A nyáron már lement egy turnus, július első hetében 266 kilométert tekertek a táborozók az öt nap alatt. Büszke is volt rájuk Tóth Sándor és Győri Szabolcs tanító, akik kerékpáros természetjáró táborukkal már harmadik éve tárják ki a világot az általános iskolás gyerekek előtt.
– A gyerekek bármilyen apróságnak képesek örülni, annak is, ha meglátnak egy teknősbékát, de akár annak is, ha ihatnak egy jóízűt valamelyik kék közkifolyóból – mesélte Tóth Sándor táborvezető. – Szerintem sajnos már-már társadalmi probléma, hogy a gyerekek zöme bezárkózik otthon a négy fal közé, és nem csinál mást, csak nyomkodja a telefont vagy a tabletet. Ez a tábor épp ebből zökkenti ki a gyerkőcöket, kicsaljuk őket a szobából, elvisszük világot látni, olyan helyekre, ahová lehet, másképp nem lenne lehetőségük eljutni.
– Már maga a kerékpározás is élmény, az pedig, hogy útközben megállunk felfedezni az élővilágot, megnézni a rovarokat, gyíkokat, halakat, még ad egy pluszt – folytatta Győri Szabolcs. – Ez már a hatodik turnusunk, igyekszünk évről-évre újítani, hogy azok számára is izgalmas legyen a tábor, akik az eddigi összesben részt vettek. Mert bizony ilyen is van, a keménymagot ráadásul lányok alkotják, akik ugyanúgy bírják ezeket távokat, mint bármelyik fiú.
Palotás Gergő, aki ezen a héten már a harmadik kerékpáros természetjáró tábort tapossa, azt mondja, szerintem nem megterhelő ennyit biciklizni. Sőt, inkább azt vallja, bringázás közben nagyon jól ki lehet kapcsolódni. Szeret kinn a természetben, a jó levegőn, őt megnyugtatja, ha tekerés közben nézheti a szép tájat.
Patel Brahm Uttamkumar inkább arra kíváncsi, hol vannak a fizikai korlátai. Ő a legnagyobb távot, a 70 kilométert várja, szeretné tudni, hogyan fogja bírni a strapát. Az első húsz kilométere után azt jósolja, teljesíthető lesz az a kihívás is, főleg így, hogy sok jó ismerőssel együtt teljesíti.
2021-ben, az első tábor megszervezésekor még „csak” 30-40 kilométereket tűztek ki a szervezők, ma már egy nap 50-60 kilométert is megtesznek. Pedig a táborozók között vannak egész kicsik is, az e heti turnus legfiatalabbja például csupán nyolcéves. De ahogyan azt a vezetők is mesélik, a gyerekek tele vannak energiával. Amint megpihentek és ettek pár falatot, már pattannak is a nyeregbe és indulnak tovább.
– Idén már a 70 kilométert is bevállaltuk, nem tűnt merészségnek a mezőhegyesi ménesbirtok kiszemelése sem – folytatta Tóth Sándor. – Hozzáteszem, szerencsénk is van, hiszen ezen a nyáron mind a kétszer nagyon jó időt fogtunk ki. A húsz gyerkőc pedig szuper csapatot alkot, akikkel nagyon jó együtt kerékpározni. Már az első napon – amikor Árpádhalom után Nagymágocsra, majd Székkutasra tekertünk át – felmértük a táborozók képességeit, megfigyeltük, mennyire ismerik és tartják be a KRESZ-szabályokat, és hogy milyen tempóval képesek haladni. A júliusi turnusban is mind nagyon ügyesek voltak, mint ahogy most is. Fegyelmezetten közlekednek, ami nagyon fontos, hisz olykor kénytelenek vagyunk forgalmas utakon haladni.
Kedden a gyerekek kérésére a csabaszabadi Suri Alpaka Farmra látogatott el a csapat, szerdán pedig egy hagyományőrző napon vesznek részt a táborozók Pusztaföldváron. Csütörtökön Mezőhegyes a kitűzött célpont, ahol a ménesbirtok megtekintése után lovaskocsikázás vár a gyerekekre, pénteken pedig a tervek szerint egy jó kis strandolással koronázzák meg a hetet. Tóth Sándor hozzátette, ezekben a gyerkőcökben hihetetlenül nagy a kíváncsiság és rengetek bennük az energia, így szinte bármilyen távot képesek teljesíteni és bármilyen célt el tudnak érni. Az már csak a szervezőkön múlik, mit mernek kitűzni eléjük.
Fotók: Somogyi Martin/OrosCafé
