„Sajnos nagyon sokszor nem volt vér. Hiába adtuk le az igényt, visszajött a véradóból, hogy nincs. Tudtuk, ha nem kap még aznap trombocitát, el is vérezhet. Volt, hogy utolsó lehetőségként gépi trombocitát adtak neki, de az csak annyira volt elég, hogy másnapig szinten tartsa. Ennyin múlhat egy élet.”
Ezek Ákos édesanyja, Nagy Krisztina Margaréta szavai, aki fiával együtt tényleg megtapasztalta: a véradás életet ment. A leukémiával küzdő kisfiút az egész város ismeri már, Orosháza apraja és nagyja gyűjtötte számára a kupakokat, és próbált segíteni a maga módján. Június 14-én, a Véradók Világnapján az ő történetükkel hívjuk fel a figyelmet a véradás fontosságára.
– Ákos számára az aktív kemoterápiás kezelés alatt vált szükségessé a folyamatos vérpótlás, a Szegedi Gyermekklinika Onko-Hematológia osztályán éltük át ezt az időszakot – mesélte Nagy Krisztina Margaréta. – Mivel vérképző szervi daganata volt, a reggeli vérvételi eredménye nagyon sokszor mutatott vérszegénységet. A hemoglobin szintje mellett a trombocita szintje is többször leesett, pótláskor mindkettőt a vérből nyerik ki, az utóbbi a véralvadásért felel. A normál érték 180-300 közötti, neki nem egyszer 10 körüli vagy az alatti volt, és ilyenkor spontán vérezni kezdett. Még csak fizikai megerőltetés sem kellett hozzá, egyszerűen éjszaka, alvás közben folyt a vér az orrából. Meg sem tudom számolni, hányszor kellett nála trombocitát és vért pótolni.
– Volt olyan hét, amikor minden nap, és volt olyan nap, amikor trombocitát és hemoglobint is kapott. És sajnos többször előfordult, hogy nem volt vér, így csak vártunk, vártunk a csodásra. Abban bíztunk, ha Csongrád-Csanád megyében nincs, hátha Békésből tudnak küldeni.
Nem volt könnyű a helyzet, hisz Ákosnak viszonylag ritka a vértípusa. 0+-ként csak 0+ adhat neki vért, épp ezért többször is szervezett számára a Békés Megyei Vöröskereszt irányított véradást.
– Rendkívül kedvesek voltak, és ha a környező falvakban adott le valaki 0+ vért, azt is azonnal átirányították hozzánk Szegedre – folytatta az édesanya. – Rengeteg segítséget kaptunk, amelyért nem tudunk elégszer köszönetet mondani. Hálásak vagyunk Ákos tanító nénijének, Korponai Tündének is, aki 0+-ként többször adott vért a kisfiunknak. És természetesen arra a sok-sok emberre is nagy-nagy szeretettel gondolunk, akik szintén a vérüket adták Ákosnak, és akiket nem tudunk név szerint megemlíteni, hisz a véradások alapvetően anonim folynak.
A véradással életeket menthetünk. Egy véradással nem egyet, hanem hármat.
– A gond az, hogy a leadott vért nem tudják hosszú ideig tárolni, épp ezért folyamatosan szükség van a véradókra, különben nincs utánpótlás – emelte ki Krisztina. – Minden vér, minden vértípus aranyat ér, épp ezért fontos, hogy akinek az egészsége engedi, menjen és adjon vért! Sajnos autoimmun betegségem miatt én ezt nem tehetem meg, de a férjem, Tibi már körülbelül harmincszor tartotta a karját. A katonaság alatt vált véradóvá, akkor tapasztalta meg először, milyen jó érzés adni, segíteni. Fontos, hogy az első élmény pozitív legyen, még jobb, ha fiatalon tapasztalja meg ezt az ember. Öröm látni, hogy a Táncsics gimnáziumban, ahol tanítok, minden évben van a végzősök között tíz-tizenkét új véradó. Az lenne az igazi eredmény, ha ők is folyamatos véradókká válnának.
Krisztina, igaz, vért nem adhat, de igyekszik minden fórumon hirdetni a véradások időpontjait. Emellett a közelmúltban meghívta őt a Magyar Vöröskereszt Békés Megyei Szervezete a véradók napja alkalmából szervezett ünnepélyes díjátadójára, ahol csodás énekhangjával emelte az esemény színvonalát.
Ákos jól van. Hetente két-három nap az iskolában tanul a társai között, sőt, a múlt heti osztálykiránduláson is részt tudott venni. Köszönhető ez az elmúlt év kimondhatatlanul sok kezelésének, több műtétnek, a mai napig tartó gyógyszeres terápiának, és nem utolsósorban a véradóknak. Az édesanyja hozzátette, nemcsak vérünkkel menthetünk életet.
– Egy éve, amikor Ákos a kórházban feküdt, és felmerült a csontvelő-transzplantáció esélye, még a műtét lett volna az egyetlen megoldás – folytatta. – Most viszont, 2023-ban már operáció és fúrás nélkül adhatunk csontvelőt. Nem kell más hozzá, csupán egy injekció, ami a csontvelőből kihozza a vérkeringésbe az őssejtjeinket, majd két véna megszúrása, hogy az őssejteket egy gép segítségével ki tudják gyűjteni az ereinkből. Ma már erre is van mód, és szükség is, hisz sokan várnak a segítségre.
Fotók: Horváth Bence
