Bagolyház. A faluban évtizedeken át csak így hívták. Valami nevet adni kellett neki, mert hát mégiscsak különleges volt ez a sok kockaház között. Az viszont nehezen volt elképzelhető, hogy Jóska bácsi és Piroska néni, no meg a négy- ötéves gyerekek úgy emlegessék egymás közt, „tudod, a Makovecz Imre által tervezett ház.” Pedig tényleg az építészóriás egyik remekműve a gádorosi családi ház, amely – mondhatni – a véletlennek köszönhetően született meg.
– Fogalmam sem volt róla, hogy kit kérek fel a családi házunk megtervezésére, pedig Makovecz Imre már akkor Ybl-díjas építész volt – mesélte Kovács Jánosné, a ház egyik tulajdonosa. – Ha tudom, valószínűleg nem is merem megkeresni, úgyhogy ez áldás az isteni gondviselésnek is köszönhető. 1979-ben egy nap nézegettem a Lakáskultúrát, mikor is nagyon megtetszett az egyik általa megálmodott ingatlan – Fóth Ernő festőművész családi háza volt ez –, úgyhogy fogtam magam, és írtam neki egy levelet, hogy lenne-e kedve, ideje megtervezni a miénket is. A válasz rövid volt, valahogy így szólt: „A munkát vállalom. Várom Önöket Budapesten.”
Kovács Jánosné azt mondta, Makovecz Imre személyében egy szerfelett dolgos, mérhetetlenül precíz és munkájára rettentően igényes embert ismertek meg, aki ismertségének ellenére mindig nagyon szerényen beszélt és viselkedett.
– Csodálatos, egyszerű ember volt, akit nagyon megszerettünk. Hálásak voltunk neki, hogy elvállalta a tervezést még így is, hogy mi csak egy ismeretlen, gazdálkodó, falusi család voltunk – folytatta Kovács Jánosné Ilonka. – Hiába volt már akkor is elismert művész, kevés pénzt kért a munkáért. Az volt a vágyunk a férjemmel, hogy egy jól használható, mégis különösen szép házunk legyen. Ő a terve által megadta ezt nekünk. Az építési munkálatokat a férjem és egy helyi kőműves végezte, ami nem volt egyszerű feladat, őszintén szólva, nem is könnyen találunk rá embert. Makovecz Imre ötször jött le Pestről Gádorosra, hogy segítsen, mert azért nekünk, falusi embereknek ez igazán feladta a leckét. Míg a férjemék rakták a falat, én festettem, közös munka volt ez nekünk, fiatal házasoknak.
– Az orosháziak számára talán érdekes lehet, hogy a ház ablakait Németh Béla asztalosmester készítette. Sőt, azt is megemlíteném, hogy a házban található két portré, az egyik a legkisebb fiamról, a másik pedig rólam készült, amelyeket pedig az orosházi származású Kossuth-díjas festőművész, Csáki-Maronyák József alkotott. Ezekre is büszkék vagyunk – tette hozzá.
Ilonka néni úgy véli, házuk ma már nem tűnik ki annyira a sorból, de 1980-ban még igencsak megbámulták az emberek.
– Az építkezés ideje alatt mindennek nézték, csak családi háznak nem – folytatta. – Első év végén a földszinti oszlopokig jutottunk, úgyhogy télire tettünk rá egy fóliaborítást, akkor azt mondták, itt valami hajó készül. Amikor az lekerült, és folytatódott a munka, a különleges forma miatt azt hitték, kápolna épül az udvarunkban. Nem vicc, akkora érdességnek számított ez az 1980-as évek elején, hogy volt, aki elesett a biciklivel a ház előtt, annyira bámult befelé.
– Mára már viszont teljesen az utca részévé vált, és az itt élők megszokták. Régebben azért érkeztek felénk olyan jellegű visszajelzések, hogy nagyravágyásból, nagyzolásból építettünk ilyen házat, de azóta már elfogadták az emberek. Szerintem ennyit mindenkinek tennie kellene a maga örömére. Nem muszáj mindenbe besimulnunk. Mi akkor úgy éreztük, számunkra egy ilyen ház lesz igazán otthonos – mesélte.
A Nagy utcai családi ház mintegy 120 négyzetméteres, Kovács Jánosné azt mondja, általában kívülről többnek becsülik, de belül nem olyan tágas, mint amit a látszat sugall. A nappalival egybeépített – de a szinteltolás miatt mégis kicsit különálló – ebédlő mellett egy konyha, két fürdőszoba és öt kicsiny szoba található benne. Emellett persze több apró tároló helyiséget is felfedezhetünk a házban.
– Imre bátyánk megkérdezte, hány gyermeket szeretnénk, ez alapján készítette el a terveket. Két tervrajzzal állt elő, egy négyszögletessel, és a végül kiválasztott nyolcszögletűvel. Mindkettő nagyon makoveczes volt. Három gyereket mondtunk, be is tartottuk, azért lett öt szoba a házban, hogy a gyerekek mellett nekünk is legyen külön hálónk, és hogy alkalomadtán a vendégeket is el tudjuk szállásolni. Nagyon okosan osztotta el a helyiségeket, praktikusan, szépen alakította a házat. Szeretem a sok-sok különleges formájú ablakot, ami azért jócskán adna esélyt a ház felmelegedésére, de az ő javaslataira lombhullató fákat ültettünk az épület elé. Ezt a tanácsot is megfogadtuk, hiszen tudtuk, nála jobban senki sem ért ehhez, és mert biztosak voltak abban, hogy jót akar nekünk. Ilyen ember volt ő – mesélte Kovács Jánosné, aki férjével együtt évtizedeken át tartotta a kapcsolatot a Kossuth-, Ybl Miklós-, Szent István- és Prima Primissima-díjas építésszel.
A Nagy utcai családi ház mellett Kovács János és Jánosné tányér-, valamint macskagyűjteménye is a Gádorosi Települési Értéktár részévé vált. Az előbbiből 1500, az utóbbiból közel 500 díszeleg a Makovecz Imre által tervezett családi házban.
Fotók: Horváth Bence
