A napokban találkozhattak az orosháziak Lendvainé Icu egyik nagy kincsével egy közösségi média oldalon. Reisinger József: Orosháza 200 éve című kötete nagy érdeklődést keltett, többen kíváncsiak lettek a borító után, mit is tartalmazhat ez az 1940-ben íródott könyv. Icu találkozásunkkor elmondta, ez csak egy, a rengeteg féltve őrzött emlék közül. Az orosházi nagymama számára a múlt kutatása kikapcsolódást jelent egy hosszú nap után. Mindez pedig onnan indult, hogy jobban megszerette volna ismerni családja történetét.
– Nem sokat tudok a családomról, sem a múltról. Mindig úgy éreztem sok titok lengi körül a családfát. Persze ma már tudok egy-két dologról, és megértettem mindez miért lehet – mondta az interjú elején Lendvainé Icu, akinek már nagyszülei is itt éltek, és őmaga is itt nevelkedett Orosházán.
Habár Reisinger József könyve miatt kerestük fel őt, kiderült több kincs is van a birtokában, mint azt elsőre hittük. Elsőként apró kiscipőket vett ki táskájából, melyet még nagypapája készített, akit mindenki csak úgy emlegetett az „Amerikás Tóth”. – A név onnan jött, hogy sokáig Amerikában élt első feleségével. Miután azonban a nő elhunyt, ő visszajött nevelt fiával Orosházára. Itt találkozott a nagymamámmal. Cipész volt, ezeket a kiscipőket is ő készítette, melyek egész gyermekkoromban elkísértek – fogalmazott.
A családi örökségek közül kitűnt egy kis könyvecske is, melynek előlapján ugyan Levik András szerepel, ő azonban nem tartozott a családhoz. Az első oldal azonban szinte egy teljes családfát tartalmazott, benne dédpapája 1862-es születési dátumával.
– Ezután kezdtünk el a legkisebb gyermekemmel kutatni a múlt után. A Facebookon megosztott könyvet például még egy régi vevőmtől kaptam, amikor még gázpalackot vittem házhoz. Rengeteg emberrel találkoztam így, idősekkel, akik meséltek nekem az életükről. A néni, akitől ezt a könyvet kaptam sajnos már nem él. Ahogy látszik azonban a kötet egyszer még a könyvtár tulajdonában volt. Nagyon sok minden van benne: épületek, emberek, egyházi élet, iparosok, vállalkozók, üzletek története – ismertette Lendvainé Icu.
Az Orosháza 200 éve kötetét Reisinger József, az Orosházi Friss Ujság egykori munkatársa írta. A könyvben leírja, azért gyűjtötte össze ezt a sok emléket, hogy visszaadjon valamit a városnak, amely hajlékot adott neki. Reisinger egyébként először Marosvásárhelyen alapított hetilapot, majd Békéscsabán katonának állt. Ekkor több haditudósítást is írt. A kommunizmus időszakában bújkálnia kellett, majd Szegeden megalapította a vidék legnagyobb színházi lapját és egy nyomdát is működtetett. Ezek után költözött csak Orosházára és kezdett dolgozni a lapnál 1933. február 5-én.
– Számomra mindez nagyon-nagy érték, hiszen ugyanúgy az én múltam is, mivel a szülővárosom történetét írja le. Rengeteg emlékem van az egykori Orosházáról. A még régi-régi Alföldről, ahol édesanyám táncolt, az orvosról, akit még a könyv is említ, akik már nem élnek, vagy amely épületek már nem léteznek régi formájukban – tette hozzá.
Az orosházi nagymama egyébként három műszakban dolgozik, esti kikapcsolódás gyanánt pedig a múltat kutatja. Kiemelte, a nagy érdeklődés miatt mindenkinek szeretné megmutatni a könyvet és a benne rejlő történeteket, embereket, épületeket, hiszen rengeteg érdekes dolog rejtőzik a múltban.
Fotók: Nagy Kristóf
