Szerelmes vagyok ebbe a sportágba – fogalmazott Vörös Bettina, a Zengő Alföld Orosházi KA átlövője. A kézilabdázónak ez a nyolcadik szezonja az egyesületnél, amelynek még mindig nagyon fontos láncszeme. Rutinjával nem csak a pályán, hanem azon kívül is sokat segít csapatának, ezek miatt választottuk a hét sportolójának.
A kézilabdázót aligha kell bemutatni olvasóinknak, hiszen néhány alkalommal beszélgettünk a sportolóval. Legutóbb tavaly, amikor az év kézilabdázójának választották meg. Arról is mesélt korábban, hogy 2016-ban, amikor Orosházára igazolt, változásra volt szüksége és itt a városban megtalálta a számítását.
– Azóta is nagyon szeretek itt és ebben leginkább az játszik szerepet, hogy tényleg nagyon családias a környezet a klubnál. Nem csak egy kézilabdázó vagy, hanem törődnek veled és a jó személyes kapcsolatokat is fontosnak tartják. Valószínűleg ez tart itt már hét éve, távol az otthontól – mondja az átlövő.
A nyolcadik szezonját kezdte a klubnál Vörös Bettina, a jelenlegi felnőtt keretből a legrégebb óta tagja a csapatnak. Mióta idekerült már nem csak a pályán tölt be kulcsszerepet, hanem azon kívül is. A rutinjára nagy szükség van, hiszen a gárda átlagéletkora valamivel több mint 21 év.
– Érzem, hogy már egyfajta mentorszerepem is van, igyekszem ennek a szerepkörnek is megfelelni. Úgy gondolom, hogy felnéznek és hallgatnak rám, jól esik a bizalmuk. Nem tartom magam egy szigorú egyénnek, de érezni szokták, amikor nem poénkodok – teszi hozzá mosolyogva.
Szombaton este, a SZISE elleni bajnokin játszotta a 130. mérkőzését orosházi színekben és már egészen pontosan 523 gólt szerzett. Ez valószínűleg sokkal több is lehetett volna, azonban a komolyabb sérülések nem kerülték el. A térde most sem teljesen egészséges, így vállalja a mérkőzéseket hétről hétre, amelyeken nem is teljesít rosszul. Idén a hat forduló alatt 30 gólt lőtt, ebből Pécsen 10-szer volt eredményes. Szükség is van a góljaira és tapasztalatára, ugyanis komoly célokért küzd idén a Zengő Alföld Orosházi KA az NB I/B-ben, a dobogón végeznének a szezon végén.
– Fiatal csapatunk van, annak minden előnyével és hátrányával. Tavaly megtapasztaltuk, hogy nem könnyű az új lebonyolítás, de helytálltunk és összességében megmutattuk, mire is képes ez a társaság. Idén eddig jól haladunk. Igaz a játékunkkal nem vagyok teljesen elégedett, de a lényeg, hogy ott vagyunk az élmezőnyben. Mi azon leszünk, hogy ez az év végén is így maradjon – fogalmaz Tina, akit kérdeztük, hogy látja-e már a karrierje végét.
– Vannak olyan szakaszok, amikor egyszerűen besokallsz a kézilabdától, a napi munkától, ilyenkor általában jönnek a sérülések is. Ez velem így volt mindig, de amikor megcsap a szele annak, hogy nem játszhatok, akkor bezsongok. Most is épp egy ilyen szakaszban vagyok, imádok a pályán lenni. Abszolút az egészségemtől teszem függővé, hogy mikor fejeződik be a karrierem. Ha rajtam múlik, öt évig még biztosan folytatnám. Szerelmes vagyok ebbe a sportágba – zárja a beszélgetést csillogó szemekkel.
