Volt hogy enni, és járni sem tudott Ákos, akinél T-sejtes akut limfoblasztos leukémiát állapítottak meg. Továbbra is gyógyszert kap ugyan, de édesanyja elmondta, mára szinte ugyanúgy szalad fel a lépcsőn, mint a betegség előtt, valamint úgy tűnt, Ákosra jó hatással van a közösség is, így a hét elején néhány órára ismét visszaült az iskolapadba.
Kedden volt az első nap, amikor Ákos ismét visszament az osztályába. Édesanyja, Nagy Krisztina Margaréta elmondta, akkor még csak az első két órára ment, hogy megnézzék bírja-e ugyanúgy a 45 perces tanórát, mint a társai.
– Annyira szeretett volna menni, hiányoztak neki a többiek. Mikor már tudta, hogy visszamehet az iskolába annyira izgult, hogy nem is bírt elaludni este. Nagyon várta – mondta Nagy Krisztina – Kedd este aztán beszéltünk az osztályfőnökével Korponai Tündével, aki elmesélte, hogy nagyon jól bírta a napot és még maradt is volna, így csütörtökön már három órát is bent maradt, pénteken pedig négy tanórára pakolok neki. Azonban ha azt látják, hogy elfárad, akkor bemegyünk érte – tette hozzá.
Ákos még kétféle gyógyszert kap, valamint május 2-án lesz az utolsó lumbálása. Amennyiben az jól sikerül, akkor időpontot egyeztetnek a sebészekkel, és nyáron kivehetik a portot is a szíve mellől, így Ákos szeptembertől ismét normálisan járhat iskolába.
– Októberben lesz a két éves csontvelő mintavétel, és amennyiben negatív, akkor leépítik a gyógyszert is és csak ellenőrzésekre kell járnia. Tehát még van egy félév, de ez lesz a könnyebb az első 13 hónaphoz képest, ami kőkemény volt. Akkor jöttem rá, hogy az én példaképem a saját gyermekem. Olyan erős és makacs ember, hogy ráver a felnőttekre is. Persze nagy köszönettel tartozunk az iskolának, a pedagógusoknak és az osztálytársainak is, akik azt is megértették, ha éppen nincs jól és nem tud beszélni velük, vagy játszani. Balázs az egyetlen olyan barátja, akinek megengedtük, hogy néha átjöjjön pár órára, mert láttuk, ha a lelke gyógyul, akkor a teste is. Ezek után mindig olyan jó vérképe volt, hogy mindenki csodálkozott – mesélte az édesanya.
Az osztálytársai folyamatosan küldték a rajzokat Ákosnak. Volt, hogy egy héten ötven képet kapott tőlük. Az iskolai pletykákból sem maradt ki, mindig tudta, hogy ki kapott jó vagy rossz jegyet és, hogy ki kibe szerelmes éppen. Mindig ragaszkodott az osztályához és az osztályfőnökéhez, így mindenki boldogan köszöntötte őt újra az iskolában.
