Gyermekkorától kíséri a zene szeretete Hegedűs János prímást, máig szívesen veszi kezébe kedvenc hangszerét. Olyannyira, hogy hegedűkészítéssel és javítással is foglalkozik. Több mint negyven évig húzta a vendégek kedvenc nótáit lakodalmakban, az egykori Gólyafészek vendéglőben és a Gyopár-presszóban.
Családi vonás a zene szeretete: bátyjától tanult gyermekként hegedülni Hegedűs János. Hangszer és tanár hiányában kezdetben szárízikből készült eszközön lesték el egymástól az alapokat, mesélte a december 20-án 90. születésnapját ünneplő prímás.
– Ahogy nagyobbak lettünk, mindketten kaptunk egy-egy hangszert, a bátyám hegedűt, én nagybőgőt, bár az előbbin jobban szerettem játszani. Szegény volt a családunk, zeneiskolára nem jutott pénz, de volt Rákóczitelepen egy tanár, akitől később kottáról tanultunk olvasni – avatott be a kezdetekbe Hegedűs János.
Felnőttként néhány évig az orosházi tanácsházán dolgozott sofőrként, a zenélést azonban nem hagyta abba, kisebb zenekarral hétvégente muzsikáltak lakodalmakban, vendéglátóhelyeken. Időközben a zeneiskolába is beiratkozott, végül pedig megszerezte azt a képesítést, amellyel vendéglátóipari egységekben léphetett fel – ezt követően már főállású prímásként dolgozott.
– Legelőször Gerendáson, a Diófa vendéglőben dolgoztam, négy évig szolgáltattuk ott az élőzenét, nagyon szerettek bennünket. Onnan Csorvásra kerültünk, majd Orosházára, a Gólyafészek vendéglőbe.
A Thék Endre utcai, a 70-es években fénykorát élő vendéglőben négytagú zenekar szórakoztatta esténként a vendégeket. Egyikük az idős prímás volt, aki azt mesélte, rengetegen megfordultak a „Gólyában”, minden estet remek hangulat kísért, nem egyszer késő éjszakába nyúlt a mulatozás. A vendéglőt később eladták, ekkor a Gyopár-presszóba (a mai mentőállomás mellett) került az immár háromtagú zenekar.
– Mikor elárverezték a Gólyát, és a presszóba irányítottak bennünket, először nem engedtek minket zenélni, de végül kötélnek állt a vezetőség. Az első este, éjfél felé odajött hozzánk a főnökasszony és közölte, hogy idáig annyi forgalmat bonyolított, mint máskor egész hónapban.
Negyven év zenélés után, nyugdíjba vonulása óta sem porosodik a hegedű a prímásnál, aki máig több órán át gyakorol naponta. A Rákóczitelepi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesületének rendezvényein rendszeresen muzsikál, akár többedmagával is. A hangszereket azonban nem csak zenélés gyanánt forgatja.
– Egy hegedűkészítő mesterhez, Hajdú Pali bácsihoz vittem mindig javíttatni a hangszert, ha valami baja volt. Ő beszélt rá arra, hogy kitanít engem is a szakmára – avatott be minket a prímás. Az idős mester után ő vitte tovább a stafétát. Később ő maga is több hegedűt készített. De nem csak kisebb hangszereket állított össze, nyáron egy nagybőgőt is elkészített, javítással pedig a mai napig foglalkozik.
