Dr. Babinszky László kapta a Táncsics Mihály Gimnázium Öregdiák Baráti Körének legújabb Primus Inter Pares elismerését. Az elismert professzor portréja október 26-án került fel az intézmény dicsőségfalára.
A gimnázium Öregdiák Baráti Köre még 2005-ben hozta létre Primus Inter Pares díját, amivel egy „örökös iskolatagságot” nyújt azoknak az elismerteknek, akik az érettségi vizsgájukat követően egy sikeres, példaértékű életpályát futottak be. Október 26-án bővült ismét a kör, ezúttal a Debreceni Egyetem, valamint a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem professzorának, dr. Babinszky Lászlónak a portréja került fel a dicsőségfalra.
– Alapvetően állatok táplálásával foglalkozom és azokat a dolgokat vizsgáljuk, hogyan lehetne minél jobb minőségű állati eredetű élelmiszereket előállítani a fogyasztók részére. Ez a lényege a munkámnak, de gyakorlatilag az egyetemi végzés óta a tudományos életben dolgoztam. Hosszú ideig éltem külföldön, Hollandiában, majd a rendszerváltást követően tértünk vissza a családommal Magyarországra. Életem két meghatározó pontja Kaposvár és Debrecen, jelenleg is, mint professzor emeritus, dolgozom mindkét egyetemen – mesélt magáról még a rendezvény megkezdése előtt az ünnepelt.
A programot a kilencedik osztályos Boldizsár Krisztián nyitotta meg gitárjátékával, majd a gimnázium igazgatója, Árusné Erős Krisztina köszöntötte a megjelenteket. Az ilyenkor szokásos méltató beszédek, laudációk megtartására pedig dr. Blahó János kérte fel a megjelent egykori diák- és sporttársakat. Elsőként éppen Árusné Erős Krisztinát, aki a professzor életútját mutatta be, külön kiemelve a gimnáziumban töltött 1965 és 1969 közötti időszakot egykori fotók és az iskolai archívumban talál képek segítségével.
Dr. Babinszky László ugyan Budapesten született, mégis tősgyökeres orosházinak vallja magát, hiszen már egyéves korában a városba költöztek családjával. Diákként az akkori 1-es iskolában (ma Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában) töltötte általános iskolai tanulmányait, innen vezetett az útja alma materébe. Ezen kívül itt kötött jó barátságot a szintén Primus-díjjal kitüntetett dr. Szabó Istvánnal, aki az ünnepség során kiemelte, hogy az ünnepelt ugyan bejárta az egész világot, mindenütt maradandót alkotott, mégis a tudását hazahozta és itt valósította meg.
Az 1950-es, 60-as és 70-es években a tanulás és a sport gyakorlatilag együtt jártak. László annak idején a vívást választotta, ahol Pusztai Lajossal közösen az orosházi egyesület névadója, Zsoldos Péter keze alatt fejlődtek. Szintén jó barátság köti össze a mai napig az egykori csapattársakat, Pusztai Lajos ezért egy a régi idők emlékére egy karddal ajándékozta meg a professzort.
Ezt követően dr. Blahó János mondta el laudációját, felidézve az egykori találkozásokat és ajándékozásokat, megköszönve azt, hogy egyetemén mindig kiemelt figyelmet fordított a Táncsics-gimnáziumból érkező diákok támogatására is. Példaként állította őt a fiatalabb generáció elé, hiszen ő sem csodagyerekként indulva futott be ilyen fantasztikus pályát, hanem határozottan, céltudatosan, céljaihoz pedig markánsan ragaszkodva.
Végül a 10. osztályos Olajos Szandra egy verssel köszöntötte az ünnepeltet, majd pedig maga dr. Babinszky László mutatta be a jelenlévőknek életútját és utazásait, a Baselben tartott konferenciától kezdve egészen Kuala Lumpurig. Az eseményt pedig a várva várt ünnepélyes pillanatokkal zárták le, átadva az elismerést a professzornak, portréját a dicsőségfalra helyezve.
– Amikor 1969-ben végeztem, nem gondoltam volna, hogy egyszer így térhetek vissza a gimnáziumba. Ez egy nagyon fontos elismerés számomra, már csak azért is, mert ez a hely tényleg óriási lendületet adott a szakmai pályámhoz. Kémia-biológia tagozaton végeztem és nagyon sokáig tudtam építeni arra a tudásra, amit itt kaptam a tanáraimtól. Büszke vagyok arra, hogy többek között Kazár József és Pál Tamásné tanítványa lehettem – tette hozzá meghatottan az ünnepelt.
