Betöltötte a 85. életévet, kezei által számtalan szemet gyönyörködtető művészeti alkotás született. Szabó Margit bő negyven esztendeje él a kézimunkázásnak, a népi játékoktól kezdve a szűrökön és papucsokon át a zászlókig szinte már minden „területen” kipróbálta magát, remekművei között találunk iparművészeti lektorok által zsűrizett darabokat is. Az évek múltával Margitka néni a lobogókészítésben találta meg önmagát, ez lett az az irányvonal, amelyben az egyediségét leginkább bizonyítani tudta. Erről a különleges, életfeladattá nőtt hobbiról beszélgettünk vele.
Egy zászló több egy darab textilnél. Egy zászló jelképeket hordoz, kifejez és üzen. Ezért is tekintenek a megrendelők igazi kincsként a Szabó Margit által elkészített lobogókra, amelyek gyakran szavak nélkül, képek és szimbólumok segítségével közvetítik azon ház lakóinak hovatartozását, akik azt büszkén rúdjukra tűzték.
– Rengeteg zászlót készítettem már, az elsőt még Battonyára, azóta már díszeleg Bana, Magyardombegyház, Rákóczifalva, Árpádhalom és természetesen Gádoros polgármesteri hivatalában is egy – meséli. – A legtöbb település kettőt rendel, a hivatal mellett a templomba is kér egyet. Minden zászlóm megszentelt, még a makói Szent Gellért Borházban kiállított tizenhat történelmi is. Az utolsó, tavaly ősszel készített lobogó a mezőhegyesi iskolában található. Amire pedig kiváltképp büszke vagyok, az a Borsiban, II. Rákóczi Ferenc szülőházában kiállított alkotásom.
A határ szlovák oldalán álló Borsi kastély felújításába 2013-ban kezdtek a szakemberek, az ünnepélyes átadóra 2021-ben került sor. A magyar reneszánsz építészet gyöngyszeme ismét méltó állapotban várja a kíváncsi szemeket, a kastélyt járva a Szabó Margit által tervezett és hímzett, II. Rákóczi Ferencet ábrázoló zászlót is megcsodálhatjuk.
– Minden zászlóm kézzel készített – folytatta. – Anyaguk nehéz selyem, és osztott hímzőfonállal dolgozom rájuk. Mindegyikre igaz, hogy teljesen szabad kezet kaptam a tervezésük és a kivitelezésük tekintetében is. Jó érzés tudni, hogy a munkáim sok-sok éven át díszíthetik az épületeket. A hímzés kiállja az idő próbáját, a rajtuk található motívumok pedig örök érvényűek.
Margit néni, amíg szeme és keze bírni fogja, alkotni fog. Azt mondja, a kézimunkázás iránt érzett szerelem egészen óvodás koráig vezethető vissza, az árpádhalmi óvodában tanulta meg a gombfelvarrás tudományát, és itt kezdett el érdeklődni a szálvarrás technikája iránt is. 1982-ben lett tagja a Békés Megyei Népművészeti Egyesületnek, népművészeti munkái ma már a Gádorosi Települési Értéktár részét képezik.
Szabó Margit népművész az elmúlt évtizedekben jó szívvel adta át tudását felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, Gádoros mellett Mezőhegyesen és Battonyán is szép számmal működött kézimunka szakköre. Élteti és további munkára sarkallja őt a sok elismerő szó, vissza-visszalapozván albumát büszkén mutatja azt a rengeteg emléklapot és oklevelet, amelyeket alkotásaival érdemelt ki.
– 2001-ben Szegeden a Tisza-Maros Nemzetközi Kézműves Szakkiállításon első díjas lettem, 2004-ben a Natura Nemzetközi Kézműves Szakkiállításon alkotói díjjal tüntettek ki. 2007-ben a XXV. Országos Kis Jankó Bori hímzőpályázaton a békés megyei mintával hímzett papucsom „A” kategóriás díjat kapott, 2016-ban a Szabad Föld hímzéspályázatán benyújtott munkámért a szakmai zsűri a harmadik helyet ítélte oda nekem. Gádoros díszzászlajának elkészítéséért polgármesteri kitüntetésben részesítettek, amire szintén büszke vagyok, akárcsak arra, hogy népviseletes babáim a keszthelyi, a kiskunmajsai és az abádszalóki babamúzeumban is megtekinthetők – zárta az ezermester Szabó Margit.
Fotók: Nagy Kristóf
