Már több mint 100 éve meghatározó iparág Orosházán a baromfifeldolgozás. Az első nagykereskedő 1880-ban telepedett le Orosházán, majd folyamatosan érkeztek a további érdeklődők a városba a baromfiipar jó lehetőségei miatt. Ilyen volt az egykori Barnevált megalapozó olasz származású Bartolo Michele Bernardinelli és Filippi Silvió is.
A baromfiipar fellendülését az 1880-as években bekövetkező gabonaválság okozta, melynek köszönhetően búza helyett a takarmánynövényeket részesítették előnyben, így az állattartás előtérbe került. Steinberger Salamon volt az első exporttal és belföldi szállításokkal foglalkozó nagykereskedő Orosházán. Ezután, 1896-ban érkezett a városba Bartolo Michele Bernardinelli és Filippi Silvió, akik piackutatás végeztek a városban – írja Gulyás Mihály 1987-es A baromfi-feldolgozás és baromfikonzerv-gyártás története Orosházán című könyvében.
A két olasz férfinak olyan várost kellett találniuk, ahonnan könnyen meg tudják oldani a baromfi szállítását Olaszországba. Több országban is jártak, végül dobszóval értesítették a lakosságot, hogy Orosházát választották. Első telephelyük a vasútállomással szemben, a mai park helyén volt. Négy évvel később pedig már az egyik legnagyobb orosházi exportcégnek számítottak, 657 vasúti kocsiban összesen 1.610.907 darab baromfit szállítottak egy évben. Ekkora Bernardinelli már kilépett a veronai cégből, Öhlschlager Mártonnal és Ungár Árpáddal lettek üzlettársak, az orosházi baromfi hírneve pedig még a bécsi királyi udvarba is eljutott.
1908-ban már Orosházáról szállították a legtöbb tojást is. Gulyás Mihály így írt erről „Orosháza a Tiszántúl baromfi- és tojáskereskedelmi központja. A város országos vásárai igen nagy arányúak, sőt heti piacai is a kerület sokkal nagyobb városainak vásárait is erősen felülmúlják.”
Az 1920-as évekig földes kamrákban és folyosókon kopasztottak az asszonyok, ezután alakították ki a betonozott termeket. Ezek sötétek voltak, és nem fűtötték őket, így például télen a padokat sokszor belepte a dér, kopasztáskor pedig az első tollakat maguk alá tették az ott dolgozó nők, majd lábukat is azzal takarták be a téli időjárás viszontagságai elől.
A második világháborúban aztán az élelmiszeripari üzemeket, köztük a baromfifeldolgozót is hadiüzemmé nyilvánították, majd 1944-ben a németek megszüntették a Bernardinelli-telepen a baromfifeldolgozást. Az államosítás során alakult meg végül a Barnevál, amely eleinte csak a hagyományos piaci felvásárlásokat végezte. Bernardinelli először a mai Október 6. u. 8. számú házat vette meg, majd a szemben lévő épületeket is felvásárolta. Abban az időben a legtöbb baromfifeldolgozó ebben az utcában telepedett le, a jó minőségű köves út és a közeli iparvágányok miatt.
Ebben az időben úgynevezett csirkebálokat is tartottak, ahol fúvószenekar adott térzenei koncertet, a fiatal lányok pedig piros pöttyös kendővel kezdték a táncot. Volt tombola, szépség- és táncverseny, melynek győztesei egy kakast és pulykát kaptak nyereményként. A bál kezdetén pedig még egy csirkés dalt is elénekeltek:
„Aki csirkés akar lenni/ Nem kell annak megijedni csuhajla/ Én is csirkés fogok lenni/ Nem is fogok megijedni csuhajla/ Szép élet a csirkés élet, gyöngyélet/ Kopasztóban a hazája/ Barna legény a babája csuhajla”
A Barnevál 1963-ban aztán átvette a vágóhidat, ahol egy évvel később kialakította a konzervüzemet, ahol összesen 22 -féle terméket gyártottak. A vállalat 1953-tól az 1980-as évek végéig több mint 30 kitüntetést és díjat kapott. Orosháza több mint 100 évvel ezelőtt a magyar baromfitartás, feldolgozás és értékesítés központja lett, amely a Bernardinelli családnak köszönhető. Kriptájuk a mai napig megtalálható az orosházi alvégi temetőben.
