Higyed-Horváth Viktóriát tavaly novemberben nevezték ki a Justh Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtár vezetőjévé, jóllehet a fiatal gádorosi hölgy már évek óta az intézmény munkatársaként tesz a közért. Ide köti őt a múltja, a jelene, úgy érzi, az új pozícióban még több lehetősége nyílik majd arra, hogy közösséget építsen, és hogy életet leheljen a falu kulturális életébe.
Fél évszázadon át a monumentális kultúrházház jelentette a közművelődés színhelyét, ma viszont a könyvtárépület látja el ezt a feladatot. A beszűkült tér nem okoz nehézséget a tervek megvalósításában?
– Valóban, 2022 óta a könyvtárépületben található az intézmény székhelye, az 1966-ban átadott kultúrház ma már nem alkalmas a közművelődési feladatok ellátására. Az utóbbi esetén egy közel 1200 négyzetméteres épületről beszélünk, melynek színházterme 344 férőhelyes…volt. Ebben a teremben olyan színvonalas rendezvények valósultak meg, amelyek nemhogy telt háznyi nézőt vonzottak, de sok esetben még pótszékeket is igényeltek. Jó érzés nosztalgiázva felidézni mindezt. Ma már mások a viszonyok, de nekünk a jelenlegi helyzetből kell kihoznunk a legtöbbet, a legjobbat.
Engedd meg, hogy megkérjelek, sorolj fel néhány olyan rendezvényt a múltból, amely képes volt ötszáz főt a gádorosi kultúrházba csalni.
– Inkább arra tennék kísérletet, hogy kiemeljek néhány valóban nívós rendezvényt, amely megvalósult itt az elmúlt ötven évben. 1969-ben hangversenyezett nálunk a Magyar Rádió Gyermekkórusa, 1970-ben fellépett a NEOTON, nem sokkal később az OMEGA. Az Állami Déryné Színház társulata több egymást követő évben hozott Gádorosra minőségi előadást. Megfordult ezen a színpadon Máté Péter és Szűcs Judit is, mint ahogyan Hofi Géza és Latabár Kálmán is. Igen élénk volt a kulturális élet a 70-es, 80-as, sőt még a 90-es években is. Sorolhatnánk tovább az országosan elismert előadók neveit, elődeim, Kiss Imre, Molnár Magdolna, Vízi Sára, Sebesi Sándor, ifj. Kiss Imre, Kozmer Imre, Horváth Mariann és Sebestyén Lászlóné intézményvezetőként mind példás munkát végeztek, hisz sok-sok színházi programmal, hangversennyel, operettel, komédiával, bábjátékkal örvendeztették meg a nézőket, pedig ez a munkájuknak csupán egy részét képezte.
Mint ahogyan te is említetted, akkoriban mások voltak a körülmények, és nyilvánvalóan az emberek is. Mire van ma igény, mi szerepel most a kínálatotokban?
– Mivel a színházterem – állapotából adódóan – nem használható, a programjaink nagy része a könyvtárépületben valósul meg. De nem szorulunk be, szervezünk kültéri, szabadtéri rendezvényeket is, minden hónapban igyekszünk érdekes, csalogató eseményekkel szolgálni. Intézményvezetőként nem kizárólag a kultúra ápolása és terjesztése a feladatom, sőt, sokkal inkább az, hogy közösséget építsek. Kollégáimmal együtt tele vagyunk tervekkel, de ezek az elképzelések nem feltétlen azonosak azzal, amit az elődeim képviseltek. Jelenleg nem az a cél, hogy egy telt házas színházi előadást hozzunk a faluba, hanem az, hogy ebben a digitalizált világban, ahol a többség már online éli az életét, összehozzuk az embereket. Hogy magunk köré gyűjtsük az arra nyitottakat, és hogy kialakítsunk egy olyan közösséget, amely számára fontos a kultúra, az értékmegőrzés. A moziklubunk is erről szól, hogy összeüljünk, beszélgessünk, művelődjünk. Kellenek ezek a közös pillanatok.
Milyen rendezvények várnak a közeljövőben a gádorosiakra, illetve bárkire, aki ellátogat a kicsiny faluba?
– Jelenleg a március 15-ei ünnepségünkre készülünk, májusban pedig érkezik a gyermeknapi programok sora, illetve a hősök napi megemlékezés. Júniusban megrendezzük a III. Gádorosi Gazdanapot és a Vígh László Emlékversenyt. Ezek a nagyobb volumenű eseményeink, közben pedig heti szinten megszólítjuk a falu apraját és nagyját, most a húsvéthoz közeledve tojáskeresés folyik a dr. Hidasi László parkban. Zajlanak az ingyenes moziklubos vetítések a könyvtárépületben, és képzőművészeti kiállításoknak is helyet adunk ugyanitt. A jövőben is várjuk a falu lakóinak építő ötleteit, számunkra is öröm, ha javaslataikkal színesíteni tudjuk a palettát.
Fotó: Nagy Kristóf
