Szinte nincs is Orosházán olyan család, olyan porta ahol ne kezelt, gyógyított volna valamilyen háziállatot dr. Györgyi János. Ötven éve szerezte meg állatorvosi diplomáját, múlt héten pedig Budapesten átvehette az Aranydiplomát.
Ikonikus személyiség, mindenki ismeri, tiszteli. Azt viszont kevesebben tudják, hogy már egészen fiatalon, 14-15 évesen eldöntötte, állatorvos lesz. Mint meséli, kezdetben tanárként képzelte a jövőt, de egy lagziban a rokonok mondták neki, miért nem lesz állatorvos, mint az unokatestvére, Bacsúr Kálmán. Onnan kezdve már erre a pályára készült.
– Gimiben kicsit lusta voltam, nem lett olyan jó a bizonyítvány, mint kellett volna, nem is vettek fel elsőre az egyetemre. Elvégeztem egy felsőfokú technikumot és ennek birtokában, két évvel az érettségi után vettek fel az egyetemre, amit 1972-ben végeztem el. Innen datálódik az ötven év. A diploma megszerzése után azonnal a Béke Tsz-be kerültem, most is ott vagyok. Persze később – hat-nyolc év múltán – lett körzetem, magánpraxisom, megfordultam sok helyen – kezdi a történetét az állatorvos.
A Tsz-ben voltak szarvasmarhák, disznók, lovak, juhok, baromfiak, így ideális gyakorlat volt számára a későbbiekre, amikor már magán gyakorlatot folytatott. Sokféle dolgot csinált az ötven év alatt, nagy magánpraxisa volt, de a bázis, a támaszpont mindig a Béke Tsz. maradt. Az ötven év alatt, a rutin beavatkozások mellett voltak érdekes esetei, egyedi gyógyításai.
– Egy este az egyik vándorcirkuszból hívtak fel. Nem tudott megelleni egy kanca. Világra segítettük a kiscsikót és annyit mehettem (volna) a cirkuszba, amennyi jól esik. Volt olyan is, hogy egy kanárit hoztak, hogy beteg. Mindjárt láttam, hogy a madár nem csak beteg, de már el is pusztult. Mondjuk feladta volna a leckét, ha még él. Máskor egy ékszerteknőst kellett a kötőhártya gyulladásából kikezelni. Sok ötletem nem volt, így mondtam a hölgynek, készítsen kamilla teát. Hűtse le és abban úsztassa az állatot. Bejött. Emlékezetes volt egy fekvő tehén meggyógyítása is. Nem tudott felkelni. Nagyon aggódtak érte, mert jó tehén volt, szép borjakat ellett, sok tejet adott. Nézte már addigra állatorvos is, de napokig nem tudtak vele mit csinálni, pedig fontos volt, hogy az ellés utáni bénulás megszűnjön. Egy váratlan ötlettől áthatva kimentem az istállóból, aztán ordítva, hadonászva berohantam. A tehén felkelt, meg is gyógyult. Lehetne sorolni az eseteket – teszi hozzá.
Az állatorvosi szakma gyakorlása nem veszélytelen, hisz a páciensek nem tudják, hogy ez köpenyes fickó jót akar, segíteni szeretne. Legtöbb esete a kutyákkal volt. Név nélkül ezekből is megosztott velünk néhányat.
– Többször előfordult, hogy ló, de olyan is, hogy tehén rúgott meg, de a kutyákkal is meggyűlt néha a bajom. Szólt az egyik ismerős, hogy be kellene oltani a kutyáját. Ez egy hatvan kilós kuvasz volt, aki a családból is szinte mindenkit harapott már meg. A gazda kitalálta, hogy az egyik pórázzal kiköti a kutyát az disznóól egyik oszlopához, aztán ráteszi a másikat, azzal pedig a másik oldalra. Ideges volt és az lett belőle, hogy ahelyett, hogy a második pórázt is rátette volna, azt is leoldotta, ami már rajta volt. A kutya persze nekem jött, és a jobb karomat szétszedte rendesen. Akkor három hónapig nem tudtam utána dolgozni. Máskor egy német juhászt kellet beoltani, de csak a gazdasszony volt otthon, a férje nem. Sejtettem, hogy gond lehet az állat megfogásával, igyekeztem nagyon gyors lenni. Beszúrtam az injekciót és azonnal ugrottam is oldalra. A kutya visszaharapott, de már nem voltam ott. Akkor mondta a hölgy: doktor úr, maga egy Chuck Norris – meséli mosolyogva dr. Györgyi János.
Háziállata nincs – hisz reggeltől estig úton van – de mint mindenkinek, neki is van kedvenc állata. Nem is kell gondolkodnia a válaszon, azonnal rávágja: a ló.
– Szüleim paraszt emberek voltak, tanyán laktunk és mindig volt a többi állat mellett lovunk, mindig szaladgált kiscsikó. Onnan datálódik a lovak iránti megkülönböztetett szeretet. Szinte nem volt Orosházán lóverseny, ahol ne lettem volna ott. A mai napig is felkérnek és én ügyelek a versenyeken – mondja a kedvenceivel kapcsolatban.
Hetvenhat évesen is aktívan dolgozik és nagy szeretettel beszél a hivatásáról. Elmondása szerint a jó állatorvos tulajdonságai között – amellett, hogy szeretnie kell az állatokat – ott kell szerepelnie a tisztességnek, a becsületességnek és kell egy kis empátia, mindig szem előtt kell tartani a gazda érdekeit is.
– Nehéz munka ez, de mindig nagyon élveztem csinálni. Ez az ötven év egy nagy határkő, de azt hiszem, amíg egészségileg bírom, addig folytatni fogom – zárja a beszélgetést a doktor.
