1200 méter hosszú futókör. Egy kezdőnek éppen jó, de annak, aki már több tíz kilométert fut egy-egy alkalommal, nem igazán. Vagy mégis? Liszkai Anikó számára tökéletes volt az új rekortán pálya a maratoni felkészüléshez. Mutatjuk is, miért.
Anikóval a helyszínen, épp edzésidőben találkoztunk. Mint mondja, nagyon szeret ide kijárni, hisz a környezet szép és megnyugtató, nem úgy, mint a városban, ahol figyelni kell a forgalomra, és néha még a kóbor kutyákra is.
– Itt megengedhetem magamnak, hogy teljes mértékben a futásra koncentráljak – meséli. – Tudom tartani a tempót, nincsenek akadályozó, figyelemelterelő tényezők, csak én és a kilométerek. Nem beszélve arról, hogy maga a talaj is sokkal kevésbé terheli az ízületeimet, mint mondjuk az aszfalt vagy a beton. A rekortán rugalmas, így a gerincemet is védi. Esős időben viszont vigyázni kell vele, mert nincs túl jó tapadása, könnyen megcsúszhat rajta a lábunk egy sprint során. A pálya szélessége egyszerre egy főnek elég, de szerencsére túl nagy tumultus nem szokott rajta lenni, úgyhogy kényelmesen elférünk. Én magányos futó vagyok, egyedül járok, nem viszek magammal beszélgetőpartnert. Aki viszont inkább közösségi élményként tekint erre a sportra, annak javaslom a Mátrai Stadion salakpályáját. Igaz, egy kör csak 400 méter, viszont a pálya szélessége megengedi, hogy egyszerre többen is haladjanak rajta.
Az északi tó körül található futókör egy pályázat részeként jött lére, amely a gyopárosi városrész komplex turisztikai fejlesztésére irányult. Anikó úgy véli, az itt üdülők mellett a helyiek is ki fogják használni a rekortán pályát. Bízik benne, hogy mindezt megfontoltan teszik majd, vagyis vigyáznak a sérülékeny felületre, hogy annak előnyeit minél többen és minél tovább élvezhessék majd.
Van még egy ok, ami miatt Liszkai Anikó a gyopárosi futókört tartotta a legideálisabb helyszínnek a „RUNFOK50” maratonra való felkészüléshez.
– A nevezés után egy hónappal vált világossá a számomra, hogy a pálya, amin a 42 kilométert teljesíteni fogom, mindössze 1300 méteres – folytatta. – A visszalépés szóba sem jöhetett, inkább úgy döntöttem, megpróbálok felkészülni a monotonitásra. Itt, Gyopároson köröztem és köröztem folyamatosan, sokszor órákon át, hogy szoktassam magam a vontatottsághoz. Erre nagy szükségem volt, élesben, a verseny 27. kilométerénél még így is azt éreztem, holtponton vagyok. Ekkor egy kedves barátom segítő szavai jutottak eszembe, aki azt tanácsolta, nehéz percekben nézzem a cipőfűzőmet, és ez majd eltereli a gondolataimat arról, hogy voltaképp nem haladok előre. Ez bevált.
Anikó egyetlen nőként indult a békés-dánfoki verseny maratoni távján, sőt, a szervezők idén vették be először a 42 kilométeres távot a választható lehetőségek sorába. Így most ő a csúcstartó, jövőre mindenképp szeretné megdönteni felállított rekordját. Ez volt élete első maratonja, amit 26 fokos melegben, 4 óra 13 perc alatt teljesített.
Liszkai Anikó négy éve fut, mellette kettlebellezik, március óta pedig tagja a Spartan Training Group Orosháza nevet viselő közösségnek is. Heti hét alkalommal edz, amikor csak teheti, versenyez.
– Szeretnék fejlődni, magamhoz mérem magam, a saját teljesítményemet próbálom időről időre túlszárnyalni – emelte ki. – A sport segít abban, hogy az élet többi területén is kitartóbb legyek.
– Megtanított arra, hogy ha kitűztem egy célt, tudatosítanom kell magamban, mi minden szükséges az eléréséhez. Aztán meg ahány sportág, annyi sportközösség, sok új barátra is szert tettem. Igaz, a futás tekintetében ez számomra csak online becsatlakozást jelent, de ennél a csoportnál is nagyon nagy az összetartás. Emellett a mozgás remek stresszoldó, nem utolsósorban pedig alappillére az egészséges életnek – tette hozzá.
Anikó hivatását tekintve óvónő, a Könd utcai óvodában neveli, gondozza, tanítja a kis csemetéket, mellette saját tehetségfejlesztő-műhelyt vezet itt robotikából, és nemrégiben elvállata az intézmény alapítványának kuratóriumi elnöki posztját is. A sport szeretetét igyekszik átadni a gyerekeknek, ehhez nagy segítség volt a számára, hogy tavaly elvégezte az Oktatási Hivatal által hirdetett Okostesi képzést. A megszokott gimnasztikai gyakorlatok helyett ő ma már a játékosabb formájú feladatokra esküszik. És ennek a kis ovisai nagyon, de nagyon örülnek.
Fotók: Nagy Kristóf
