A testet és a lelket egyaránt táplálta az ünnepi rendezvény, amelynek helyszíne előbb a katolikus templom, majd a közösségi ház volt. A szervezést a városrész lelkes és aktív közössége, a Magunkért Egymásért Civil Egyesület vállalta magára, programjait azonban nemcsak tagjainak szánta, azokra szeretettel várt minden érdeklődőt.
A sokaság élükön nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérrel vonult be a Szent László templomba. A kenyér egy kenyérhintón, kalocsai hímzett terítőn pihent, felette aratókoszorú, mindezt négy népviseletbe öltözött asszony vitte az oltár elé. Iványi László katolikus esperesplébános az ünnepi misén elmondta, a két ünnep, vagyis Szent István király ünnepe és a kenyérünnep összekapcsolható. Igaz, a kommunista diktatúra azért nevezte át augusztus 20-át az utóbbinak, hogy feledtesse államalapítónk, a keresztény magyar állam megteremtőjének emlékét, mégis van kapcsolat közöttük, hisz nemcsak testi, de lelki életünknek is szükséglete a kenyér. Ott van az oltáron, és a kenyér volt az, amelyet Krisztus az utolsó vacsorán eltört, és odaadott a körülötte ülő apostoloknak. Így függ össze a két ünnep, így ünnepelhetjük mind a kettőt egy napon. Az esperesplébános a kicsiny templomot megtöltő falubeliekkel együtt megidézte Szent István szellemét, aki – mint fogalmazott – ítélőszemmel néz most ránk.
– Mindig nagy ajándék és áldás egy népnek, ha hiteles vezető kerül az élre, olyan ember, aki tisztán látja teendőit, aki bölcsességgel és elszánt akarattal szolgálja a nemzetet. Sajnos, mi magyarok, kevés ilyen zseniális államférfival dicsekedhetünk, ezért is kell visszafordulnunk a múltba, és megidézni nagyjaink szellemét. Vajon, ha itt és most végignézne Szent István király megcsonkított országán és egyre fogyatkozó népén, mit mondana nekünk? Talán-e két szót: magyarok, ébredjetek! Értésétek meg végre, hogy azért tudtatok megmaradni ezer éven át a Kárpátok ölében, mert én helyes útra állítottam a nemzet kormányrúdját. Olyan törvényeket, olyan alkotmányt, olyan hitet adtam népemnek, amely fohászként járta át és alakította át az életet. Sziklára építettem ezt országot, ezt a hazát, ez a szikla pedig nem más, mint a krisztusi hit. Az én koromban még életerős nép volt a magyar, nagyhatalom volt, alkalmas volt arra, hogy megújuljon gondolkodásban és életvitelben. Ma az ellenkezője tapasztalható, a lélek nélkülivé válás, az elsivárosodás, az elnemzetietlenedés, az elkereszténytelenedés.
Iványi László hozzátette, ha fenn akarunk maradni még ezer évig, folytatnunk kell Szent István örökségét, amely magában foglalja a hitet, a moralitást, a tudás és a kultúra tiszteletét, a család és a gyermek szeretetét, az egyenjogúságot, valamint az egyenrangúságot. Szükséges, hogy Európa országai tekintsenek testvérként egymásra, mi is rájuk, és ők is miránk.
Szabados Tóth László klarinétjátéka, valamint Laczki János evangélikus lelkész szavai után eljött a kenyérszentelés ideje, majd a nép az ünnepi kenyérrel az élen átvonult a közösségi ház udvarára, és a rendezvény a MECE otthonában folytatódott. A kenyeret Keller Erika, a MECE elnöke szegte meg, majd segédei jóvoltából mindenkihez eljutott belőle egy darab.
– Visszapörgetve történelmünk kerekét jól látható, az elmúlt több mint ezer év számtalanszor bizonyította, hogy a magyarság csak akkor lehet sikeres, ha országunk keresztény és e hit által egységes. Nekünk, akik a keresztény hitre támaszkodva a rendet, a biztonságot és a nyugalmat helyezzük a középpontba, nincs más dolgunk, mint Szent István egekbe nyúló kőszikláit követve továbbmenni az úton, még akkor is, ha ezért támadnak minket, ha maradinak tartanak. Hinnünk kell a szabadság szeretetében, a keresztény értékrendben, a gyarapodás, a fejlődés képességében. Mi magyarok az a nemzet vagyunk, amely mindig képes volt kiállni Szent István öröksége mellett, és új várat építeni a romokra – fogalmazott Keller Erika elnök asszony.
A MECE klubvezetőjét arról kérdeztük, miért fontos a szentetornyai közösségnek, hogy saját, szűkebb köreiben is megünnepelje augusztus 20-át.
– Ezt a jeles napot szerte az országban ünneplik, és a tagjaink arra ösztönöztek minket, hogy nekünk is legyen egy saját rendezvényünk – mesélte Szverle István. – 85 fő vásárolt jegyet a vacsorára, a tagjaink mellett több külsős is jelentkezett. Rengeteg önkéntes kéz végezte az előkészületi munkát, és dolgozik most is. Minden mecés rendezvényt az összefogás jellemez, a segítőink nélkül ilyen színvonalas ünnepek nem is valósulhatnának meg. Magukra vállalják a takarítás, a főzés, a terítés feladatát, tegnap például egy órán keresztül hajtogatták a nemzeti színű szalvétákat. Ez óriási dolog, amit nem is tudunk megköszönni.
A programok Orosháza legnagyobb nemzeti lobogója alatt zajlottak, amely 16 méter hosszú és 2,1 méter széles. A délután során a közösségi ház udvarán felléptek a Harangos Néptáncegyüttes ifjú tagjai, zenéltek a kondorosi citerások, majd Fejes Sándor tangóharmonikás játszott a közönségnek. A műsor után vacsora, majd tombolahúzás következett, és a MECE rendezvényéből természetesen most sem maradhatott ki az önfeledt mulatás.
Fotók: OrosCafé
