Borisz csupán kéthetes volt, amikor édesapja pólyába bugyolálva a birkózószőnyegre tette. Tizenegy évvel később a nagyfiúvá cseperedett birkózó már magyar bajnok, egy hete pedig diákolimpiai bajnok lett. A református iskola tanulója, az Orosházi Birkózó Egyesület tagja megfontolt, elszánt, öntudatos versenyző, aki már most komoly célt tűzött ki maga elé: vágya, hogy egyszer olimpiai bajnok legyen szabadfogású birkózásban. Hangya Borisz a hét sportolója.
Minden nagy álom megvalósítása egy elhatározással kezdődik. Borisznak megvan rá az esélye, hogy az váljon belőle, ami/aki csak szeretne. Fizikai adottságai kitűnőek, genetikája jó – édesapja, Hangya János is birkózott, ma pedig edzőként dolgozik az Orosházi Birkózó Egyesületnél –, ezen kívül az 5. osztályos fiú pszichésen, mentálisan is jól kezeli a versenyhelyzeteket. Már most pontosan tudja, a siker nincs ingyen, tengernyi munka és valódi megszállottság szükséges hozzá. Őt nem az edzője – azaz az édesapja –, hanem saját, belső elhivatottsága hajtja.
– Szombaton megnyerte a Diákolimpia országos döntőjét, vasárnap reggel meg már edzett – meséli Hangya János. – Hiába is mondanám neki, hogy pihenjen, hisz hónapokig úgysem lesz versenye, neki ez az élete. Már most azon agyal, hogyan lehet jövőre újra bajnok. Full fanatikus.
– Igen, mert jövőre nehezebb dolgom lesz, ugyanis a saját korosztályom mellett az egy évvel idősebbekkel fogok versenyezni – veszi át a szót Borisz. – Bár a mostani diákolimpiai döntő is komoly kihívás volt, hisz év eleje óta két súlycsoportot váltottam. Februárban a Magyar Bajnokságot még a 42, múlt héten meg már az 50 kilogrammos kategóriában győztem.
Borisz kicsit félt is emiatt, hisz nem ismerte az új súlycsoport versenyzőit. Bár a Diákolimpia október 14-ei területi fordulóján is elsőként jutott tovább – három hatalmas területre osztják az országot, egy nyugati, egy pesti és egy keleti régióból kvalifikálják magukat az országosra a legjobbak –, mégis tartott a Püspökladányban rendezett október 28-ai döntőtől. Kár volt izgulnia, az első mérkőzése technikai tusgyőzelem, a második és a harmadik tusgyőzelem lett.
– Csak mi tudjuk, mennyit dolgozott ezért az eredményért – meséli édesapja. – Borisz megszállott. Heti négy edzése van, és a kétórás edzések után még nekiáll erősíteni. Mellette nagyon jól tanul, matekból kifejezetten ügyes, három osztálytársával idén is bejutott a Bolyai Matematika Csapatverseny országos döntőjébe. Nagyon jó kezekben van az orosházi református iskolában, testnevelőtanára, Ekéné Nagy Edit is folyamatosan segíti a felkészülésben, és a vezetőség is támogatja birkózói pályafutását. Amikor például év elején fogyasztania kellett a Magyar Bajnokságra, szó nélkül hagyták, hogy otthon regenerálódjon.
Hangya János 23 éve dolgozik edzőként, sikeres tanítványai közt találjuk Kránitz Adriánt, aki amellett, hogy diákolimpiát nyert, kijutott a szingapúri ifjúsági olimpiára és az Európa-bajnokságra is.
– A saját fiamat figyelni dupla izgalom, az ő sikere dupla öröm – fogalmazott. – Mióta járni tud, ott van mellettem az edzéseken, már két-hároméves korában vittem magammal, a bordásfalon lógva figyelte, mit csinálnak a nagyok. Beszippantotta a birkózóterem, megfertőzte ez a világ. Nagyon büszke vagyok rá. A magyar versenyek mellett idén egy nemzetközin is bizonyított, Németországban, Angerben a súlycsoportjában 22 indulóból lett az első.
Hangya János vallja, a birkózás hatalmas akaraterőt ad és önuralomra tanít. Igaz, ez az edzésmennyiség sok lemondással jár, de a sport által olyan értékekkel gazdagodnak a gyerekek, amelyeket az élet több területén is képesek kamatoztatni. Hiszi, hogy akik kiskorukban megtanulnak küzdeni, azok felnőttkorukban is megállják majd a helyüket.
– Nagy pofont kaptam az élettől, de fel tudtam állni – meséli Borisz. – Tavaly februárban eltört a csuklóm, miközben a Magyar Bajnokságon a harmadik helyért küzdöttem. Sok idő volt a rehabilitáció, hónapok teltek el, mire felépültem, és ez nem csak a karomra volt igaz. Miután fizikailag rendbe jöttem, és újra szőnyegre léptem, folyamatosan ott volt bennem a félelem, a szorongás, hogy újra lesérülök. Ez teljesen rányomta a bélyegét a teljesítményemre, sorra jöttek a vereségek. Újra fel kell építenem magam, az önbizalmamat. Szerencsére sikerült.
Borisz már most az olimpiáról álmodik, Hangya János mint edző és édesapa azt mondja, ő egyelőre rövidebb távú, reálisabb célokat tűzne ki. Boldog lenne, ha fia a serdülőkorosztályba lépve magára húzhatná a válogatott mezt, és elindulhatna több nemzetközi versenyen. Borisz még csak most kezdte meg az ötödik osztályt, így a család ráér még a továbbtanuláson gondolkozni, de azért nyitott füllel járnak, és gyűjtik az információkat – többek közt – a Kozma István Magyar Birkózó Akadémiáról is. A birkózás azonban nem mehet a tanulás rovására, ebben megállapodtak. De miért is menne? Borisz nemcsak a versenyeken, hanem a tanórákon is a legjobbak között szeret lenni.
Kiemelt kép: OrosCafé
