Az Orosházán közismert és közkedvelt nyugalmazott honvéd alezredes, Lenkei György a közelmúltban megkapta aranydiplomáját a Nemzeti Közszolgálati Egyetemtől. Ennek apropóján beszélgettünk vele.
Katonatiszt, kultúros, tv-s szerkesztő, rádiós szerkesztő-riporter, kézilabdás vezérszurkoló – ilyen, vagy olyan formában szinte mindenki ismeri Orosházán, de azt már kevesebben tudják, hogy eredetileg nem idevalósi, csak hivatása révén került városunkba, épp ötven esztendeje.
Gyuri Hódmezővásárhelyen lakott és járt általánosba. Két dolog vonzotta és irányította pályaválasztását. Az egyik – némi atyai ráhatásra – a műszaki érdeklődés, a másik az egyenruha. Szegedre ment középiskolába, a Déri Miksa Gépipari Technikumba, innen pedig – az egyenruha vonzása miatt – Szentendrére, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára vezetett az útja. Diplomáját – pontosabban diplomáit – ötven évvel ezelőtt, 1973-ban kapta a kezébe.
– Nem volt egyszerű a főiskolán megfelelni. Hatvanegyből mindössze huszonöten végeztünk, viszont mindjárt két diplomát kaptunk. Az egyiket, amivel szakképesítés szerint műszaki tisztek lettünk, a másik pedig volt az építőgépész szak elvégzéséről szóló. Ötven éve volt és én éppen ötven éve vagyok orosházi. Az első állomáshelyem az orosházi műszaki laktanyában volt. Fiatal hadnagyként ide vezényeltek. Az előmenetelt is sikerült itt megoldani, mert ez nem egy harcoló alakulat volt, hanem képző központ. Volt hivatásos tiszthelyettes képzés, tartalékos tiszt képzés és az egész országnak itt volt a gépkezelő kiképző iskolája. Az első beosztásomban PKT, gumikerekes buldózer kiképző voltam, kemény öt fős szakasz élén. Amikor ezeket az akkor újnak számító gépeket rendszeresítették a lövész ezredeknél, akkor ment fel tizenegyig ez a létszám. Nem nagyon voltam az alakiasság és egyéb kiképző feladatok híve, így később kultúros lettem. ’77-től 82-ig voltam kultúros, majd maradva a humán pályán társadalomtudományi tanár lettem. Ez utóbbi ’91-ig tartott, míg fel nem számolták az alakulatot. Ekkor kerültem Szentesre, erődítő zászlóalj parancsnok helyettes lettem. Ekkoriban volt a seregben az a „se pénz, se posztó” állapot. Mentek a leépítések, nem volt se anyagi, sem technikai támogatás, így inkább feladtam a szakmát és újra átmentem a humán oldalra, a személyügyön dolgoztam. Később egészségügyi okok miatt nyugdíjaztak. Így néz ki röviden az a harminckét év, amit a seregben töltöttem – foglalta össze Lenkei György.
Idén ősszel jött egy meghívó, hogy terveznek díszokleveleket átadni azoknak, akik ötven, illetve hatvan éve végeztek. A meghívó a Zrínyi Kampuszára szólt. Mint megtudtuk Gyuri nem tudott ott lenni és személyesen átvenni az aranydiplomát, mert néhány nappal az esemény előtt esett át egy vakbélműtéten, így végül a postásától vehette át, mint küldeményt, de mint elmondta így is rendkívüli büszkeség számára.
