Élete 99. évében, ez év júniusában elhunyt Hegedűs János prímás. Halálhírét családja nem tette közzé a lapokban, mégis sokan – köztük számosan a zenésztársak közül – kísérték utolsó útjára.
János bácsi számára a zene jelentette az életet, a nehézségek, bajok között a hegedű hangja adott erőt számára. Bátyjától kapott kedvet a zenéléshez, de szegény volt a család, eleinte nem tellett hangszerre. Kukorica szárból fabrikáltak hegedűt maguknak, azon próbálgatták az alapokat. Később kaptak hangszert, de zeneiskolára már nem jutott pénz. Volt Rákóczitelepen egy tanár, akitől később kottát tanultak olvasni.
Hegedűs János és felesége Marika néni 76 évig voltak házastársak, de a kezdet – mint Marika néni meséli – itt sem volt egyszerű.
– Nagyon megtetszettem neki, annyira, hogy egyik este eljött és szerenádot adott az ablakom alatt. Édesapámnak nem tetszett, túl fiatalnak ítélte és nem jósolt nagy jövőt sem Jánosnak, sem kettőnknek. „Mit akarsz ettől a gyerektől?”- mondta. Három év udvarlás után aztán édesapám is belenyugodott és megtarthattuk az esküvőt – meséli a kilencvennyolcadik évében járó Marika néni.
Felnőttként néhány évig az orosházi tanácsházán dolgozott sofőrként, a zenélést azonban nem hagyta abba, kisebb zenekarral hétvégente muzsikáltak lakodalmakban, vendéglátóhelyeken. Időközben, felesége unszolására a zeneiskolába is beiratkozott, végül pedig megszerezte azt a képesítést, amellyel vendéglátóipari egységekben léphetett fel – ezt követően már főállású prímásként dolgozott.
Kilencvenedik születésnapja után még maga mesélt az életéről az OrosCafénak: – Legelőször Gerendáson, a Diófa vendéglőben dolgoztam, négy évig szolgáltattuk ott az élőzenét, nagyon szerettek bennünket. Onnan Csorvásra kerültünk, majd Orosházára, a Gólyafészek vendéglőbe. Az egy nagyon szép időszak volt, rengetegen megfordultak a „Gólyában”, minden estet remek hangulat kísért, nem egyszer késő éjszakába nyúlt a mulatozás – mesélte.
Amikor a „Gólyát” eladták, a Gyopár presszóba került a zenekar. A főnökasszony nem hitt a sikerükben, de amikor mégis zenélhettek, első este akkora volt a hely forgalma, mint addig egy hónap alatt.
Több mint negyven évig, több ezer vendégnek húzta a nótáját. Közben tanított is. Szigorú tanára volt több nagy hírű muzsikusnak. Kasza Bélát, Farkas Mihályt is tanította. (Ha nem jó hangot fogtak, a körmükre is koppintott.) A hangszert nyugdíjba vonulása után sem tette el. Különböző nyugdíjas rendezvényeken játszott és minden nap legalább két órát gyakorolt. A zene volt számára a kikapcsolódás, a relaxáció. Közben kitanulta a hegedűkészítés és javítás csínját-bínját és a közeli és távolabbi környékről sokan hozták hozzá a hangszert javítani. Csak a legnagyobb betegség idején hagyta abba.
Hegedűs János prímás, 2023. júniusában adta fel a betegséggel vívott harcot, élete kilencvenkilencedik esztendejében. Temetésére sokan jöttek az egykori zenésztársak közül és nagy prímáshoz méltóan, muzsikaszó kísérte utolsó útján (amit a család ezúton is hálásan köszön nekik).
