Amint táncra perdültek a hölgyek és urak, azonnal hatalmas mosoly ült ki az arcukra. Ez a kijelentés tényleg, szinte kivétel nélkül mindenkire igaz volt, a tánc varázsa őket és a közönséget is rabul ejtette. Telnek az évek, záróbálok jönnek és mennek, de Antali Zoltán Príma-díjas táncpedagógus mindig képes megújulni felnőtt tánciskolásainak gáláin. Így volt ez a negyvenediken is.
Ismét a Székács Evangélikus Iskola díszterme adott otthont a felnőtt tánciskolások báljának. Huszonhárom éve működik már Antali Zoltán tánciskolája, huszonegy éve ezen a helyszínen zajlik a bál. Az április 22-ei rendezvény megnyitója előtt a Békés megye Príma-díjjal kitüntetett táncpedagógussal beszélgettünk.
– A társastánc sosem megy ki a divatból, sőt, újabban egyre többen jelentkeznek a kezdő táncórákra. A húsz év alattiakat és hatvan felettieket egyaránt megtaláljuk a tanfolyamokon. A lényeget minden korosztály képes megragadni, ez a mozgás mellett a harmonikus együttlét, a jó társaság, a valahová tartozás érzése. A tánc a legnemesebb emberi kapcsolat, amely barátságokat teremt és közösségeket formál. Nem beszélve arról az élményről, amelyet a záróbálok adnak, amikor egy ilyen szép díszteremben, alkalomhoz illő öltözetben a táncosok megmutathatják a nagyközönségnek tudásukat – fogalmazott Antali Zoltán.
Minden csoport színes, látványos műsorszámokkal készült. A bemutatón láthattunk bécsi és angol keringőt, rumbát, tangót, jive-ot, swinget, bachatát, valamint blues, samba és mambó koreográfiát is. Az első tánckoreográfiában maga Antali Zoltán is részt vett.
A műsor előtt Jakóné Varga Erika tánctanítvány, a GYSZC Kossuth Technikum tanára nyitotta meg a negyvenedik záróbált, kezdve Nietzsche szavaival: „Minden olyan napot elveszettnek kell tekintenünk, amelyen nem táncoltunk legalább egyszer.”
– Amikor Zoltán felkért, gondolkoztam, mivel is nyithatnám meg ezt a jubileumi bált. Idézzem fel az elmúlt évek történéseit? Jó, de erre elegendő egy szó: táncoltunk. Beszéljek az elmúlt bálokról? Hisz ott is csak táncoltunk. Így inkább arra a kérdésre kerestem a választ, mi felnőttek, miért akarunk táncolni. Íme a válaszaim: Mert a táncot bármilyen korban el lehet kezdeni, a férjemmel 18 éve tettük ezt. Mert a tánc fejleszti az együttműködési és alkalmazkodóképességet, toleráns magatartásra ösztönöz, ezzel jót tesz a párkapcsolatoknak. Mert a tánc gyorsan tanulható, növeli az önbizalmat és magabiztosságot, sikerélményt nyújt. A tánc javítja a hangulatunkat, az egészségre és a szépségre is hatással van. Nem mellesleg a tánc alakformáló, sok kalóriát elégetünk, és az összes izmot átmozgatjuk általa. Igaz, táncosok? Ez látszik is rajtunk – jegyezte meg Jakóné Varga Erika mosolyt fakasztva.
Kíváncsiak voltunk arra, ki miért tart ki évek, évtizedek óta a társastánc és Antali Zoltán mellett
Gulicska Valéria a nagy nevetésekben, az együttes izgulásban és az egymásra figyelésben látja a legnagyobb kincset. Ő tíz éve tagja a csoportnak. Tóth Linda és férje, Kovács Péter 13 éve tanulnak táncolni a Príma-díjas táncpedagógus szárnyai alatt.
– Rengeteg táncnemet ismerünk már, szerintem látható is rajtunk a fejlődés – kezdte Linda. – Az esküvőnkön is próbálkoztunk már konkrét lépésekkel – akkor két éve tanultunk táncolni –, de ott még azért voltak botladozások. Most már sokkal magabiztosabbak vagyunk, és amikor csak lehetőség nyílik rá, megmutatjuk, mit tudunk.
– A bálokban azt látjuk, sok ember nem igazán tudja, hogyan kell zenére jól mozogni – vette át a szót Péter. – Pedig nagyon jó érzés jól táncolni, mi is örömmel kamatoztatjuk a megszerzett tudást. Abban, hogy 25. alkalommal is itt vagyunk a záróbálon, rettentően fontos szerepe van Antali Zoltánnak. Az ő személyiségének köszönhetően működik ez a csapat, ő az, aki egybekovácsol minket. Köszönjük neki, hogy már több mint 50 éve itt van a városnak, a városért. Közösségünk üde színfoltja ő. Reméljük, még sokáig oktatja a fiatal és szenior korosztály tagjait.
Szebbnél szebb öltözékben, lelkesen, mosolyogva táncoltak a csoportok. Személyes kedvencem a 2000 óta táncoló szeniorok bécsi keringője volt, akik korukat meghazudtolva vittek hatalmas energiát és lendületet a színre. Öröm volt nézni őket. Akkora íveket jártak be a párok, olyan kecsesek voltak a hölgyek libbenő, gyönyörű ruháikban és olyan elegánsak a férfiak jól vasalt frakkjaikban, hogy az ember szinte egy filmben érezte magát.
Antali Zoltán szeretettel invitál mindenkit szeptemberben induló kezdő csoportjába. Érdemes megfontolni, mert ahogyan az a záróbál meghívóján is állt: „A tánc örömforrás, olyan terápia, amely nemcsak fizikai erőnlétet ad, hanem megtanít figyelni egymásra, értékelni az összetartozást.”
Fotók: Horváth Bence
