Folytatjuk: a gyermek csak görgeti maga előtt a hólabdát, amire egyre több és több gond tapad

„Vannak olyan problémák, elakadások, amelyek kisgyermekkorban még remekül orvosolhatók, később viszont már nem kezelhetők.” – ezzel a gondolattal indítottuk korábbi, Szemenyeiné Farkas Szilvia gyógypedagógussal folytatott beszélgetésünket. Akkor – többek közt – azt tudtuk meg, hová fordulhatunk, ha észleljük gyermekünkön az árulkodó jeleket, ez alkalommal pedig a szakember arra a kérdésre ad nekünk választ, konkrétan mik azok az jelek a mozgásfejlődés tekintetében, amelyekre figyelnünk kell.

– Minden mozgásfejlődési fázisnak megvan a maga ideje – kezdi Szilvia. – Kisebb időbeli eltérések még elfogadhatók, de azért ez a „tól-ig” határ túlzottan nem tolható ki. A babák esetén a fázisok néhány hét, esetleg hónap után követi egymást, így a szülőknek fontos tisztában lenniük azzal, hogyan is néz ki a megfelelő ütemű fejlődés.

Meg kell említeni, hogy ezek a határok az elmúlt években kijjebb tolódtak. A gyógypedagógus felvázolta a mozgásfejlődési szakaszokat, hozzátéve, melyiket milyen életkorban kell tudnia a babának.

– Egy hónapos koráig a babának át kell tudnia fordítani a fejét balról jobbra és jobbról balra háton és hason fekve is. Két hónapos korára hason fekve fel kell tudnia emelnie a fejét. Három hónapos korban már képesnek kell lennie arra, hogy hason fekve, a karján támaszkodva öt-tíz percen át emelgesse és forgassa a fejét. Öt hónapos korára az oldalára kell tudjon fordulni jobbra is, balra is, fél éves korára pedig forognia kell hasról hátra és vissza. Láthatjuk, hogy a fejlődés hihetetlenül gyors ütemben zajlik, egy egészséges kisbaba szinte minden héten produkál valami újat.

– Ehhez viszont szüksége van motivációra is, amit a kütyükkel – lásd televízió, telefon – elveszünk tőle. Ha a figyelmét ezek kötik le, akkor nem fogja elég valós inger érni, nem fog annyit mozogni, és így nem érik majd megfelelően az idegrendszere sem.

Nemrégiben még egy kisbaba számára az volt a játék, ha a saját lábát a szájába vette, ha hintáztatta magát a hordozóban fekve, vagy ha próbálta elérni a feléje függesztett kedves kis figurákat. Mindegyik tevékenység közben a mozgás állt a középpontban. Így tapasztalt, így ismerte meg saját testének határait, a környezetében lévő tárgyakat, anyagokat, és így fejlődött. Ha viszont folyton digitális eszközökkel „szórakoztatjuk”, megfosztjuk természetes kíváncsiságától, pedig az szükséges lenne ahhoz, hogy minél többet és minél sokrétűbben mozogjon.

– Nyolc hónapos korára egy egészséges baba kúszik, legkésőbb kilenc hónaposan már mászik, ugyanekkor önállóan fel is ül, tíz hónaposan pedig már kapaszkodva áll – folytatta a gyógypedagógus. – De ehhez kell az, hogy a szülő ne tegyen mindig mindent elé, és ne próbálja meg – még szeretetből sem – folyamatosan megkönnyíteni a kicsi életét. A mai gyerekek szinte mindent készen kapnak, nem élik át az érzést, hogy az eredményért tenni kell. Pedig úgy elérni valamit, hogy küzdöttünk érte, sokkal nagyobb élmény. A szülőknek is be kell látniuk, hogy a kisbabák teljes kiszolgálása nem vezet jóra.

A kapaszkodva állás határa a tizenegyedik hónap vége, a kapaszkodva lépegetésé a tizennegyedik hónap, egy tizenöt hónapos babának pedig már önállóan kell tudnia járni.

– Amelyik kisbaba nem mozog, annak nem fejlődik megfelelő ütemben az idegrendszere. A csecsemő- és kisgyermekkori mozgásélmények révén épülnek ki a gyerekek agyában azok az idegpályák, amelyek a későbbiekben a bonyolultabb agyi működésekért felelnek – hangsúlyozta ismét Szilvia. – Ez azt jelenti, hogy amit másfél éves kor előtt elmulasztunk, annak hatása később megmutatkozik az iskolai teljesítményen. Ott lesz a tanulási nehézség, a koncentrációhiány, a figyelem- és magatartászavar, a diszlexia, a diszgráfia, a diszkalkulia. A gyerekeknek a megfelelő időben kell megkapniuk a különféle ingereket a környezetükből, ezek a hiányok később már nem pótolhatók. De a tévé és a telefon nem olyan inger, ami segítené az idegrendszer fejlődését.

Szemenyeiné Farkas Szilvia azt javasolja, aki a fent felsorolt mozgásfejlődési fázisok tekintetében gyermekénél lemaradást tapasztal, forduljon a védőnőhöz! Ő majd továbbirányítja a megfelelő helyre. Ne a Google legyen a támaszunk, hanem az ingyenesen, helyben rendelkezésünkre álló szakemberek.

– Élni kell a lehetőséggel, és nem szabad szégyellni segítséget kérni! Inkább menjünk el egy vizsgálatra feleslegesen, mint hogy három év múlva fogjuk a fejünket, és folyton folyvást azt kérdezzük magunktól: „miért nem tettem valamit?” A rendszeres fejlesztéssel ezek a gyerekek iskoláskorra felzárkóztathatók, de ehhez a szülőknek időben lépniük kell! Azt látom, hogy hatalmas különbségek vannak az iskolába készülő gyerekek között, van, aki nagyon keveset hoz magával „a kis tarisznyájában”. Az óvónők persze igyekszenek azt telepakolni, de akinek üres, annak nagyon nehéz…És ha rosszul megy majd a tanulás, ha nincs az iskolában sikerélmény, akkor előjönnek a pszichés tünetek is, úgy mint a szorongás.

– Ez egy hólabda, amit a gyerek csak görget és görget maga előtt, és egyre több gond tapad majd rá. Magától ez nem oldódik meg, addig fog nőni, amíg nem foglalkozunk vele.

– Higgyünk az anyai megérzésünknek, addig menjünk, amíg szavaink értő, megértő fülekre nem találnak! Mert a mozgás ráadásul a beszédre is hat. A megkésett beszédfejlődés hátterében mozgásfejlődési zavar is állhat.

De erről már a következő részben olvashatnak.

Fotók: Horváth Bence