Sokan nem tudják, de Orosháza utcái nem rendelkeztek mindig nevekkel. Az első feljegyzések a mesterséges utcanevekről 1844-ig vezethetők vissza, amikor a város első történetírója Balassi Pál említést tett róluk. Azelőtt csak az itt lakók illeték ezeket különféle szavakkal a könnyebb tájékozódás miatt. Utánajártunk honnan indult az első utca, és miként alakultak elnevezéseik.
A Szántó Kovács János Múzeum 1961-62-es évkönyvében Szabó Ferenc: Adatok az orosházi utcák és utcanevek történetéhez című írásában részletesen mesél Orosháza történetéről. Ebben megemlíti, 1744-es források szerint a jelenlegi Táncsics utca keleti részén emelték az első házakat, majd ezután vele párhuzamosan a Zombai utca nyugati oldalán is építkezni kezdtek. Első utcák között tartják számon továbbá a mai Bajcsy-Zsilinszky, Észak és Csizmadia Sándor utcát, amelyek ma is a város tengelyét adják.
Orosháza ezután Mária Terézia, majd a napóleoni háborúk idején kapcsolódott be igazán az ország gazdaságába. A város fontos közlekedési csomópontnak számított, Pestről, Szegedről is erre vezetett az út, valamint a postakocsik is erre haladtak el. II. József idejében aztán egyre több utca jelent meg, ilyenek például a mai Dózsa György, Rákóczi, Kossuth Lajos, Pacsirta, Ond, Könd, Tass, Huba utcák. A Szőlő városrészt akkor még homokos talaj borította, itt termelték a megye legjobb borát is egészen a 18. századig.
Az 1784-1846 közötti időszakban a falu és környéke egyre inkább benépesült, megjelent Gádoros, Pusztaföldvár, és Szentetornya is. A piac ekkor még a Táncsics utcán kapott helyet, idetartozott a főtér is az egykori Alföld Szálló helyén álló vendéglővel együtt. A város az évek alatt gyorsan növekedett, 1870-ben elindult a mai Szeged-Békéscsaba vasútvonal, majd 1906-ig két másik, a Mezőtúr-Orosháza-Mezőhegyes és a Szentes-Kiskunfélegyháza vonal követte. Az 1900-as évek elejére újabb 18 utca csatlakozott a városhoz, mint például a Zrínyi, Gyulai, Október 6. és Csabai utca, valamint ekkor kezdődött meg a Szőlő városrész betelepülése is.
Orosházán az említett utcanevek rengeteget változtak az évek során. Először csak házszámokat és kerületeket használtak. A kerületbeosztásnak például tűz esetén is fontos szerepe volt, utcanevek hiányában a toronyőr annyiszor kongatott, amelyik kerületben a tüzet látta. A 18-19. századig a természetes utcanévadás volt a jellemző, nevezetes épületről, jellegzetességről, lakóról kapták nevüket. Az első írásos emlékek 1844-ben említik először, hogy az utcáknak külön neveket adtak. A Székács utca neve Vármegye külső sor, a Zombai utca Vármegye belső utca, a Táncsics utca neve Nagy utca, a Könd utca neve pedig Bánki utca volt, a mai Október 6. utcát – mely a város 1944-es felszabadulásáról kapta nevét – pedig egyszerűen Vasut utcának hívták. A mai nevüket az 1900-as évek elején kapták, a Táncsics utcát például 1903-ban nevezték át, de az első utcatáblákat már azelőtt 50 évvel, 1850-ben elkészítették.
Orosháza a folyamatos fejlődésre tekintettel szerette volna, ha a „legnagyobb magyar falut” végre várossá nyilvánítanák, amely végül 1946. január 1-jén következett be. Ekkor csatolták a városhoz Szentetornyát és Tatársáncot is. A folyamatos fejlődésnek köszönhetően ezután megépült a gimnázium, majd a Mezőgazdasági Technikum és a kórház is.
