Varázslatos tájképei sokakat elbűvöltek, kevesen tudják úgy visszaadni a víztükör szikrázó játékát, mint ahogyan azt ő tette. Ecsetével olyan tájakra juttatta a lelkeket, amelyek valóságosak, mégis mindig megbújt valami mesebeli ezekben a festményekben. Tragikus hirtelenséggel távozott közülünk, az utolsó napig alkotott. Festőállványán félbehagyott munkája most is várja, hogy beteljesíthesse küldetését, és elrepítse szemlélőjét egy szebb világba.
Csík Ferenc a maga mestere volt. Az 1947-ben született alkotó életének mindig része volt a képzőművészet, és bár volt harminc év, amikor egyáltalán nem festett, akkor is megtalálta módját az önkifejezésnek, fafaragásai által terítette lelkét a nagyvilág elé. Aztán egy napon, amikor már nyugdíjas éveit töltötte, Szilasi-Horváth Tibor felkérte, hogy több évtizeddel korábban vászonra vitt festményeit állítsa ki ő is a kultúrházban rendezett tárlaton. Egyre inkább érett benne az elhatározás, hogy újra a színekkel fejezze ki magát, a valódi fordulópontot végül az hozta el, amikor lánya egy nap beállított hozzá egy állvánnyal, egy palettával és néhány festővászonnal.
És akkor elindult valami, ami több mint tíz éven át tartott. Rengeteg csodás alkotás született ebben az időszakban, Csík Ferenc művei bejárták a vidéket, Orosháza mellett számos Békés és Csongrád vármegyei településen állított ki. 2013-ban Horváth János invitálása csatlakozott az Orosházi Festők, ma már Orosházi Képzőművészeti Közhasznú Egyesület köréhez, ahol sok alkotóbarátra lelt. A tagokkal erősítették és inspirálták egymást, sokat köszönhetett ennek a közösségnek.
2023 januárjában 
„Szeretem a mosolygós tájakat, az őszi színeket, a narancsot, a pirosat. Kapok egy fényképet, ránézek, és aztán a fantáziám alapján színezem és formálom a tájat. Kedves téma számomra a víztükör, szeretem megfesteni a víz felszínén megcsillanó fényeket” – mesélte két évvel ezelőtti találkozónkon.
Olajfestményein gyakran megjelent a hegyvidék, a Tokaj környéki táj – ahol egyébként született –, a Zemplén, a Bükk, de hazája mellette a világ számos szép szegletét megidézte már. Ha meglátott egy csodás vidéket, mindig vágyat érzett az alkotásra. De mint mondta, sosem a másolás, a látott kép tökéletes visszaadása volt a cél. Minden alkalommal belecsempészte lelkét a tájba.
Mészáros Tünde jóvoltából munkásságának megkoronázásaként 2022-ben megjelent művészeti albuma, amely egy dedikált példányban a Justh Zsigmond Városi Könyvtárban is megtalálható. Ezt fellapozván az első oldalon olvashatjuk Csík Ferenc ars poeticáját, Henry Ward Beecher szavait: „Minden művész saját lelkébe mártja ecsetét, és saját szívét viszi a vászonra.” Büszke volt és hálás, az egész élete benne volt ebben a gyűjteményben.
Hetvenötödik születésnapjához, illetve a magyar kultúra napjához kötődő tárlatán, 2023. január 26-án a Városházi Galériában még együtt ünnepelt családjával és barátaival. Utolsó lélegzetéig a következő, április 26-ai kiállításra készült, ahol orosházi festőtársaival együtt mutatta volna be csodás képeit. A festmények ott lesznek, ő viszont már nem. Párja és gyermekei minden lehetőséget megteremtenek majd arra, hogy alkotásai továbbéljenek, éltetve az ő emlékét.
Csík Ferencet április 19-én kísérik utolsó útjára 13 órakor az Alvégi temetőben.
Fotó: OrosCafé archívum
