Fantasztikus teljesítményt nyújtott Csehi József Az ugrás című kvízműsorban. Az orosházi tanár, evangélikus presbiter március első hetében tette próbára tudását az RTL nívós vetélkedőjében. József a tíz szintből végül hetet teljesített sikeresen, a nyolcadik kérdésnél aztán lezuhant a hídról. Ő is és családja is méltán büszke erre a nem mindennapi eredményre, amelynek ma már egy eredeti becenevet is köszönhet. Mr. 80 perc mesél most nekünk élményeiről.
A te ötleted volt a jelentkezés?
– Első körben azt mondhatom, nem. Nyáron felhívtak telefonon, hogy egy vadonatúj játékba toboroznak játékosokat. Kértem, hogy később hívjanak vissza, és a feleségemmel annyiban maradtunk, hogy ha újra hívnak, megyek. És hívtak.
Amikor megtudtad, hogy Hollandiában veszik fel a műsort, még inkább csábítani kezdett a dolog?
– Igen, mivel szeretek világot látni, és Hollandiában még nem jártam korábban. Szívesen szemlélődök, ismerek meg új dolgokat, és ez egy jó lehetőségnek tűnt erre. Hálás vagyok, hogy részt vehettem ebben a kalandban.
Hogyan lehet felkészülni egy ilyen vetélkedőre?
– Nekem erre nem volt stratégiám, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy már iskolás koromtól kezdve erre készültem. Már a gimnáziumi évek alatt is igen tág volt az érdeklődési köröm, sok mindenről tanultam, aminek jó része meg is maradt bennem szunnyadó tudásként. Ezek a tudásmorzsák az évek alatt elő-elő jöttek egy-egy dolog kapcsán, és bővültek újabb ismeretekkel az olvasás, a kvízműsornézés során.
– Hozzátenném, lexikális tudás csak egy része az egésznek, mellette ott van, hogy tudni kell megalapozott döntést hozni. De normális esetben is ezt tesszük az életünk során, nem igaz?
Hogy érzed, mennyire voltál szerencsés? Úgy értem, testhezálló kérdéseket kaptál?
– Igen is meg nem is. Voltak olyan állítások, amelyekről egyből el tudtam dönteni, hogy igazak-e. Ilyen volt az első is, ebben a feleségem érdeklődési köre segített. Egy későbbire apósom kecskéje miatt tudtam a választ, és egy olyan is, amit egy gyerekkori játékélményemnek köszönhetek. De persze ott volt az ellensúly is, például hogy az angol focival kapcsolatban igencsak hiányosak az ismereteim. Ennél a szintnél maradt a megérzés alapú döntés.
Végig erősen doboghatott a szíved. Nemcsak a kérdések miatt, hanem a zuhanástól való félelem miatt is. Hogyan élted ezt meg?
– Játszani mentem, nem izgulni. Az egész játék során talán csak akkor volt bennem egy kis feszültség, amikor az elején a lifttel felérkeztünk a hídra. Ott az erős fények láttán felmerült bennem a kérdés: mit keresek én itt? A kapitány elsőként küldött a hídra, ahol az első állítások elolvasásakor már teljesen nyugodt voltam. Élveztem a játékot. Nem aggódtam, hogy mi lesz, ha…
– A külső tényezők már nem zavartak, csak a feladatra koncentráltam. A 7. szinten túl ötlött fel bennem először, hogy mennyire közel van már a híd vége. Ekkor jött aztán a rossz választás. Elvitt a félinformáció, és elhamarkodottan döntöttem. Talán el is fáradtam ekkorra.
Hogyan látod? A tévéképernyők előtt könnyebb helyes választ adni, vagy pont, hogy a műsor felvétele, azaz éles játszma közben?
– A tévé előtt ülve kevesebb időd van, így gyorsabban kell válaszolnod, viszont nincs tétje, ami talán nem hátráltat a racionális döntés meghozatalában. Szerintem élesben sok játékos sietve választott, pedig nem kényszerítette erre őket semmi. Hacsak nem a döntéshozatal kényszerűségétől való gyors megszabadulást nem tekintjük siettető tényezőnek.
Mennyire vagy elégedett az eredménnyel?
– Hét jó döntéssel meneteltem, így hétpróbás lettem. Nyolcadiknál esett, hogy József leesett. Más játékostárstól hallottam utólag, hogy a Mr. 80 perc becenevet kaptam. Nem csoda, hogy elfáradtam, de élveztem a játékot. Hogy jó lett volna-e nyerni? Igen, de én így is sokat nyertem. Nem pénzt, hanem élményeket, új ismeretségeket.
A műsor felvétele után volt időd megismeri Hollandiát?
– A játékot követően egy órát Amszterdamban tölthettem. Nem hétköznapi érzés egy alföldi ember számára a csatornákkal teli, tengerparti Amszterdam utcáit és hídjait járni.
Szívesen játszanál egy újabb vetélkedőben? Kedvet kaptál a folytatáshoz?
– Korábban már játszottam egy televíziós kvízműsorban, a Maradj talpon! címűben, aminek szintén Gundel Takács Gábor volt a műsorvezetője. A zuhanás élménye innen már ismerős volt. Hogy lesz e folytatás, még nem tudom. Ami biztos, hogy Az ugrásba bármikor szívesen visszamennék, hisz homo ludens vagyok.
Kiemelt kép: RTL engedélyével
