A vadász év február végétől, február végéig tart. Az előző esztendő zárása után kértük értékelésre az Orosháza-Kardoskút Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság vezetőjét, Vígh Antalt.
Sok évértékelőben hallhattuk, olvashattuk, hogy a tavalyi egy nehéz év volt. A vadásztársaság elnöke is így kezdi a beszámolót:
– Nem is tudom volt-e valaha ennél keservesebb évünk. Kezdődött azzal, hogy a tavaly az év eleji ónos eső a fácánnevelő volierünket tönkretette. Akkora súlyú volt a hálókra rárakodott jég, hogy a tartó oszlopok is eltörtek. Azzal kellett kezdenünk az évet, hogy újjáépítsük a fácánnevelőt. Ekkor még a fő bajokat nem is láttuk. Az április közepén indult őzbak szezonban végre – az előző, koronavírusos évekkel ellentétben – tudtak jönni a vendég vadászok és ki tudtuk lőni a betervezett, illetve a vadászati hatóság által meghatározott számú bakot. Azt kell mondjam, hogy a trófea súlyok is jók voltak. A tavalyi évünk talán egyetlen pozitívuma volt az őzbak szezon – kezdi a beszámolót az elnök.
A Széchenyi vadásztársaság – hasonlóan a többi társasághoz – a vadállomány etetésére szolgáló takarmány jó részét saját földjein termeszti meg. Az elmúlt esztendei extrém aszály teljesen tönkretette a termést, gyakorlatilag semmit nem tudtak a kukoricából betakarítani.
– A beművelés költségét azért meg kellett fizetni, de termés nem lett. Tetézte az anyagi terheket a madárinfluenza, amely kitört megyénkben, sőt egészen a közelünkben is. Az új voliert már a NÉBIH által rögzített szigorú rendelkezések szerint, jóval magasabb költséggel kellett megépíteni (fekete-fehér öltöző, váltás munkaruhák, fertőtlenítők, zárt rendszer, stb.) Nem is tudtuk megvásárolni, csak a szokásos fácáncsibe mennyiség felét, 1400 darabot. A takarmányozást egyik tagunk segítségével tudtuk viszonylag normális költség mellett megoldanunk, akitől kaptunk egy nagyobb mennyiség tört szemet. Az októberben kibocsátott madarak vissza vadászásában viszont rekordot értünk el. Ez általában 50% körül szokott mozogni, idén viszont a kibocsátott és a félig meddig visszavadult 1300 madárból 960-at el sikerült ejteni. Változás volt az előző évekhez képest, hogy a gazdasági nehézségek miatt ebben az esztendőben nem a tagság vadászhatta vissza a fácánokat. Most bérvadászatokat kellett szerveznünk, hogy a költségvetés legalább nullára kijöjjön. A téli élőnyúl befogás is évről évre csökkenő tendenciát mutat – folytatja Vígh Antal.
A társaság feladatai közé tartozik a dúvadak gyérítése. Ez az alföldi területeken a rókát, dolmányos varjút, szarkát, aranysakált jelenti. A tagság aktívan teljesíti is ezt a feladatot.
– Az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt az aranysakálok létszáma a környéken. Ez az a ragadozó, amely kivétel nélkül, minden itt élő vadfajra veszélyt jelent, hisz az őzet ugyanúgy megfogja, mint a nyulat. Az őzek ellési időszakában gidák sorát pusztítja el, sokszor az anyjukkal együtt. Az elmúlt évben társaságunk hármat ejtett el ebből a dúvadból. A vaddisznó, szarvas és egyéb nagyvadak nem jellemzőek a mi területünkön – teszi hozzá az elnök.
A most indult vadász év sem tűnik nagyon könnyűnek. Mint Vígh Antal elmondta, a rendkívül megdrágult takarmány mellett mindennek felment az ára. Az előnevelt fácáncsibének is. Ebből idén kétezret szeretnének megvásárolni és felnevelni. Remélik, hogy a tavalyihoz hasonló extrém időjárás ezúttal megkíméli környékünket.
