Jeles kitüntetéssel, egyfajta életműdíjjal jutalmazta augusztus 16-án, Budapesten Áder János, Magyarország köztársasági elnöke Verasztó Antalt. Az orosházi helytörténész Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át.
Tősgyökeres orosháziként először családfakutatásokkal kezdte helytörténeti munkáját Verasztó Antal. Első kötete 1986-ban jelent meg, amely a Megkezdett beszéd címet viselte, ezt követően az orosházi temetők történetével foglalkozott.
– A családfakutatások szomorú apropója, hogy nem csak az éppen megszülető vagy megházasodó embereket kutatjuk, hanem azokat is, akik már sajnálatos módon eltávoztak – mondta Verasztó Antal.
Történetüket 1996-ban, Visszaszámlált évek címmel jelenítette meg. Ezt követően Orosháza Zombával való közös történetével kapcsolatban folytatta kutatásait, de az orosházi vasműanyag, valamint a környékbeli szárazmalmok és szélmalmok eredetének is utánajárt.
– Az utóbbi esetben először olyan érzésem volt, mintha tűt keresnék egy szénakazalban, hiszen a malmok témakörét jóformán sosem lehet lezárni, akár 100 év múlva is adódhatnak hozzá érdekes információk – tette hozzá.
Kedvenc kutatási területei közé tartozott az évek során Orosháza díszpolgárainak összegyűjtése, valamint a jeles orosházi asztalos és bútorgyáros, Thék Endre részletes életrajza. Eddigi utolsó kötetét, a Thék Endre a méltóságos asztalost júniusban, a 90. Ünnepi Könyvhéten mutatták be.
Verasztó Antal augusztus 16-án Budapestre, a Pesti Vigadóba volt hivatalos, ahol az augusztus 20-i ünnepségsorozat alkalmából egy különleges elismerésben részesült, Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át Magyarország köztársasági elnöke, Áder János jóvoltából. A kitüntetést Rétvári Bence államtitkár adta át neki.
– Amikor először hallottam arról, hogy jelöltek, akkor még bizonytalanság töltött el, hiszen ez nem jelenti azt automatikusan, hogy megkapok egy ilyen rendkívül megtisztelő kitüntetést. Szerencsére azonban minden a lehető legjobban alakult. Egyfajta életműdíjként tekintek rá – mesélte vidáman.
Hozzátette, nagy öröm volt számára, hogy a díjazottak között, hozzá hasonlóan több vidékről érkező helytörténésszel találkozott. Arra a kérdésre, hogy költőnek, írónak vagy helytörténésznek tartja-e magát, így válaszolt: Mikor mit csinálok, az vagyok. Nem keverednek össze a dolgok, minden alkotási folyamat elmélyülést, alázatot kíván. Engem az alkotás láza elnyel.
Mint mondta, azzal a céllal vágott neki a kutatásoknak, hogy a messzi múltba elmerült Orosházát felvillantsa a kései utódok lelkében. Hiszen az ősök minden dologban jelen vannak.