Mielőtt a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe lett volna, már az ókorban is ünnepelték a húsvétot, a tavasz beköszöntét. Ahogy a legtöbb ünnephez, ehhez is rengeteg hagyomány és népszokás kötődik, mely Krisztus feltámadása után is megmaradt. Az egyik legtöbb kérdés azonban a húsvéti nyulat övezi, vajon hogy tud egy emlős tojást tojni?
Egyes történészek szerint a húsvéti nyúl története a germánok mitológiájához vezethető vissza. Ostara, a pogány istennő a tavasz és termékenység megtestesítője volt, valamint a gyerekek egyik legjobb barátja. Egy angol szerzetes említést is tett még a nyolcadik században arról, hogy az angol Easter (húsvét) szó, mennyire hasonlít az istennő nevéhez. Ostara története szerint az istennő egy alkalommal sérült madárra bukkant a réten, akit, hogy megmentsen, gyorsan nyúllá változtatott. A varázslat azonban nem sikerült teljesen, így a nyuszi továbbra is tudott tojást tojni. Más történetben az istennő egy gyermek kérésére gyógyítja meg a madarat úgy, hogy nyúllá változtatja, majd azt is megígéri, a nyuszi minden évben meglátogatja, és színes tojásokat ad neki ajándékba.
Egy másik elmélet szerint a reneszánsz kori németektől és egy rövidült szóból ered a tojást tojó nyúl története. A 16. századi németek régen a húsvéti gyöngytyúkot várták, melynek egyre rövidülő változata hasonlított a német nyúl szóra. Az elhallás végül megmaradt az emberek fejében, így lehet az, hogy ma a húsvéti nyuszit várják a gyerekek. Megint mások szerint a nyúl – ugyanúgy mint a tavasz –, a termékenység jelképe, így lett a húsvétnak is a része. Egy valami azonban biztos, a csokoládé nyulakat valóban a németeknek köszönhetjük.
A nyúl mellett a bárány a másik állat, melyet a húsvéthoz csatolnak. Ennek már vallási okot is tulajdonítanak, hiszen a gyapjas állat Jézus áldozatára utal.
Kiemelt kép: freepik.com
