2020 márciusában rendezték meg utoljára a Balaton Szupermaratont, ezt követően viszont a koronavírus-járvány miatt évekig elmaradt a patinás megmérettetés. Egészen mostanáig, a legutóbbi versenyen pedig egy régi ismerőssel találkozhattak az orosházi sportkedvelők, Mokcsay Péter csapatával pedig a 9. helyet szerezte meg a népes mezőnyben.
– Korábban már vettem részt Balaton Szupermaratonon a négy nap alatt 195 kilométeres távon, 4 fős váltóban. Akkor a kategóriánkban a második helyet sikerült elérnünk, ami nagy teljesítménynek számított. Azóta sok minden változott az életemben, új egyetemet kezdtem, már nem játszik akkora szerepet az életemben a sport, mint korábban, de az időmhöz és az energiámhoz igazodva nem hagytam abba, jelenleg inkább a futásra fektetek nagyobb hangsúlyt, mert a triatlon egy sokkal időigényesebb tevékenység – mesélte Péter.
Utoljára még 2022-ben versenyzett triatlon középtávon, ezután az Ultrabalatonon kívül nem indult újabb megmérettetésen, 1 éven keresztül edzője sem volt. Azonban, mint mondta, nem hagyta nyugodni, hogy rendszertelenül, edző nélkül készüljön fel, így október óta újra Bartos Dávid segíti a felkészülését. Tőlük érkezett a megkeresés, hogy a csapatukba egy harmadik főt keresnek a 2024-es Balaton Szupermaratonra, márciusra.
– Természetesen vállaltam, de tudtam, hogy kemény hónapok előtt állok, ugyanis rég nem futottam néhány kilométernél hosszabbat, főleg nem rendszeresen. Így állt össze a háromfős váltónk Bartos Dáviddal, Kardos Dániellel és velem a már megszokott Bartos Team néven. A felkészülést egyből meg is kezdtük, de voltak nehezítő körülmények. A Semmelweis Egyetemen folytatott mentőtiszti tanulmányaim és az anatómia demonstrátorkodásom mellett havi 84 órát mentőautón ülök, így nagy logisztikát igényelt az edzéstervezés – sorolta.
Márciusra már ez a felkészülés a körülményekhez képest sikeres volt, egy másfél hetes betegség ellenére is. A csapat másik két tagja, Dávid és Dániel is betegeskedett, illetve sérüléssel küzdött a verseny előtt. A négynapos távot ennek ellenére bevállalták, ahol végül nagyot küzdöttek, minden szakaszon kihozták magukból a maximumot.
– Természetesen én voltam a gyenge láncszem, a többiek végig elképesztő 4 perc/kilométeres tempót hoztak, én csak 4:50-5:00 perc/kilométerre voltam képes, amivel még biztonságosan végig tudok menni a négy napon. A dobogóért való küzdelem nem fenyegetett minket, a 95 csapatból végül a 9. helyet sikerült megcsípni. Ugyan nem ehhez vagyunk szokva, de a nehezítő tényezők ellenére abszolút sikernek könyveltük el az eseményt, a 195 kilométert összesen 14 óra 52 perces idővel teljesítettük – árulta el.
Péternek egyébként a közeljövőben is vannak tervei a futással kapcsolatban, most áprilisban a Telekom Vivicitta félmaratonon indulna, őszre pedig egy külföldi maratonon való indulásban gondolkodik.
