Életkor: 61-től 88 évig. Gyalogtúratávok: 15-től 30 kilométerig. Létszám: 15-22 fő. Lelkesedés: 10/10. Így lehetne nagyon röviden jellemezni az Orosházi Szenior Gyalogló- és Kerékpároscsapatot, akik 2022 szeptembere óta élvezik a csoportos, szabadtéri mozgás előnyeit. Lassan a 150. túrájukhoz érkeznek, ennek kapcsán beszélgettünk velük állandó gyülekezőhelyükön, az Árpád-kertben.
– Itt nincs vezető, mi mind egyenlően vagyunk – szögezi le Mikulás Istvánné Ica, aki vállalta azt a nemes feladatot, hogy bemutassa nekünk a szenior csapatot. – Jó időben kerékpártúrákat, hűvösebb napokon pedig gyalogtúrákat szervezünk, minden héten kettőt. Ha fúj, ha fagy, mi elindulunk, húzzuk egymást, és annyira megszoktuk ezt a rendszerességet, hogy már el sem tudnánk képzelni nélküle az életünket.
Orosháza központjából rendszerint úgynevezett csillagtúrákra indul a csapat, azaz úti cél a szélrózsa bármely irányában lehet. Elgyalogoltak már együtt az üveggyárhoz, az orosházi tanyákhoz, Bogárzóra, Gellértegyházára, a Ravasz tanyára, Pusztaközpontra és még sorolhatnánk. Mindezt közösségben, jó társaságban.
– A séta és a gyaloglás között óriási különbség van – folytatja Ica. – Mi gyalogolunk, ami azt jelenti, hogy lendületes, dinamikus, ritmusos mozgást végzünk. Ennek hatására az izmaink felmelegednek, és javul a keringésünk, ami jó hatással van a szívünkre, de még az agyunkra és a látásunkra is. A rendszeres mozgás hatására oxigénnel telítődik az agy, aminek köszönhetően kitolható az Alzheimer-kór és az elbutulás, ugyanígy az intenzív gyaloglás következtében csökkenthető a glaukóma és a szürke hályog kialakulásának esélye is. Emellett zsírt is égetünk, miközben csonttömeget építünk. Ezt saját magamon is tapasztaltam. Az orvosi leleteim is ezt igazolják.
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ez az edzésforma a vírusok visszaszorításában is szerepet játszik, erősíti az immunrendszert, sőt még endorfint is termel, azaz a hangulatra is jó hatással van. Mikulás Istvánné szinte nem győzi sorolni azt a sok-sok pozitívumot, amit a gyaloglás, illetve ez a csapat nyújt a számára.
A szenior túrázók nem csak Orosházán és környékén gyalogolnak sokat, távolabbi célpontokat is kitűznek, amiket vonattal vagy busszal közelítenek meg. Arra azért ügyelnek, hogy a nap végére meglegyen a 15-20 kilométer. Jártak már együtt a Mezőhegyesi Ménesbirtokon, a Szarvasi Arborétumban, a szabadkígyósi Wenckheim kastélyban, sőt Erdélyben is.
– Már a tizedik túránk a Világosi várhoz vezetett – veszi át a szót Dr. Németh Ferencné Vetró Lujza. – Solymos és Máriaradna után felmásztunk a Világosi várhoz is. A sofőrünk, mikor meglátta Solymosnál az előttünk álló utat, megkérdezte: „Maguk itt akarnak felmenni?” Erre mi azt válaszoltuk: „Nemcsak akarunk, de fel is fogunk!”. Előttünk nincs akadály. Hiszünk abban, amit már Hippokratész is megmondott, hogy „a séta a legjobb orvosság.”
A hölgyek hozzátették, ez egy olyan ideális hobbi, ami még csak pénzbe sem kerül. Nem kell hozzá más, csak egy jó cipő. A kellemes társaság adott, a célokat közösen tűzik ki, az aktív tagok összetartó közösséget alkotnak.
– Figyelünk egymásra, ügyelünk arra, hogy ne maradjon le senki – folytatja Mikulás Istvánné. – Ha pedig valaki mégis nagyon elfárad, megfogjuk a kezét és húzzuk magunkkal. Csodálatos érzés kinn lenni a természetben, gyönyörködni a virágokban, a felhőkben, ahogy átvilágítja őket a nap. Volt már éjszakai túránk is, mikor együtt lestük a hullócsillagokat. A születés- és névnapokat is mindig megtartjuk, nemcsak a sajátjainkat, hanem a kis közösségünkét is. Közeleg a 150. közös túránk, amit szintén méltó módon szeretnénk majd megünnepelni. A közös célok, közös megmozdulások nagyon összekovácsolnak minket – zárta.
Fotók: Nagy Kristóf
