Egy anyának a saját gyermeke a legszebb, a legokosabb, és ez így is van rendjén. Épp ezért olyan nehéz beismerni – akkor is, ha már felismertük –, hogy valami nincs rendben. Pedig elérhető a szakértő, támogató segítség itt helyben, ingyenesen. Vannak olyan problémák, elakadások, amelyek kisgyermekkorban még remekül orvosolhatók, később viszont már nem kezelhetők. Ezek kialakulásának okairól Szemenyeiné Farkas Szilvia gyógypedagógussal beszélgettünk.
– Ma egy városi gyerek sokkal kevesebbet mozog, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt, így az idegrendszere kevesebb mozgásos és egyensúlyi ingert kap. Talán ez lehet a legfőbb oka annak, hogy napjainkban ennyire sok tanulási-, beszédfejlődési- és mozgászavart diagnosztizálnak – kezdte a gyógypedagógus. – Neurológiai kutatások bizonyítják, hogy a csecsemő- és kisgyermekkori mozgásélmények révén épülnek ki a gyerekek agyában azok az idegpályák, amelyek a későbbiekben a bonyolultabb agyi működésekért felelnek.
Mit jelent ez? Egyszerűen azt, hogy az a gyermek, aki nem mozog eleget, a későbbiek során a tanulás területén is nehézségekbe ütközhet majd. A mozgás – akár hintázás, mászókázás, árokugrás – hatással van az agy fejlődésére. A nagymozgásos játékok segítik a beszédindulást és a logikus gondolkodás fejlődését is.
– A szülők nagy része igyekszik minél inkább leegyszerűsíteni gyermeke életét, gondoljunk akár a tépőzáras cipők elterjedésére – folytatta Szemenyeiné Farkas Szilvia. – Ma már nem kell megtanulnia egy nagycsoportosnak cipőt kötni, sőt, gyakran az iskolások sem tudják, hogyan kell végrehajtani ezt a műveletet. A szülők szeretnének minél több mindent megadni, és nem gondolnak arra, hogy mennyi mindent vesznek el ezáltal. Egy gyerek ma nem lehet koszos, nem szaladgálhat mezítláb, helyette sokan azt tartják ideálisnak, ha a gyerek benn a szobában, csendben, egyedül, egy helyben maradva nézi a mesét. Kell a mese, de nem így, nem ilyen formában! Egy kisgyermeknek az élő mesére van szüksége, amelyet a családja mesél neki. Ez segít fókuszban tartani a figyelmét, fejleszti a kreativitását, szárnyalni engedi a fantáziáját. A hallott meséből csak annyit fogad be, amennyi az ő érettségi szintjének megfelelő, és amennyit még fel tud dolgozni. Emellett közben érzi a szülő gondoskodó jelenlétét, és nem mellesleg kérdezni is tud, ha szükségét érzi.
A gyógypedagógus véleménye szerint rossz irányba halad a társadalom e téren, a – minden rossz szándéktól mentes – helytelen szülői magatartás olyan sérüléseket, lemaradásokat eredményez, amelyek később, iskoláskorban már nem, vagy csak nagyon nehezen korrigálhatók.
Kisgyermekkorban viszont még van esély kiküszöbölni az ejtett hibákat! Két dolgot tehet a szülő:
– Először is próbáljon meg minél több lehetőséget adni a gyerekének a mozgásra, az egyensúlyozásra. Hagyja, hogy gyermeke érintkezzen a természettel, szó szerint, hisz a bőrön keresztül érkezett ingerek is elengedhetetlenül fontosak az idegrendszer megfelelő éréséhez. Engedje, hogy érezze mezítelen talpán a földet, a füvet, a kavicsot, és hogy kezével gyúrja a sár- és homokgolyót! Másodszor figyeljen a jelekre és a megérzéseire! Ha úgy érzi a szíve mélyén, valami nincs rendben gyermeke fejlődését tekintve, forduljon a védőnőhöz, aki szükség esetén továbbirányítja a nevelési tanácsadóhoz, ahol szakemberek segítenek a diagnosztizálásban, majd a megfelelő fejlesztő terápia kiválasztásában.
Arról, milyen jelekre érdemes odafigyelni csecsemő és kisgyermekkorban, azaz az első hat évben, a következő cikkünkben olvashat.
Mert a gyermek olyan, mint egy kis virág. Minden a magnál kezdődik. Ha azt tápláló földbe, napfényes helyre teszik, nap mint nap öntözik és gondozzák, akkor gyönyörű szirmokat bont majd. De ehhez szükség van egy gondoskodó kézre.
Kiemelt kép: Horváth Bence
