Csizmadia Ferenc Sándor és felesége, Mária egy évben, 1972-ben szerezték meg diplomájukat, és ugyanebben az évben tartották esküvőjüket is. Így a 2022-es év triplán arany náluk, hisz ötven év elteltével két aranydiplomát és egy aranylakodalmat is ünnepeltek a családban.
Csizmadia Ferencné Marika 1972-ben a Debreceni Tanítóképző Intézetben szerzett diplomát, ezt követően hét évig Rákóczitelepen, majd kilenc évig az 1. Számú Általános Iskolában dolgozott.
– Szerettem mindkét közösséget, de mindvégig hazavágytam – kezdte Mária. – Én ugyanis a Kulich Gyula Általános Iskola tanulója voltam egykoron, és hatalmas vágyam volt, hogy visszatérhessek az Alma Materembe. Sikerült, úgyhogy húsz évig itt oktathattam a kis alsó tagozatosokat, innen is mentem nyugdíjba 2008-ban. Akkor az iskola már evangélikus fenntartás alatt állt, és Székács József nevét viselte.
Mária elárulta, a sok évtized alatt sok tanítási módszerrel volt dolga, de mind közül a Tolnai volt a kedvence. Ezt alkalmazva a logikai képességek tekintetében rendkívüli fejlődést figyelt meg a gyerekeknél, volt olyan osztálya, ahol a 29 tanulóból később 24 diák érettségizett le, és közülük kiemelkedően sokan diplomát is szereztek.
Csizmadia Ferencné rengeteg szép emléket őriz a szívében, ezek közül sok elő is tört, mikor aranydiplomájának átvételére készült ez év szeptemberében. A nagy eseménynek a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Kollégiuma adott otthont, az Oratóriumban adták át az oklevelet, amellyel megköszönték az ötven éven át folytatott szakmai tevékenységet. Mária nemcsak az iskolában tanított kellő szigorral és szeretettel, hanem otthon is.
Büszke gyermekeire, Nellire, aki szintén pedagógus, és Márkra, aki gépészmérnök lett. Unokáiról is elégedettséggel mesél, akik amellett, hogy jól tanulnak, hangszeren is játszanak, és többen közülük tehetséges szavalókká is váltak.
Férjével közös sikerként élik meg gyermekeik, unokáik eredményeit, és együtt örülnek az aranydiplomáknak is, szám szerint kettőnek, ugyanis Csizmadia Ferenc ugyanebben az évben vette át a sajátját. Szarvason az ótemplomban gyűltek össze az ötven éve diplomázottak, itt tartották meg az ünnepséget, de az „aranycsapat” tagjai úgy döntöttek, még emlékezetesebbé teszik ezt a nagy eseményt, így egyikük tarcali borpincéjében folytatták a mulatságot, amely három napig is eltartott. Volt idő feleleveníteni a főiskolás évek legszebb pillanatait.
– Ötven éve a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi kihelyezett karán szereztem diplomát mint öntözéses és meliorációs mérnök – mesélte Ferenc. – A helyi szövetkezetben kaptam először munkát, a 70-es években ott dolgoztam agronómusként, aztán a KITE Zrt.-hez kerültem öntözési szaktanácsadóként. 1993-ban lettem magánvállalkozó, nyugdíj mellett még ma is viszem az őstermelői családi vállalkozásunkat. Nap mint nap kijárok a Gádoros és Orosháza között lévő gazdaságunkba, ahol búzát, kukoricát, napraforgót és más gabonaféléket termesztünk. Olykor az unokáim is kijönnek velem, és ilyenkor ők sem rettennek vissza attól, hogy besegítsenek a fizikai munkálatokban. Ezek a legszebb pillanatok.
Mária és Ferenc számára a legfontosabb a család, az, hogy minél több időt tölthessenek együtt szeretetben. Ahogy ők fogalmaztak, szerencsére „útba esnek” a gyerekeknek, hisz mindketten pár száz méterre laknak a szülői háztól.
Összetartanak, nem ritkán együtt is kirándulnak, közösen élik meg a sikeres pillanatok mellett az egyszerű, hétköznapi örömöket is. Ötven évvel ezelőtt is sok adatott az utóbbiból, Marika is Ferenc boldogan tekintenek vissza közös életük kezdetére.
– A Táncsics gimnázium egyik bálján ismerkedtünk meg, ahová beengedték a technikum tanulóit is, persze csak a rendesebbjeit, akik illendően, öltönyben és nyakkendőben jelentek meg az eseményen – mesélte Marika. – Én már korábban kinéztem Ferit, ő ugyanis akkoriban nagyon szépen versenytáncolt. Megtetszett nekem az egyik bemutatón, így aztán nagyon boldog voltam, amikor felkért. Három évnyi ismeretség után házasodtunk össze, Újosztáson kaptunk szolgálati lakást. A kútról hordtuk a vizet, a lakásunk valójában az egyik tanteremből volt leválasztva, igazából ott volt a konyhánk, szobánk – egy vékony fallal elválasztva – az iskolapadok mellett. De elfértünk, hisz nem volt semmink, csak mi egymásnak. Szép idők voltak, egyetértésben teltek a napok akkor is, és nincs ez másként most sem. Mindent megbeszélünk, együtt éljük át életünk fontos pillanatait, mint ahogy most együtt örültünk egymás aranydiplomájának. Október 14-én pedig, házasságkötésünk ötvenedik évfordulóján közös családi vacsorával tettük emlékezetessé ezt az egyébként is felejthetetlen napot – zárta Mária.
Fotók: Horváth Bence
