Az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium biológia szakjáról indult, majd természetvédelmi mérnöknek, később zoológusnak tanult Szabó Zsófia. Fő érdeklődési körét a farkasok alkotják, ezekkel az állatokkal kapcsolatos viselkedésformákat vizsgálja, valamint kutatásai lévén szeretné megtörni azokat a sztereotípiákat, amelyek ezt a nemes állatfajt övezik. Egyetemi tanulmányainak köszönhetően Norvégiában és Svédországban is végezhetett elemzéseket, legnagyobb vágya pedig, hogy megvizsgáljon egy alomnyi farkascsaládot.
Tizenegy évesen kezdett érdeklődni a farkasok iránt, amikor megnézett róluk egy érdekes dokumentumfilmet, Szabó Zsófia. Az akkor általános iskolás lány ezután mindennek utánanézett az interneten, amit csak a farkasokról tudni lehet.
– Nagyon sok természetfilmet néztem már akkoriban is. Amikor megláttam, hogy az egyikben lesznek farkasok képes voltam akár szombat hajnalra ébresztőt állítani, hogy ne maradjak le róla – mesélte Zsófia. – Mindig is kutyás voltam egyébként, eleinte azoknak a viselkedését figyeltem, érdeklődtem a kutyakiképzés témája iránt. Aztán egyszer csak jöttek a farkasok, és amit leginkább szeretek ezzel kapcsolatban, hogy rengeteg a tévhit és én szeretem megfejteni, mi is a valóság – emelte ki.
A Táncsics Mihály Gimnáziumban – miután családjával Orosházára költözött Tótkomlósról – biológia szakon folytatta tanulmányait. Amikor odakerült a sor, hogy válasszon a felsőoktatási intézmények közül, a Debreceni Egyetem Agrár-és Gazdálkodástudományok Centruma mellett döntött. Itt először természetvédelmi mérnöknek tanult, majd az állattani tanszéken folytatta tanulmányait zoológus szakirányon.
– Megcsináltam a mesterképzést, majd körülbelül félév kihagyás után megkezdtem a doktorit. Az egyetemi tanulmányaimnak köszönhetően egyébként volt esélyem Norvégiába és Svédországba is eljutni, ahol szintén a farkasok élete után kutattam. A norvégoknál egyébként körülbelül annyi farkas van mint itt, Magyarországon. Ez a svéd populáció külső pereme, ott már kicsit több egyeddel lehet találkozni. A két ország közötti erős együttműködésnek köszönhetően én mindkét helyen jártam, így találkoztam többek között rozsomákkal, medvével és jávorszarvassal – emelte ki a farkaskutató.
Zsófia elárulta, az ottani terepmunkákból több emlékezetes pillanat is született. Séta közben például egyszer csak eltűnt az egyik lába térdig, egy vízzel teli gödörben, melyet nem vett észre. Hóban, fagyban sétált hótalppal a lábára szerelve. Voltak esések, kisebb sérülések illetve olyan meredek helyzetek, amikor egy instabilnak tűnő hídon kellett átkelnie. A kutatás közben néha fel-felrebbent a lába mellől egy pulyka méretű fajd a fészkéből, amely először nagyon megijesztette. – Nem mindennap csapkod fel melletted egy ekkora madár hirtelen, de a terepmunka végére már teljesen megszoktam – tette hozzá.
– Magyarországon főként a Bükki Nemzeti Park kameráinak felvételeit elemezzük, ezekből készítünk statisztikákat. Próbáljuk megfigyelni hogyan használják a különböző területeket a zsákmányállatok és a ragadozók. Érdekesség egyébként, hogy az állatok között van egy úgymond „ki nem mondott szabály”, mikor megy az aktuális területre például a róka, a borz, a vadmacska, a farkas, az őz. Nemzetközi kutatások pedig kimutatták, az emberi zavarás sokkal nagyobb mértékű, rosszabbul reagálnak rá az állatok, mint mondjuk a természetes ragadozójukra. Mindezt a mi vizsgálataink is kimutatták – hangsúlyozta Zsófia.
A farkaskutató sajnos még sosem találkozott kedvenc állataival a vadonban, hiszen míg az ember nappal mozog, addig a farkasok éjszaka. Igencsak ritkának számít, ha valaki farkast lát, a legtöbbet a vadászok és erdészek veszik észre. Egy átlag ember maximum akkor találkozhat velük, ha például az autójuk előtt átszalad. Zsófia tervei között szerepel, hogy találkozzon egy farkascsaláddal, illetve szeretné magasabb színvonalon végezni kutatásait a nemzeti parkkal. Külföldi utazásai sorát szeretné kibővíteni Lengyelországgal, Németországgal és Dániával, ezek az országok ugyanis élen járnak a farkaskutatásban. Terveit azonban egy időre biztosan félre kell tennie, hiszen májusban érkezik első gyermeke.
Tévhitek, tudnivalók a farkasokról
- A vadon élő farkasok családi rendszerben élnek. Van anya, apa és kölykeik, akik saját territóriummal rendelkeznek. A kicsik két éves korukban válnak el szüleiktől, hogy saját területet keressenek.
- A farkaskölykök közül sok nem éri meg a felnőtt kort. Gyakran elütik őket az autók, vagy orvvadászok áldozatai lesznek.
- Tévhit, hogy az erdőben sétálva megtámadhatnak minket. A farkasoknak olyan éles érzékszerveik vannak, hogy el tudnak minket kerülni.
- Egy másik tévhit, hogy a gyengébbet megeszik, hátrahagyják. A farkasok gondoskodnak egymásról. A Yellowstone Nemzeti Park kutatásai kimutatták, hihetetlen sérülésekből is fel tudnak épülni, éppen azért, mert a falka többi tagja gondoskodik a sérült társakról.
- Több támadás és haláleset kötődik a patás nagyvadakhoz és kóbor kutyákhoz, mint a farkasokhoz. Farkastámadásra olyan kicsi az esély, hogy számokkal ki sem lehet fejezni. Filmekben való megjelenítésük félrevezető.
- Ha mégis találkozunk egy farkassal valószínűleg megijed tőlünk és elszalad. Esetleg megáll és megnéz. Minden más természetellenes viselkedésnek számít, olyankor jobb, ha elkerüljük őket.
