A közelmúltban vehette át második aranydiplomáját Pusztainé Ravasz Ildikó tanárnő. Az elsőt – a tanári diplomát – Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző főiskolán, gyógypedagógusit Budapesten a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán szerezte.
Pusztainé Ravasz Ildikó tősgyökeres orosházi családból származik. Szépapja – Ravasz György – a település alapítóinak egyike volt, emlékköve ma is látható az evangélikus templom kertjében. Az általános iskolát és a gimnáziumot is Orosházán végezte. Mint mondja soha nem akart pedagógus lenni.
– Nem vonzott ez a pálya. A családban sokan voltak pedagógusok. Unokabátyám, dr. Hajdú Mihály, unokanővérem dr. Hajdú Erzsébet, bátyám, Ravasz Ferenc, a Táncsics gimnázium egykori tanára és még néhányan. A gimnázium elvégzése után nem is akartam továbbtanulni, de reményem sem lehetett, hogy felvegyenek bárhová. Akkoriban a kuláklisták még léteztek. A postán helyezkedtem el, de az ottani munka mellett egyre inkább tudatosodott bennem, hogy mégis jobb lenne tanulni. Mindig is szerettem a gyerekeket és az is vonzó volt, hogy a nyarak szabadok. Levelező tagozatra jelentkeztem Szegedre, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, ahová egyből fel is vettek rajz-földrajz szakra. Közben képesítés nélkül kezdtem tanítani Gádoroson. Akkor még nem működött az üveggyár, Gádorosra csak vonattal lehetett utazni. Ez azt jelentette, hogy a reggel háromnegyed ötkor induló vonaton ott kellett lennem minden reggel. Fél hattól volt időm felkészülni az óráimra, és este öt után kerültem haza – kezdi a történetet Pusztainé Ravasz Ildikó.
Néhány év múlva, az üveggyár elindulása után könnyebb lett, már volt buszjárat is a két település között. Közben férjhez ment, gyermeke született és tanult. ’68-ban diplomázott és szinte azonnal folytatta is tanulást, ezúttal már a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán.
– Diploma után már csak néhány hetet töltöttem Gádoroson. Orosházán a gyógypedagógián tanított unokanővérem, dr. Hajdú Erzsébet, aki úgy lehetett főállású logopédus, ha maga helyett biztosít valakit. Hívott, én pedig jöttem. A feltétel az volt, hogy el kell végeznem a gyógypedagógiai tanárképző főiskolát. Kicsit bizonytalan voltam, hogyan fog ez sikerülni, mert akkor már meg volt a következő gyermekem. Két szakot vállaltam: oligofrénpedagógiát (értelmi fogyatékosok nevelése) és logopédiát. Csak a szaktárgyakból kellett felkészülnöm, konzultációra járnom Budapestre, vizsgáznom. Nagyszerű tanáraim voltak. Elég, ha csak az orosházi kötődésű Montágh Imrét, Seper Jenőt vagy Lányiné dr. Engelmeyer Ágnest említenem. 1972-ben végeztem és főállású logopédus lettem. Tizenhárom óvodája volt a városnak, sok gyermek volt és köztük sok olyan is, akiknek segíteni kellett. Nyugdíjig ezzel foglalkoztam. Rengeteg tanítványom volt, köztük például Józsa Misi (Józsa Mihály előadóművész), aki másodikos gimis korában keresett meg, hogy a meglevő kisebb beszédhibáját segítsek korrigálni. Évente 80-100 gyerekkel foglalkoztam. Fontos volt, hogy az óvodás gyerekek beszédhibája még az első osztály megkezdése előtt rendeződjön, hogy a később ne legyen akadálya az írás-olvasás tanulásának. Hála az égnek sok személyes sikert is sikerült megérnem. A gyakorlatok közben sok gyerekkel szerettettem meg a verseket és több tanítványomnak is sikerült pedagógiai főiskolai, egyetemi képzésekre bejutni, ahová beszédhibával nem lehet – meséli a tanárnő.
A beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy ha hirtelen, egyik pillanatról a másikra újra tizennyolc éves lenne, újra ezt a pályát választaná.
– Ez számomra nem munka, nem foglalkozás volt, hanem mindig is hivatásomként tekintettem rá. Rengeteg türelem, gyermekszeretet kellett hozzá és a nehézségek mellett nagyon sok örömet okozott számomra. Ha újra kezdeném, újra ezt választanám. Örülök, hogy egészségben megélhettem az aranydiploma átvételét. Különös fontosságú volt ez számomra. Mindkét diplomámat levelezőn szereztem, így nem volt részem hivatalos diplomaosztó ünnepségen részt venni, egyszerűen kiküldték postán. Most a Juhász Gyulán is illetve a gyógypedagógiai főiskolán is személyesen, ünnepélyes keretek között vehettem át, dékáni kézfogással – tette hozzá.
Gratulálunk tanárnő és további jó egészséget kívánunk.
