tanácsot, a Nagy Lajos és Diószegi Pál által vezetett Területi Központi Munkástanács a Városi Tanács épületében kapott egy irodát.
– Az utolsó orosházi tömegdemonstráció december 7-én történt Orosházán, mikor a délelőtt folyamán több ezer fő részvételével békés, néma, a Kádár – kormány ellenes tüntetés zajlott le a vasútállomás, Hősök – szobra – Kossuth – szobor – Pacsirta utca – Bajcsy – Zsilinszky utca- Táncsics utca útvonalon. December 12-én hiába ítélte el az ENSZ a Szovjetuniót a magyarországi beavatkozásért, az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet adott ki a közbiztonsági őrizetbe vételről, az internálásról, a rögtönítélő bíróságokról – emlékezett vissza a helytörténész.
A legújabb adatok szerint 1956-ban Magyarországon 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el.
1956. december 23-án Orosházán is megkezdődtek a letartóztatások. Búza Nándort, Csepregi Lajost és Trausznitz Ferencet az elsők között vették őrizetbe. 1957. január 17-én aztán tömeges letartóztatások voltak Orosházán. Ekkor vitték Békéscsabára Nagy Lajost, dr. Balás Ambrust, dr. Papp Károlyt, dr. Györgyi Antalt, Bánki Horváth Ferencet, Bencsik Eleket és másokat. A kádárista karhatalom orosházi tagjai nemcsak Orosházán, hanem Békéscsabán is „helyt álltak”. Elindultak a szovjet mintára szervezett, több vádlottas, törvénytipró koncepciós perek. A Békés Megyei Ügyészség vádiratot adott ki Nagy Lajos és öt társa (Diószegi Pál, dr. Balás Ambrus, Trausznitz Ferenc, Búza Nándor, Csizmadia Ferenc) ellen a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés és izgatás bűntette miatt.
– Annak ellenére, hogy Orosházán egy pofon sem csattant ötven embert ítéltek el és legalább 20 főt internáltak, ítélet nélkül tartották fogva hónapokig. Első fokon Nagy Lajost 10 évre, Trausznitz Ferencet 8 év 6 hónapra, Diószegi Pált 7 évre, dr. Balás Ambrust 5 évre, Búza Nándort 4 évre ítélték. Csizmadia Ferencet felmentették. A katonai vezetőket is szigorúan megbüntették. Kristóf Bertalant első fokon 8 évre, Szarka Dánielt 6, Szilágyi Imrét 4 évre ítélték. Súlyos börtönbüntetéseket kapott Bencsik Elek, dr. Györgyi Antal, Dinka László, Kulcsár Sándor, Mezei H. Sándor, Susora József, Csepregi Lajos, Hári József, Simon Árpád, dr. Papp Károly Kardos Ernő és még legalább 30 orosházi – mesélte Koszorús Oszkár.
Vidéki eseményekben való részvételéért is több orosházit ítéltek el. Koszorús Oszkár elmondta, eddig kilenc orosháziról tudni, akik a forradalom és szabadságharc alatt, illetve ezzel összefüggésben életüket vesztették.
– A magyar nép 1956-ban nem forradalmat, hanem forradalmi változásokat akart. A magyarság összefogott a zsarnokság ellen, megvalósult a nemzeti egység, az összefogás, példát mutattak helytállásból. Magyarország kivívta az egész világ csodálatát. Diktatúra volt, a szovjet megszállók kollaboránsokat ültettek a magyar nép nyakára, törvénytelen törvények szerint jártak el. A pártbíróság mondta ki a súlyos és halálos ítéleteket. A jogállam jelei sem voltak láthatók – zárta Koszorús Oszkár.
