Jóleső érzés, amikor a helyükön vannak a dolgok. Mikor minden darabka illik a helyére, és tökéletesen összeáll a nagy egész. A régészek ritkán részesülnek ebben a kegyben, vagy ha mégis, ez az idillinek nevezhető állapot igen rövid ideig tart. Dehát épp ettől olyan izgalmas az ő munkájuk. Ha szembetalálják magukat egy váratlan, oda nem illő elemmel, indulhat is az újratervezés. Ez történt Orosháza külterületén egy szarmata lelőhely kutatása esetén is.
– A Dunántúlt a Kr.e.I. században megszállta a római birodalom és létrejött Pannónia Provincia, amely Kr. u. 50-re meg is szilárdult, helytartója is lett. Viszont az Alföld területére a rómaiak nem terjesztették ki a hatalmukat, helyettük Kr.u.20 környékén egy keletről érkező lovas nép, a szarmaták települtek itt le. A Kr.u. II. század közepére ők népesítették be a mai Orosháza környékét – meséli Pillér Péter Ferenc, a Nagy Gyula Területi Múzeum régésze.
Sokrétű kapcsolat lehetett az egymás szomszédságában élő rómaiak és szarmaták között, valószínűleg kereskedtek egymással, ugyanis nagy mennyiségű római import tárgyat – viseleti elemeket, kerámiákat – találtak a szarmata Barbaricum területén. A „gond” akkor kezdődött, amikor a régészek olyan leletekre bukkantak, amelyeknek eddigi tudásuk szerint nem szabadott volna ott lenniük.
Miért nincsenek jelölve? És miért vannak itt?
– Orosháza külterületén 2015-ben római tegula – azaz tetőcserép – töredékeket, illetve egy, a rómaiak által padlófűtésre használt tubustöredéket találtak – folytatta a régész. – Ezeket a római légiók gyártották, úgy tudjuk, voltak olyan egységek, amelyek építőanyagok gyártásával foglalkoztak. Azokba a tegulákba, amelyeket a légiók készítettek, rendszerint beleütötték a légió számát és az elnevezésének rövidítését, viszont az itt talált tegulák közül egyik sem bélyeges. Ilyenek nem kerültek még elő. Eddigi tudásunk szerint a szarmaták nem gyártottak ilyen téglákat, római égetett építőanyagokat. Felmerül a kérdés, ha viszont a rómaiak készítették őket, akkor miért nincsenek jelölve, és mégis mit keresnek itt? Valószínűtlen, hogy kereskedelem útján kerültek volna hozzájuk, hisz ezeket a tetőcserepeket mindig helyben használták fel. Külön érdekesség, hogy vöröses máz maradványa figyelhető meg rajtuk, ami nem is a pannóniai tetőcserepekre, hanem a dáciaiakra volt jellemző. Lehetséges, hogy ott készültek? De akkor mégis mit keresnek itt?
Összegezve tehát: a második száradban itt élő szarmaták földbe mélyített házakban éltek. A 2015-ben talált tegula töredéket viszont római építkezésre utalnak, azaz csak olyan területről kerülhetnének elő, ahol rómaiak éltek, római légiók jártak.
Vajon egy erődítmény részei lehettek?
A múzeum régésze kiemelte, kevés az írásos adat, a római történetírók látókörébe leginkább kétféle módon kerülhetett egy nép: ha háborúban álltak velük, vagy ha leigázták őket.
– Vannak feljegyzéseink arra vonatkozóan, hogy a szarmaták részt vettek a rómaiak háborúiban. Mindkét oldalon találkozhatunk velük, például amikor a rómaiak megszállták a dákokat, az Alföldön élő szarmata törzs a rómaiakkal szövetségeseként, míg az Al-Duna vidékén élő szarmaták a dákok oldalán vettek részt a harcokban – folytatta Pillér Péter Ferenc.
– Nem tudjuk, mire utalnak a talált leletek. Ez egy anomália. Az előkerült tubustöredékről eddig azt hittük, ilyet csakis a provinciákban használtak. De akkor mit kereshetett a szarmata Barbaricum közepén?
Annak idején Rózsa Zoltán és Sóskúti Kornél régészek, szarmata-kutatók kezdték el a válasz keresését, geodéziával, talajradarral próbálták megkeresni azt az épületet, amelyhez ezek a tárgyak tartozhattak. Munkájuk során nem találtak olyan építményt, amelyet a rómaiakhoz köthettek volna. A töredékek mennyisége azt mutatja, hogy egy nagyobb épület állhatott itt, felmerült annak lehetősége, hogy talán erődítmény jellegű volt.
A kutatás hamarosan folytatódik
A régész azt mondja, sok a rendelkezésre álló lelet, a válasz azonban még egyelőre elkerüli a kutatókat. Pillér Péter Ferenc tervei között szerepel, hogy idén ősszel terepre megy, és megpróbál választ találni a kérdésekre.
– Tudjuk, hogy Hatvan mellől előkerült egy félkész római erődítmény, amelyet a negyedik századra datálnak. A rómaiak elkezdték az építését, amit aztán végül félbehagytak. Azt is tudjuk, hogy ebben az időszakban az Alföldön szarmata belháború folyt, az „úrszarmaták” és „szolgaszarmaták” harcoltak egymás ellen, és valószínűsíthető, hogy ennek elfojtására római csapatok vonultak be az területére. De hogy ezek az információk hogyan segítik majd a teljes kép összeállását, az most még rejtély.
Fotók: OrosCafé
