Öt évvel balesete után elmondhatja magáról Paczuk Ádám, hogy ő bizony nem adta fel, és első versenyei egyikén máris egy világbajnoki ezüsttel indított. A 25 éves erőemelő ugyan megígérte édesapjának, hogy már csak egy megmérettetés és abbahagyja, azonban abból az egyből szép lassan egyre több lett. Elmondása szerint nem tehet róla, szerelmes ebbe a sportba.
Még a 31 napos kóma ideje alatt is jobban megdobbant a szíve, amikor ismerőse, Szabó Ágnes egy erőemelő videót indított el Paczuk Ádámnak a kórházban. 2018-as balesetének történetét sokan ismerik, három év kórházi ápolás után pedig emlékeit ugyan elvesztette, de az erőemelés iránti szeretetét sosem felejtette el.
– A baleset utáni első versenyem előtt édesapámnak megígértem, hogy az lesz az utolsó. Emellett csak úgy engedett el, hogy előtte részt veszek több orvosi vizsgálaton. Emlékszem, az első alkalommal ötödik vagy hatodik lettem, majd nemsokkal utána egy kiskunfélegyházi magyar bajnokságon indultam. Ekkor is megígértem, hogy egy verseny és abbahagyom – mondta mosollyal az arcán Ádám. – Persze megnyertem, és kvalifikáltam magam a világbajnokságra, így az ígéretemet nem tudtam megtartani. Ki akartam próbálni magam, így lettem egy szoros mezőnyben németek, oroszok és amerikaiak között világbajnok második – emlékezett vissza.
Ádám ezután idén októberben, valamint decemberben is versenyeken indult. Előbbi egy nemzetközi megmérettetés volt, ahol szintén győzelmet aratott. Decemberi versenyén habár volt mozgássérülteknek is kategória – és jobb oldala továbbra sem az igazi – ő nem itt indult. A Mikulás Kupán végül második helyet szerzett, és még a vándorkupát is hazavihette egy évre.
– Sokszor kérdezik, hogy miért versenyzem még mindig. Nem tudok mást mondani, hogy azért, mert szeretem. Nem a pénzért csinálom, hanem az élményért. Sok munkám és kapcsolatom is ráment erre a sportra, de mit mondjak. Szerelmes vagyok belé – emelte ki a fiatal sportoló. – Jövőbeli terveim között szerepel a lengyelországi világbajnokság. Szeretnék 200 kilót húzni. Mondhatnám, hogy ezután nem indulok többet, de ez úgysem igaz – tette hozzá.
Ádám rengeteg embernek tartozik köszönettel, köztük például Szabó Ágnesnek, Kathi Bélának és Skumátné Nikolettának. Elmondása szerint rengeteg mindent szeret ebben a sportban: a jó nőket, a versenyek utáni összejöveteleket és a hangulatot. Legyen az ellenfél vagy barát, mindenkinek szurkolnak, így olyanok, mint egy nagy család.
