Javarészt 10-11 éves fiúk örülhettek a „győzelemnek”, olyan gyerekek, akik az orosházi Máltai Játszótér életének szerves részét képezik. Egy nyertes pályázatnak köszönhetően életre szóló élményben lehetett részük, három napot tölthettek együtt társaikkal és a játszótér munkatársaival a Gyulai Városerdő mesés környezetében.
– Ezek a gyerekek mind, egytől egyig erősen kötődnek a játszótérhez – meséli Frankó Attila, az orosházi Máltai Játszótér vezetője, a tábor szervezője. – Hátrányos helyzetű gyerekekről beszélünk, akiknek ez a hely szinte már a második otthonukká, a közösség pedig a második családjukká vált. Azért szerveztük meg nekik ezt az ingyenes ottalvós tábort, hogy az ő nyári szünetükből se maradjon ki a kirándulás élménye.
A helyi máltaisok öt éve pályáztak először hasonló táboroztatásra, és azóta is minden évben sikerrel nyújtják be a szükséges papírokat. Közös pont volt az összes táborban, hogy mindegyik a Gyulai Városerdőben zajlott, és mindben olyan gyerekek vettek részt, akik érzelmileg is ragaszkodnak a játszótérhez.
– 2018-ban egy regionális pályázatnak köszönhetően húsz főnek tudtuk szebbé tenni a nyarát, 2019-ben egy nagyobb, központi máltais pályázat útján ötven gyereket vittünk el táborozni – folytatta a játszótér vezetője. – Abban az időben valósággal dübörgött a játszótéri élet, nagyobbak is jártak hozzánk a Kossuth technikumból és a Wesleyből. Ekkor nemcsak orosházi gyerekek jöttek velünk Gyulára, hanem a bajai máltais csoport küldöttei is, és jóval nagyobb létszámmal indultunk útnak. Érdekesség, hogy az említett táborban Groska Adrienn még önkéntes segítőként volt jelen, ma viszont már a játszótér munkatársaként vállalta a lebonyolítás nemes feladatát.
A vezető örömmel számolt be arról, hogy a játszótérre járó, ahhoz erősen kötődő gyerekek egy része fiatal felnőtté válva szívesen jelentkezik hozzájuk önkéntesnek. Idén a 13 táborozó gyerkőc mellett három, ép családmodellből érkező, tizenöt éves segítő vett részt a táborban.
Összesen 16 fő és három nap, az öt év alatt ez a legkisebb létszám, és ez a legrövidebb idő. Megemelkedtek a táborozás költségei, és az anyagi nehézségek gátakat szabtak. A küldetés lényegén és a jól bevált programlistán mindez mit sem változtatott.
– A Gyulai Városerdő teljesen ideális helyszín a céljaink eléréséhez, az erdei iskolában ugyanis nincs tévé, nincs számítógép, és ha kilépünk a kerítésen, nem vár ránk más, csak a természet – folytatta Frankó Attila. – Leírhatatlan az a miliő, együtt lehetünk az erdő állataival, és közelebbről megismerhetjük a jellegzetes növényvilágot is. Itt a gyerekek egyszerűen nem tudnak mást csinálni, csak együtt lenni, beszélgetni és tanulni.
Az augusztus 9-től 11-ig tartó táborban rengeteg közösségépítő játék várt a résztvevőkre. A szervezőtől megtudtuk, minden eddigi tábor elmaradhatatlan eleme volt az „angyalkás játék”, melynek lényege, hogy mindannyian kihúzták egy kalapból az egyik társuk nevét, akit aztán egész idő alatt ki kellett tüntetniük figyelmükkel, és el kellett halmozniuk kedves gesztusokkal. Sőt, még ajándékot is kellett készíteniük a kiválasztottjuknak, amit aztán az utolsó esti szalonnasütésen adtak oda.
– Mindez azért érdekes, mert ezek a – többségében – fiúk teljesen másfajta érzelmi neveléshez szoktak. Egész évben ott vannak a játszótér pályáján, szülő nélkül, vágyva a közösség befogadására. Ők azok, akikkel nekünk, máltaisoknak dolgunk van, nekik tudunk a legtöbbet adni, hisz náluk tátong a legnagyobb betöltendő űr. Mókás és megható látni, ahogy ezek a gyerekek próbálnak kedveskedni egymásnak. Ez a játék mindig jól sikerül, és később is érezzük a pozitív hatását.
Az idei tábor programjai között szerepelt kutyás bemutató, solymászat, íjászkodás és kincskeresés is, de nem maradt el a minden évben nagy sikert arató számháború és a focibajnokság sem.
– Ezekben nyakig benne vagyunk mi, felnőttek is – folytatta a játszótér vezetője. – Gyerekké válunk mellettük, és velük együtt játszunk. Ugyanígy vagyunk a bátorságpróbákkal is, kivisszük a csapatot éjszaka a sötét erdőbe, bemászunk a bokorba, és onnan ijesztgetjük őket, ők meg vissza minket. Ilyenkor derül ki, hogy mennyire vagányak – vagy inkább félősek – ezek a menő kamaszok.
A sok közös élmény és nevetés még jobban összekovácsolja az amúgy is jó közösséget. Persze ne gondoljuk azt, hogy a táboroztatók élete könnyű, és hogy angyalokkal van dolguk. De nem éri meg kihúzni a gyufát, mert aki packázni mer, az megtapasztalja, milyen érzés hajnali 6-kor kinn tornázni a hidegben. Sőt, a tábori részvétel év közben komoly fegyelmezőeszköz a játszótéren. Aki ugyanis a hétköznapokon nem viselkedik jól, az nem mehet nyáron Gyulára. Pedig ebből az élményből senki sem szeretne kimaradni.
Fotók: Orosházi Máltai Játszótér gyűjteménye
