Az idei évre több kirándulást terveztek, amelyekhez a Nemzeti Együttműködési Alap pályázatán kértek és kaptak támogatást a nyugdíjas pedagógusok. Különösen nagy várakozás övezte a nagyváradi utat.
Több mint ötvenen jelentkeztek, de végül negyvennyolcan indultak útnak 2023. június 21-én, éppen a Szent László Napok időszakában (június 19-25.). Ez azért is különleges, mert Nagyváradot Szent László városaként szokták emlegetni. Igaz, gyakran Ady, illetve a szecesszió városának is mondják. Mindhárom tényező komoly turisztikai vonzerőt jelent.
A 183 ezer lakosú város több részre tagolódik a múltbeli emlékek és a lakosság eredete alapján. Váralja területén található maga a vár, amelynek története a 11. századra nyúlik vissza. Eredetileg a Szent László által alapított monostor és püspökség védelmére építették, majd évszázadokon át folyamatosan fejlesztették, erősítették. A török korban végvárként működött. Szent Lászlót és több királyunkat, királynénkat itt temették el.
– A vár udvarán látható Szent László király sírja, amelynél koszorút helyeztünk el. A várfalakon belül épült meg a fejedelmi palota, az erdélyi fejedelmek egyik fontos központja. Idegenvezetőnk a várat feltáró régészek egyike volt, így sok érdekességet megtudtunk. Az egykori várárok területét feltöltötték, csak egy kis tavacska maradt meg belőle. A gyönyörű tavirózsákat, a levelükön ülő békákat, a levelek között megbújó teknősbékát nagy lelkesedéssel fotóztuk. A vár után Erdély és Románia legnagyobb barokk székesegyházát, a Szent László székesegyházat és a püspöki palotát látogattuk meg. Mindkettő a 18. században épült. Második koszorúnkat a templom előtt álló Szent László szobornál helyeztük el. Ez némi izgalmat jelentett, mert tüskés bokor veszi körül. Óvatosan kellett fellépkedni a koszorúk övezte korlátig, majd vissza. Szerencsére sérülés nélkül megúsztuk a kalandot, és örömünkben készítettünk egy csoportképet a szoborral és a templommal a háttérben – meséli a csoport vezetője, Makuláné Gulicska Valéria.
Ekkor már nehezen viselték a nagy hőséget, de egy kicsit felüdülhettek a hatalmas, mintegy 6000 négyzetméteres püspöki palota hűvös termeiben. Értékes gyűjteménye, kincsei közül lovagkirályunk ereklyetartójának másolatára voltak leginkább kíváncsiak. Az aranyozott ezüst ereklyetartó a palota legértékesebb darabja. Megnézték a püspökökről, főpapokról készült festményeket, az egyházi kegytárgyakat, ötvösmunkákat, a gazdagon hímzett papi öltözeteket is, valamint Ferenc József és Erzsébet királyné váradi lakosztályát. Innen busszal mentek a forgalmas belvárosba, hogy megnézzék a legszebb épületeket és a főteret.
– Nevezetesek a város zsinagógái is. Mi a Sebes-Körös partján épült neológ zsinagógát néztük meg, ami ma kulturális centrum. Hatalmas belső tere, csillagos kupolája, öntött vas oszlopai különleges élményt jelentettek. A főtérre a Fekete Sas Palota passzázsán keresztül jutottunk el. Három bejáratával, üvegtetős szerkezetével Erdély legreprezentatívabb szecessziós műemléke. Belső folyosóján üzletek, vendéglátóipari egységek működnek. Kilépve a Szent László térre elvakított minket a világos burkolókövezetről visszaverődő fény, és a hőség is szinte elviselhetetlen volt. A teret övező épületek látványa azonban kárpótolt minket – sorolja tovább Valika.
– Utunk a neoreneszánsz Városháza előtt vezetett tovább, amelynek 50 méter magas tornyából állítólag csodálatos a város képe, de a sok lépcső megmászására nem vállalkoztunk. A Sebes- Körös hídján keresztül az Olaszi városrészbe sétáltunk. Itt van a görög oszlopokkal, timpanonnal, allegorikus szobrokkal büszkélkedő Szigligeti Színház. A melegtől és a sok sétától fáradtan érkeztünk meg a Holnap antológia alapítóinak bronzból készült szoborcsoportjához. Ady Endre, Emőd Tamás, Dutka Ákos és Juhász Gyula alakját egy asztalnál helyezte el az alkotó. Félórás szabadprogram következett, ki-ki kedvére fagylaltozhatott, kávézhatott, sörözhetett, vagy vásárolhatott az ajándékboltokban. Kis séta után beülhettünk a buszunkba, és indulhattunk haza. Nehéz és fárasztó program volt, de a 65-től 85 évesekig mindenki kitartott. Egy meleg nyári napba ennyi fért bele – zárja a beszámolót Makuláné Gulicska Valéria.
(Fotók: Nyugdíjas Pedagógusok Egyesülete)
