Kecskeméti Laura megnyert egy országos jazzénekes versenyt, jutalmaként a nyáron várja őt a Művészetek Völgye. Szerintem ez a huszonöt éves lány nagyon jól csinál valamit. Persze, nyilván az éneklést is, nem véletlenül ítélte neki a szakmai zsűri az első helyet, de nekem Laura életszemlélete, gondolkozásmódja is igazán szimpatikus. Azt mondja, számára fontos, hogy a hétköznapi élete és a nyolcórás munkája mellett legyen egy olyan hobbija, ami feltölti, és amiben jól érzi magát. Egyszerű tehát a recept, ami a boldogsághoz vezet. Laura ez alapján „főz”, és igazán boldog.
– Apukámnak köszönhetően elég erős a családomban a zenei háttér, az ő zene iránti rajongása meghatározta az egész gyerekkoromat. Míg az osztálytársaim rajzfilmeket néztem, mi, a testvéreimmel a Pink Floyd, Yes és Genesis koncertvideókon nőttünk fel – mesélte. – Alap volt, hogy zeneiskolába járjak, és hogy zenetagozatos legyen a suliban. Még csak nyolc- vagy kilencéves lehettem, mikor már apukám zenekarában, az – idén már 42 éve létező – Vízióban hegedültem.
Az általános iskolás kórusénekelés után Laura a könnyűzene irányába fordult. Megtanult gitározni, majd kedvenc dalait feldolgozva kezdte bontogatni szárnyait. Sokan segítették az úton, Béres Enikő után Nótári Andrea majd Hadobásné Bálint Zsuzsa kezei alatt tanult. Táncsicsos éveikben ifjú zenésztársakra lelt a gimisek körében, több iskolai eseményen is fellépett barátaival. Amire kiváltképp szívesen emlékszik vissza, az az Egri Utcazene Fesztivál, ahol már nagyobb közönség, hozzáértőbb fülek előtt játszhattak. Laura az érettségi után az ELTE zenekultúra szakán tanult tovább. Láthatjuk tehát, hogy „szerelmétől”, a zenétől ekkor sem szakadt el.
– Az egyetemen klasszikus éneket, mellette egy magántanárnál pedig könnyűzenei éneket tanultam. Nagyon jó kezekbe kerültem, az ismert, elismert, és egyébként szintén orosházi Károlyfalvi Krisztina oktatott ezekben az években. Aztán jött a Covid, majd a munkás hétköznapok, de belül érezni kezdtem, valami hiányzik. Így hát 2023 márciusában, felnőtt fejjel beiratkoztam a Tóth Aladár Zeneiskolába jazzének szakra – folytatta.
Laura énektanárától, Szolnoki Dórától sok-sok pozitív visszajelzést kapott. Szerinte tanítványa meglepően gyorsan tanulta meg a jazzre jellemző szabályokat, és hihetetlen gyorsan tette magáévá az improvizáció képességét. Ezek után nem volt kérdés, hogy Laura figyelmébe ajánlja az V. Országos Jazz-zenei Verseny – Gonda János emlékére nevet viselő megmérettetést.
– Igaz, még csak néhány hónapja tanultam jazzéneklést, de úgy voltam vele, itt az esély, meg kell próbálnom, hisz ezt az országos versenyt csak háromévente egyszer rendezik meg – mesélte. – A fellépés után úgy éreztem, sikerült kihozni magamból a legjobbat. Meghallgattam a többieket is, és úgy értékeltem, négyen vagyunk esélyesek a dobogós helyek valamelyikére. Az eredményeket végül visszafelé olvasták fel, a másodiknál már nyugtáztam magamban, hogy „semmi gond…ez most nem sikerült…ez volt az első versenyem…legközelebb már jobb leszek” stb. A megosztott első helyek felolvasásakor viszont meghallottam a nevem. Nem hittem a fülemnek.
– Alig tudtam felocsúdni a meglepettségből. Nagyon boldog voltam, főként, mikor megtudtam, minden zenei kategória első helyezettje felléphet a 2024-es Művészetek Völgye Fesztiválon.
Laura izgatottan várja a nyarat, ez a siker további célok kitűzésére ösztönzi. Tervei között szerepel egy jazz-zenekar alapítása, és szeretne sokat tanulni. Még nem tudja, felnőttképzésben vagy inkább egyetemen bővítené tudását, csak abban biztos, hogy fejlődni akar. Közben pedig a suli és kulturális szervezői munkája mellett szabadidejében hip-hop táncol és fellépésekre jár az ugyancsak orosházi Sin Boglárkával, akivel Csókolom, átmehetek játszani? néven alapítottak duót.
– Nem szeretném, ha a hétköznapok bedarálnának, ezért is fordítok ennyi időt a hobbimra. A zene az életem, ebben tudok a legjobban kiteljesedni. Saját dalokat is írok, jó lenne egyszer majd kiadni őket. Ha valahol a jövőben ráakadsz a Laulune névre, az én leszek – zárta.
Fotók: Kecskeméti Laura gyűjteménye
