A Papp tanya értéktárba kerülését nem tulajdonosai szorgalmazták, bár Papp János bevallja, nagyon megtisztelőnek érzi a címet. A falu közössége volt az, amely a lovastanyán átélt élmények és az ott tapasztalt vendégszeretet hatására úgy döntött, a Gádorosi Települési Értéktár bizottsága elé terjeszti a csodás birtokot, amelyre büszke lehet minden itt élő.
– Az egész történet egy családi beszélgetésből indult – kezdi Papp János tanyatulajdonos. – Az unokáink imádtak lovagolni, ezért a feleségemmel együtt arra gondoltunk, megteremtjük a hobbijukhoz a teret és a lehetőséget. Első lépésként keresünk egy eladó tanyát. Már ekkor megfogalmazódott bennünk a gondolat, mi lenne, ha olyan helyszínt választanánk, amely a lovagláson túl alkalmas a családi összejöveteleink megtartására, a közös kikapcsolódásra is. 2015-ben találtunk rá erre, az akkor még rendkívül rossz állapotban lévő, elhagyatott tanyára. Nekiálltunk, és próbáltunk az elvadult környezetből valami szépet, hangulatosat kialakítani. Első lépésben magát a tanyaépületet tettük rendbe, majd következett a hozzá kapcsolódó udvar, végül a gazdasági terület.
Papp János elmondta, szerettek volna minél többet megmenteni az eredeti tanyából, épp ezért nem cserélték ki a tetőszerkezetet, a nyílászárókat vagy a gerendákat, helyette felújították azokat. A kemencéket is megőrizték, így a száz éve épült tanya ma is segít elképzelni, hogyan élhettek elődeink ezen a helyen.
– A tanya a Gádoros környékére jellemző jegyeket hordozza – folytatta a tulajdonos. – Száz éve még igen kis méretű házak épültek itt, az emberek nem voltak gazdagok, többségük földművelésből, jószágtartásból élt. Ez egy vastag, vert falú épület, amelynek előnye, hogy télen a kemencékkel könnyen és gyorsan befűthető – gallyal, szárízikkel, állattartási hulladékkal –, nyáron viszont megtartja a kellemes hűvöset. Megőriztük a konyha és a kisszoba kemencéjét is, mindkettő működik, ma is ezekkel fűtünk. A helyiségek alacsony belmagasságúak, ez szintén segíti a kellemes klíma elérését. A veranda eredetileg félig zárt volt, a végében valószínűleg egy nyári tűzhely állhatott, ahol egykoron a gazdasszony főzött. Ennek emlékét már csak nyomokban leltük meg, így átalakítottuk, és ma már zárt veranda várja az idelátogatókat. A koldusbejárót viszont meghagytuk, ez is segít a régi kor hangulatának megidézésében.
Benépesült a tanya
A kezdetekben a tanyán csupán néhány ló jelentette az állatállományt, de később Papp János azt mondta, ha van ló, legyen szamár is. Sorra érkeztek a tanya új lakói, ma már pónilovak, kecskék, birkák, baromfik, papagájok és pávák is élnek itt.
Amikor híre ment Gádoroson, mennyi különleges lakó található a Papp tanyán, a helyi óvoda és iskola vezetősége megkereste a családot. Pappék szívesen fogadták a kíváncsi tekinteteket, hisz tudták, ma már a falu sem olyan, mint régen, a gyerekek nagy része nem ismeri a haszonállatokat. Egy csoporttal kezdődött, aztán lett kettő, majd tíz, és a környező települések ovisai, diákjai is felfedezték a tanyát, ahol lehet lovagolni, pónit simogatni, bárányt etetni. A gazdasági terület a család számára is előnyös, hiszen saját részre is tartanak itt bárányt, baromfit. Ahogyan Papp János fogalmazott, örömmel tölti el, hogy egészséges élelmiszert állíthat elő családja számára.
A hirtelen jött ötlet nyolc év alatt megváltoztatta a család életét, Pappék folyamatosan bővítik a lehetőségek tárházát. Ma már kulturált körülmények között vendégeket is el tudnak helyezni tanyájukon, sőt, helyet adnak családi, baráti rendezvényeknek is.
– Büszke vagyok a lovastanyánkra, hisz amit itt látunk, az mind gádorosi emberek kezemunkája. Az első szegtől az utolsóig. A fejemben született terveket orosházi építészmérnökök, néhai Kovács Sándor és a fia, ifj. Kovács Sándor vetették papírra, de a megvalósítás teljes egészében a gádorosiak érdeme. Ez lett a második otthonunk, ahová nagyon szívesen járunk ki. Úgy látjuk, ezzel nem vagyunk egyedül. Akik egyszer ellátogatnak hozzánk, gyakran úgy köszönnek el: jövünk még.
Fotók: Horváth Bence
